2017. augusztus 17., csütörtök

Átrendezzük a lakást (két szekrényt megszüntetünk és beszerzünk három újat + egy sütőt), de nem ám úgy, mint a normál emberek, hogy két nap tömény szenvedés és utána szépséges újdonságok, nem, hanem apránként. Szóval egy hete minden délután fokoztam kicsit az itthon uralkodó káoszt: kezdetnek leszanáltam két hatalmas zsáknyi kacatot és tegnap volt egy túránk az IKEÁba, szóval már félig összerakott és bedobozolt új szerzeményeink is vannak. 
Ilyesmi lehet a pokol is, egy soha véget nem érő rendrakás.

Mellesleg ezzel együtt is meglepően zen vagyok manapság, minden akadályt mosolyogva fogadok, munkahelyen elvagyok, a sulikezdést meg végül azért várom már. Úgy tűnik, jót tesz a házasság az idegrendszeremnek.

Kapcsolódó képBe akarom festeni kékre a hajamat. 
Nagyon nagyon régóta húzom már (barátaim nyilatkozhatnak erről, kb. két éve nyígok róla), és igazából megfogadtam, hogy az esküvő után kék vagy szőke leszek. Most nem tudok dönteni. Igazából valami ilyesmi < lenne a cél, csak félek, hogy két mosásig lenne csak ilyen, aztán meg bajlódhatnék a szarrá tört, csufi zöldre kopott hajvégeimmel. Jól megjártam ezzel a hülye kékmániámmal, miért nem tudom a lilát vagy a rózsaszínt szeretni.

Furcsa még, hogy már nem kell szolgáltatókkal egyeztetni, dekorációt gyártani vagy ötletekért bújni a pinterestet.

2017. augusztus 13., vasárnap

Hazaértünk, és még mindig el vagyok varázsolva.

Itt az a bőrönd még félig üres.
Hazafelé már nem volt az.
Az egyik kolléganőm mondta sejtelmesen somolyogva, amikor már csak napok voltak hátra a lányságomból, hogy meglátom, a házasságtól nem változik meg köztünk semmi - de közben mégis minden megváltozik majd. 
És tényleg.

Mert attól még, hogy már van hivatalos papírunk róla, hogy bírjuk egymást, nem változtak a terveink a jövőt illetően, nem most költöztünk össze, évek óta együtt élünk már... és mégis, mosolyogva emlegetjük a másik új titulusát ("Férjem?" "Igen, feleségem?"), és valahogy felnőttnek érzem magam.

Még akkor is, ha hazaérve felváltva rajongjuk körbe a macskáinkat, és Pózi borotvált pocakján látszik, hogy igazából nem is vörös csíkjai, hanem pöttyei vannak, és hát mi aranyosabb egy fehér alapon vörös pöttyös pocakú kiscicánál?


Ja, két könyvvel indultunk el Berlinbe, és tizenkét könyvvel + három újsággal jöttünk haza. Tegnap pedig kaptam még egy könyvet, mert kell valami új magyarul is. Sallala.

2017. augusztus 5., szombat

nincs több "jézus milyen lesz a hajam" poszt


Imádtam minden egyes percét, egyszerűen tökéletes volt.

Mesélek majd még, hogy hogyan sikerült minden ennyire csodálatosra meg hogy milyen furcsa Medvegyre a férjemként hivatkozni*, csak most be kell pakolnunk a nászútra is.

*Érdekes, vőlegénynek sosem hívtam, most pedig minden adandó alkalommal a férjemre hivatkozom.

2017. július 24., hétfő


Két hét múlva esküvő, és én még mindig nem tudom, hogyan fog állni a hajam c. rovatunkat hallották.

2017. július 11., kedd

Mai nap

Reggel felkeltem, minden szipi szupi.

Az iroda felé menet a jobb szememre elhomályosult a látásom, és beérve a fejem is elkezdett hasogatni - pedig nekem soha de soha nem fájt még a fejem.
Itt még nem estem pánikba, cöhh, dehidratált vagyok, csak innom kell.
Aztán amikor olyan hányingerem lett, hogy negyed órán át nem mertem eltávolodni a vécétől, na, akkor már nem voltam nyugodt.

