-

Amilyen céltudatos voltam az óvodában, az utóbbi időben már minden szakmával kacérkodom, csak épp útburkoló segédmunkás nem akarok lenni (de ne kiabáljuk el).

Mentségemre legyen szólva, kiskoromban, amikor még túlságosan lefoglalt a gyurmázás meg a Garfield képregények lapozgatása, még nem gondoltam volna, hogy 1.) ennyit kell gürzni egy papírért, hogy hivatalosan trancsírozhassak; 2.) nekem már egyáltalán nem lesz kedvem hozzá; 3.) esetleg lesz valaki az életemben, akit követnék a világ végére is.

kicsi vagyok elsüllyedek segítség segítség segít

Bibikini

Már éppen beleélem magam, hogy megyünk hosszú csúszdákon hiányos öltözetben, visítva csúszkálni, mikor az időjárás azt mondja: fityisz neked, Sieglinde, és rámszakasztja az eget.
Legalább lesz időm tökélyre fejleszteni a hasbehúzás képességét.

(elvégre egész télen vért izzadtam, hogy ilyenolyan porhüvelyemet elfogadható állapotba hozzam, és érzéseim szerint ha ezekben a hónapokban ehelyett csak döglök a tévé előtt, nem lenne észrevehető különbség)
(habár a combocskáim kőkemények, de ehhez meg kéne fogni őket, amit nem hagyok)
(meg a csípőmről is lefaragtam pár centit)

(nem is tudom, mit nyavalygok)

1001 éjszaka helyett

Ennyi kalóriát tekertem le Hugón, a szobabiciklin. Még csak nem is eszeveszett bűnbánattekerés volt, hanem elszánt miért is ne?-tekerés.
Csak vágytam rá, hogy ledöntsem a korlátaimat (nyilván így álltam bosszút magamon, mert a nővérem megtette, amit én már egészen régóta tervezek és levágatta a haját egészen rövidre, én meg még mindig túl puding vagyok hozzá és valószínűleg mostmár az is maradok).

Ja, ez az egész másfél órámba telt, és úgy szálltam le utána, mint Bridget Jones, de tökre megérte.

-

Ez az agypukkantó meleg nincs túl jó hatással rám. Többnyire jobbra-balra lézengek, olvasok, bambulok magam elé, alszom délután (!), rájárok a kekszre a dobozban, és persze soha nem távolodom el túlságosan az ágytól.

BLUT

El is felejtettem írni, nem volt szükséges a vödrös fenyegetés, elfogadták a vérem!
Bementem, szégyenkezve kitöltöttem az adatlapot (utasították már el véradásnál? - IGEN), de gyorsan kimagyaráztam, miközben ismét megbeszéltük egy fájdalmas ujjbökés közben, hogy továbbra is 0-s vércsoportom van, majd továbbléptem a rettegett vérnyomásméréshez, ahol a múltkor elbuktam. Csakhogy ezúttal erős izgalmi állapotban (!) sikerült 120/80as tankönyvbe illő tökéletes vérnyomást produkálnom, és nagy boldogan szökdécseltem a székekhez.
A tűt nem is éreztem, megdicsértek, hogy gyorsan folyik a vérem, nem vagyok rosszul? Dehogy! Soha jobban! És a legviccesebb: tényleg.
Aztán kirántották belőlem a tűt, megdicsértek, hogy gyorsan végeztem. Végül békésen kivártam, hogy leteljen az öt perc pihenő, szorongattam a vattát a karomra, majd kérdeztem, mehetek már végre?
Aztán elengedtek, elfagyiztuk a kajautalványomat és kiváltottuk az összes ajándékkaját.

(Ez itt a kedvenc musicalemből van, és ez járt a fejemben a bejegyzés írása alatt:

Denn ich brauch frisches Blut 
Um mich zu stärken 
Blut, aus frischen Quellen 
Keiner wird es merken 




)

Új Haj

Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fodrászhoz, szóval már nem csak hajam, hanem frizurám is van.
Tök jófej volt a fodrászlány, akit kaptam, kérdezte, milyet szeretnék. Mondtam, nekem mindegy, csak 1. össze tudjam fogni tornához; 2. ne kelljen vele sokat pepecselni.
T.i. a megszokott reggeli hajrutinom: előrehajol és összeráz, választékot eligazgat, beletűz egy hullámcsatot és kész. Ez körülbelül fél percet vesz igénybe, ennél többre nem vagyok hajlandó, tekintve, hogy engem tökéletesen elégedetté tesz a borzas-look, csakhogy divatszakzsargont használjak.
Most viszont ez a fél perc cirka tíz másodpercre rövidült, és kész is a konstans csintalan manó-look. Ami különösen vicces, lévén hogy rólam az embernek minden eszébe jut, csak épp manó nem (mezítláb 177 cm és nem kevés kg, ovális arc és krumpli orr).
Lényegében tök elégedett vagyok. Kép nincs, de elég érzékletesen írok, nem?