A közérzetem innentől meredeken romlott, így mikor végre beláttam, hogy nem tölthetem a napot az egyik vécéfülkében, elvonszoltam magam a főnökömhöz, hogy talán haza kéne mennem. Életemben először taxit hívtam, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy amúgy sem magas túlélési esélyeimen sokat javítana egy óra tömegközlekedés, és a háziorvoshoz menet végig meg voltam róla győződve, hogy kész, eljött a vég.

A doki kikérdezett, megnyomkodott, megnézett, végigsétáltatott a rendelőn csukott szemmel, majd abban maradtunk, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom, menjek haza, igyak sokat és pihenjek.

Amíg apukámra vártam a rendelő folyosóján, a fejfájásom ahogy jött, úgy ment, és további kb. öt perc kellett hozzá, hogy a hányingerem is elmúljon. Mire aggódó édesapám megjelent, hogy mi a baj, már semmi nem volt a baj.

Hazaérve ettem egy pirítóst meg két almát, és azóta minden rendben.

2017. július 8., szombat

Tegnap nem tudom, milyen erő kerített a hatalmába, de majdnem válaszoltam egy "nekem komolyan semmi bajom a buzikkal, csak minek nekik vonulgatni" kommentre egy index-cikk alatt.

Igazából meg is tettem, de a posztolás után fél perccel tudatosult bennem, hogy URAMATYÁMMITTETTEM és gyorsan töröltem.

Képtalálat a következőre: „its too late cartoon”

2017. július 4., kedd

Egy hónap

Pontosan egy hónap van hátra az esküvőig.

Most kezdek abba a lelkiállapotba kerülni, amikor legszívesebben lefújnám a f.szba az egészet, fognám Medvegyet és elszöknék Las Vegasba egy Elvisnek öltözött paphoz, de azt hiszem, ez a vonat már elment a meghívók kiosztásakor, vagy legalábbis amikor kifizettük a szolgáltatókat.


Ja, és a legeslegrosszabb a szervezés hetei alatt a tudat, hogy basszus, másodjára mennyivel jobban tudnám csinálni. Addigra lenne rutinom, tudnám, mi valóban fontos és mire kell hangsúlyt fektetni, és mi az, ami valójában a kutyát nem érdekel majd.

A gond csak az, hogy nem igazán tervezek több esküvővel.

2017. június 30., péntek

*Benzinkúton*

Én: Melyik magazincsomag legyen: ebben két egész értelmes van, ebben pedig egy értelmes és egy nagyon buta, de adnak hozzá borotvát ajándékba.

Ő: A borotvásat.

Én: De tényleg nagyon buta az a magazin.

Ő: Akkor a másikat.

Én: Biztos?

Benzinkutas: *Medvegynek* Legyél gavallér és vedd meg neki mindkettőt.

2017. június 26., hétfő

manapság

Az esküvő előtt másfél hónappal új ruhám lett.
Hosszú történet, és szerepel benne anyám, amint két eladóval rángat le egy ruhát egy próbababáról a kirakatban. Vicces, egyszer majd elmesélem.

Lett PayPalom, és két perccel később leadtam az első Book Depository rendelésemet, szóval úton van felém a Girlboss és a We have always lived in the castle. Most pedig fejest ugrok az ebaybe is.
Nem értem az öregeket, a technológia fejlődése a legjobb dolog a világon, és én boldogan ölelem keblemre a változást. Emlékeztek még, amikor el kellett hagyni a lakást, sőt, ki kellett mászni az ágyból, hogy mozijegyet/színházjegyet/könyvet/koreai kozmetikumot vehessünk? Én alig.
Azokról a régi időkről nem is beszélve, amikor papírdarabokkal meg érmékkel szöszöltünk a kasszánál az elegáns "paypass, mehet" helyett. Cöhh.

Vittem be egy növényt az irodába, hogy feldobja a közhangulatot. Jenőnek neveztem el.

2017. június 18., vasárnap

Kitöltöttem egy online "rizikótesztet", hogy milyen betegségekre is vagyok hajlamos. Őszintén kiváncsi voltam, mert szerintem elég egészséges az életmódom plusz a hozott anyag sem vészes (egyik nagyszülőm halt meg idejekorán tüdőrákban évtizedeken át tartó dohányzás után, egy másik pedig kettes típusú cukorbeteg), szóval ami rajtam múlik, azt megteszem, hogy ne hulljak el negyvenévesen.

Na de a lényeg, kilencvenakárhány kérdés és válasz után a gép kidobta az eredményt, lepődjünk meg együtt.

A tesztben adott válaszai alapján, életkörülményei és életmódja miatt a következő betegségek kialakulása lehetséges, amennyiben nem változtat azokon:
Depresszió9
Vesebetegség6
Húgyúti fertőzések5
Cukorbetegség5
Pajzsmirigy betegségek5
IBD4
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a táblázat az Ön által megadott válaszok alapján áll össze. A pontosabb rizikóbecsléshez részletes, alapos orvosi vizsgálatra és az Ön betegségre való genetikai hajlamainak ismeretére is szükség lenne, a családi előfordulást is csak korlátozottan tudja bekalkulálni a tesztünk.


Az Ön eredményei
A legfontosabb tanácsaink Önnek!
  • Nem fognak maguktól megoldódni a problémák. Kérjen segítséget pszichiáter szakorvostól!
  • Különösen a füstölt, pácolt hústermékek okozhatnak sok káros egészségügyi hatást az Ön számára, csökkentse ezek súlyát étrendjében!*

(*a kérdés az volt, hogy milyen gyakran eszem füstölt termékeket, én meg írtam, hogy hetente, mert a füstölt tofu a kedvencem. Hát ez lett belőle.

Amúgy a többi indoklása:
Vese- és húgyút: keveset iszom és sokáig szedtem fogamzásgátlót.
Cukorbetegség: volt cukorbeteg a családban, ülőmunkát végzek és stresszes vagyok.
Pajzsmirigy: ülőmunka és stressz)

2017. június 16., péntek

Kuponnapok a Corvinban, egy csomó mindenre 20% kedvezmény! c. szolgálati közlemény

Ma a gyúrós boltban az előttem álló lány komplett tanácsadást kapott a vásárlása mellé: minden terméket végigbeszéltek a pénztárossal, aki miközben saját kezűleg vágta ki neki a kupont a füzetből, biztosította, hogy ha mindezt betartja, hamarosan látja majd az eredményeket.

Az én cuccaimat szó nélkül lehúzta, majd a kezembe nyomta az ollót, hogy ezt legyek szíves vágjam ki.

Képtalálat a következőre: „growing up ugly when someone flirts”

2017. június 10., szombat

101 - 1001 update

Nagyon csúfan megfeledkeztem erről a kihívásról, pedig azért alakultak róla tételek idő közben.

40. saját mázolmányt a falra akasztani
Ha nem is a saját falamra, de a szüleimére festettem egy kis képet, ami azóta kint van náluk.

43. megtanulni normálisan kifesteni a szemem
Az évek meg a rutin, ugye, de egyre kevesebb időt igényel megcsinálni úgy, ahogy szeretem. Mivel sajnos nem olyan objektívan mérhető ez a cél, én már ezt is sikernek könyvelem el.

44. beszerezni egy második cicát
Ugyan nagyon nem úgy, ahogy eredetileg elképzeltem, de végül két macskánk lett. Nem kicsit féltem az elején, de nem bántam meg, jó, hogy vannak.


57. koncertre menni
Tegnap megvalósult ez is, Paddy and the rats lemezbemutatóval. Ez volt az egyetlen, ahol tudatosan, a kihívás miatt vettem részt, és nem bántam meg, fergeteges volt.


85. Medveggyel táncolni
Tegnap az Another Life alatt valahogy úgy alakult, hogy lassúzós és smacizós formációt vettünk fel, és egy nagyot romantikáztunk egy szomorú, szakítós számra. No regrets.

86. megtalálni a kedvenc boromat
Áfonyabor. Isteni.

87. házi fagyit csinálni
Ezt nagyon elfelejtettem, de már tavaly csináltam házi fagyit Deliciously Ella receptje alapján fagyasztott gyümölcsökből, és mivel isteni finom volt, idén sem hagyjuk majd ki.