-

Na megvan az a tutiszupi izé na. Pályafutásom eddigi legrosszabb bizonyítványa, de a tantestületi dicséret azért jár, kérem szépen.
És ma igazán és tényleg megyek vért adni, senki sem állhat az utamba, ha megint elutasítanak, hozok egy pengét meg egy vödröt "nesztek 'szátok meg" felkiáltással teletöltöm.

PS.: Felfedeztem, hogy lehet ám itt helyet is megjelölni, úgyhogy megjelöltem. És ez itt a felvágás helye.

-

Siegfried rossz, mint valami, ami nagyon rossz, most nem jut eszembe vicces hasonlat. Rátámad papír zsebkendőre, tollra, lábujjra, bármi élő vagy élettelen, mozgó vagy mozdulatlan dologra. De legalább olykor dorombol, meg ki tudja magát vinni pisilni, szóval egy rossz szavam nem lehet. Ja, és tiszta gyanta a pocakja, mert fenyőfán tanul fát mászni.
Holnap pedig megkapom a szipiszupi bizonyítványomat, amiben minden ötös lesz, kivéve a magatartásom (mondanám cigivel a szám sarkában, hogy egy meg nem értett zseni vagyok, de valójában csak olvasok a pad alatt meg szóval tartom a padtársaimat), az emeltbiosz fakultáció meg a tesi (kacagjunk együtt: HA HA HA).
Most meg fiktív érettségi eredmények alapján számítok felvételi pontokat, mert miért ne.

-

Hát. Annyira elfoglal a lábam lógatása, hogy mióta kitört a nyári szünet, többnyire nácikkal meg kismacskákkal töltöm azt a kevéske időmet, ja, meg továbbra is áhítozom a Kindle-re, amit úgy tűnik, Szívcsücsök meg is vesz magának (és ami az övé, az ugyebár az enyém is, he he he).

-

Levágtam Siegfriedke körmeit. Nagyon nem tetszett, hogy már mindenemen megjelentek kismacskakörömnyi lyukak (többek között rajtam is) meg kihúzott szálak, úgyhogy fogtam a kis szőröst, becipeltem a fürdőszobába, és amíg galád módon lefoglaltam egy hajgumival, apránként levagdaltam az első mancsain a körmöket.

Remélem, nem tűnik fel neki az összefüggés eközött a furcsa esemény meg aközött, hogy már nem tud puszta körömmel felmászni egy nadrágszáron.

akit még érdekel a macskakörömvágás

-

Lassan beleszokunk Siegfrieddel egy új rendbe. Elmegyek suliba, de az ajtóból visszakiabálok neki, hogy szia Siegfried, ne rosszalkodj. Ő ezt tüntető hallgatással tudomásul veszi.

Mikor hazajövök, ismét köszönök, hogy szervusz Siegfried, mire elém döcög, dorombol egy kicsit, én megsimogatom, aztán megtámadja a kezem, de csak amolyan tessék-lássék módon (apait-anyait hajnali négykor szokott beleadni), aztán megharapdálja, majd megnyalogatja a kezem, végül rátámad a papucsomra, én meg adok neki némi kaját.

Jajj, de hiányzott már ez az életemből.

-

Mégsem vagyok terhes. Fene, fene, fene, akkor mégis kell majd a német nyelvvizsga.

Napi okosság

Lehet ám biciklizni saruban meg szoknyában is, csak elnyúlik a menetidő meg szép bugyit kell felvenni.

-

Most kivételesen nem kártyázom és nem is Üvöltő szeleket olvasok, hanem matekon ülök és figyelek. Hahahaha.

-

Sulivége, én csak kártyázni járok be, de azt legalább biciklivel.

Ja és már második éjjel álmodom, hogy megcsalnak, kezdek paranoiás lenni. Ha véget ér a vizsgaidőszak, csinálok vele valamit, de ilyenkor nem is nagyon hagyja magát, csak féltékenykedik Hugóra (a szobabiciklire).