1400 forint ment egyszerre a perselybe... talán nem ártana gyakrabban frissíteni ezt az egészet.

2017. június 6., kedd

Elegáns és kifinomult pár egy kávézóban ül és megvitatja a Nap Eseményeit.

Én: ...és beszéd közben úgy hadonásztam a kezemmel, hogy egy ilyen laza mozdulattal *huss* felllöktem a kulacsomat az asztalomon, amin nem volt rajta a kupak, szóval mindenki engem nézett és minden tiszta víz lett, az asztal, a naptáram, a szőnyeg...

Ő: Nálatok van szőnyeg?

Én: Öhm, aha.

Ő: Milyen burzsuj cég ez..?

Szívesen
Esterházy-tól a Hasnyálmirigynaplót olvasom, úgy tűnik, nálam a nyár az onkoliteratúra ideje (tavaly hasonló időben ment az év irodalmi fénypontja, a Rákosztály).

Medvegyet két darab vizsga választja el az egyetem végétől - durva dolog ez, tekintve, hogy mióta csak ismerem, ő egyetemista. Szerintem párterápiára kell majd mennünk, ez új alapokra helyezi a kapcsolatunkat. Együtt tudok élni egy olyan pasival, akinek nincs érvényes diákigazolványa? Megtudhatjuk a reklám után.

2017. június 3., szombat

Helyzetjelentés

Már megint egyetlen számot hallgatok végtelenítve, micsoda meglepetés, most éppen ezt.


Végre rákerestem, és a hazel eyes nem is mogyorószínű szemet jelent, hanem azt a fura árnyalatot zöld és barna között. Minden nap tanul valamit az ember.

Akármennyire is megy a self-love meg önmagam elfogadása és kezd tetszeni, amit látok a tükörben - elmegyek ruhát próbálni, és legszívesebben már elő sem jönnék többet a próbafülkéből.
Nem érdemlek szép ruhákat, húzzatok rám egy krumpliszsákot és forduljatok el, ha arra járnék.

Manapság a reggelim és a vacsorám is vegán. A kettő közöttiekért nem vállalok felelősséget, de már így is sokat teszek a környezetért, az állatkákért, a világért, bla bla blabiti bla.

Szerintem tökéletesen leírja, mennyire önző seggfej vagyok, hogy néha komolyan rácsodálkozom, hogy nahát, másokat is hívnak úgy, mint engem. Elvégre a kis fejemben a nevem is csak az enyém lehetne egyedül a világon.
(majd nyilván énis olyan gyökér szülő leszek, akinek külön kell engedélyezni az anyakönyvi hivatalban a gyerek nevét, hiszen egy ilyen egyedi kis hópehelynek csakis tökéletesen egyedi neve lehet)

Időnként vannak nihilista korszakaim, és most megint egy ilyenben vagyok nyakig.
Sebaj, majd elmúlik.

2017. május 15., hétfő

Bevallották a migránsok, hogy Soros György utasítására erőszakolták meg a szentéletű apácát

Hát ez a nap is eljött: bejelentettük a házasságkötési szándékunkat az anyakönyvvezetőnél. Hivatalosan, írásban, jegyzőkönyvvel meg minden.


Röhej, de végig az járt a fejemben, hogy a szüleim engedélye nem kell hozzá? Anyukámnak ne vigyek valami papírt aláírni? Csak úgy hagynak engem megházasodni, mint valami komoly felnőtt embert... ja, hoppá, haha.

*A címnek meg semmi köze nincs a tartalomhoz, csak ezen az Index cikken fetrengtem egész pénteken.

2017. május 7., vasárnap

Biztos már feltűnt, hogy nem egyszerű a zenei ízlésem, nekem a sima gitár+dob+ének nem elég. Valami extra kell, legyen nagyon folk, legyen fura hangja az énekesnek, ne használjanak semmilyen hangszert vagy éppen használjanak metálba nem illőket.

Most találtam egy új zenekart, akiknek rá vagyok gyógyulva néhány számukra:
Coppelius is a German band which plays metal on drums, double bass, cello and clarinet. 
Kib.szott nagybőgőn, csellón és klarinéton játszanak metál zenét, hát én meghalok.

Ja, és így néznek ki:

Kapcsolódó kép

És így szólnak (ha ez tetszett: Spieldose, Bitten Danken Petitieren, Ein Experiment):

2017. április 30., vasárnap

Manapság vol. II.

Hát a fene se gondolta volna, hogy munka + két kismacska + esküvőszervezés ilyen rettentő strapás tud lenni.

Munka: Meglévő munkaköröm kiegészült egy újjal, aminek hála az eddig laza munkanapjaim elég... khm... feszítetté váltak. Nem panaszkodom (csak egy kicsit), mert hát na, de most odalettek a két érdemi munkavégzés közötti hírolvasós, netezős óráim. RIP.

Sok munkát bizonyítandó undormány kávéfoltok az asztalomon.
Tudom, disznó vagyok.

Két kismacska:
(miközben ezt írom, éppen az ölemben ölik egymást, időnként panaszos nyávogással jelezve, ha egyikük a másik fülére/ágyékára menne)
A kis szőröket általában "gyerekek" néven emlegetem, de futnak még rókakölykök és kisrókák (főleg amikor összebújnak, és úgy néznek ki, mint a rókagyerekek az odúban) meg malackák néven (a rózsaszín nózijuk miatt). Imádjuk őket, de ó te jó ég, el is felejtettem, mennyi melóval járnak ebben a korban.

Balról jobbra: Pózi döglik, és hát istenem milyen szép ez a kislány; ketten lesnek az ölemben; Purrci megmutatja malackarózsaszín pofiját a kamerának.

Esküvő: Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor a büdzsé csökkentése érdekében úgy döntöttünk, hogy amit csak lehet, mi csinálunk - vagyis a dekort is. Szerencsére az internet kimeríthetetlen forrás a témában, szóval anyukámmal tévénézés közben is papírvirágokat hajtogatunk ipari mennyiségben, én meg megégettem magam a ragasztópisztollyal és ecseteket teszek tönkre az antik hatású lakkal.

Ruhapróba közben a mókás kedvű menyasszony csíkos zoknit villant az amőbamintás szőnyegén.

2017. április 25., kedd

Manapság

Medvegyet bárki szólítja meg az utcán, soha nem áll meg. Sőt, a lelkéből áradó sötét gyűlöletnek hála egy pillantásával távol tart kéregetőt, kérdőívezőt, adománygyűjtőt, bárkit.

Kivéve a szcientológusokat a Könyvfesztiválon, azoknak basszameg még le is lassított.

Hát ki érti ezt.


Megkaptam a nemzeti konzis borítékot, pár nap késéssel - anyám csak számonkérés után adta át. Állítólag félt, hogy visszaküldöm.

Hát ezt aztán tényleg ki érti.

A Nők Iskolája viszont nagyon jó volt a Katonában, a végén még odaszokok.

2017. április 21., péntek

Egy introvertált elment csapatépíteni, és nem fogod elhinni, mi történt!

SPOILER: a gyakorlatilag korlátlan italcsomag rádöbbentette, hogy némi alkohol távol tartja a belső socially awkward pingvint.

Életemben először voltam valódi csapatépítésen, és szerintem én lepődtem meg a legjobban, hogy valóban épült a csapat, és egy csomó kollégával megjegyeztük egymás arcát meg nevét, akiknek korábban a létezéséről sem nagyon tudtam. 
Ja, és életemben először ittam egyszerre nagyobb mennyiséget - nem kell olyan sokra gondolni, de az átlagos semmihez képest jócskán megugrott a fogyasztásom, amitől egy kicsit hangosabb és viccesebb lettem és egy kicsit pörgött csak velem az ágy este, de arra már nem volt elég, hogy mások előtt énekeljek, táncoljak vagy hagyjam, hogy túl közel jöjjenek hozzám (ez a három nálam kritikus pont, egyszerűen le van tiltva bennem).
És ugyan négy óra alvás után a szememet a szokásosnál kicsit kisebbnek éreztem a szemüregemben, reggelre sem lett semmi bajom.

Mondjuk az annyira nem hiányzott, hogy az egyik tekintélyes főnököt lássam olyan s*ggrészegen, amikor hiába beszél az arcomba hajolva, egyszerűen nem értem, miről is van szó, annyira összeakad a nyelve, és úgy kell kitépni a kezéből a mikrofont, hogy ne karaokézzon már több Eddát. 

csak egy kicsit lett kajla a vízszint


És most megyek aludni.

2017. április 3., hétfő

Things I Loved This Week


♥ még mindig lelkesen járunk edzeni - a mérleg ugyan nem mutat drasztikus változást, de Medvegyen már látszik, én pedig érezni vélem a haladást (éljen az ösztrogén..!) ♥ hihetetlen szép idő - elő is vehettem a térdig érő edzőnacimat ♥ első fagyizások ♥ fodroskeles babragu Deliciously Ellától - ISTENI FINOM ♥ BFF villámkonzultáció telefonon - "tudod, hogy nem szeretek egyedül inni... de ha telefonon beszélünk közben, az már társaság, nem?" ♥ sikerült egy olyan szelfit lőnöm, amin nagyon szépnek érzem magam! - szegényes achievment, de néha ennek is örülni kell ♥ olcsó mandula ♥ áprilisi álhírek ♥ egyre jobban élvezem az esküvőszervezést ♥ előhalászni a biciklit és újra tekerni egy kicsit ♥ munkahelyi éves értékelés - nem lettem kirúgva! ♥ csodaszépre szedtem a szemöldökömet ♥

2017. március 30., csütörtök

You say - I would have told you, If you'd only asked me

Nem tudom, mi van velem, de valahogy nem érzem az összhangot magammal.

Nem tudom, néha hétköznapi pillanatokban mintha kívülről nézném az életemet és nem tudok azonosulni saját magammal, mi a fasz van komolyan.
Itt állok majdnem huszonöt évesen, és nem tudok semmit, csak azt, hogy nem akarok se kesztyűt, se bolerót az esküvői ruhámhoz, anyám akármennyire is erősködik.

Régen voltam ennyire szerencsétlen, és nagyon nem tetszik.

Ez a szám viszont fájdalmasan szép.

2017. március 27., hétfő

Things I Loved This Week

♥ rendszeres edzés ♥ izomláz ♥ csapatépítő programokat szervezni - olyan kis fontosnak érzem magam, a szervező brigáddal saját kis meetingjeink vannak, ötletelünk, szervezkedünk, röhörészünk, remélhetőleg a végeredmény is tök jó lesz ♥ Polcz Alaine: Asszony a fronton ♥ esküvői dekorációt gyártani - megégetett a ragasztópisztoly ♥ újra elzarándokoltam plazmát adni ♥ heti fura bók a munkahelyen: "meglepően satisfying nézni, ahogy lakkozod a körmöd" ♥ vega felvágott - szlovákiában egy euróért utánam hajítanak egy nagy adagot ♥ édesburgonya! ♥ újabb vegán hamburgerezés ♥ jó idő!!! - farmerkabátban és napszemüvegben járni ♥

♥ újra lesz cicánk ♥
♥ méghozzá kettő 


Munkanevükön: Purrito és Pawzilla

2017. március 25., szombat

132 nap az esküvőig

Ma felfedeztem, hogy Medvegy anyakönyvi kivonatán még Magyar Népköztársaság szerepel a régi címerrel. Ez azóta végtelen viccek forrása Medvegy öregségéről ("Amikor kicsi voltál, éltek még dínók? Velük játszottál a homokozóban?") és a kommunizmusról ("És a te szobádban is csak egy Sztálin portré és egy szalmazsák volt a berendezés?"). Ő valahogy nem találja olyan fergetegesen viccesnek, mint én.


Úgy képzelem, Medvegy még így bulizott kis barátaival távoli ifjúkorában.

Najó abbahagyom.

Medvegy szerint csak húzom az időt, mert nincs kedvem takarítani.

Úgy tűnik, a kor bölcsességgel is jár nála.

2017. március 21., kedd

I’m not a person I’m just 3 mental illness stacked on top of each other wearing a trench coat

A tavaszi fáradságra vettem gyúrós "active woman" vitamint, remélem hű lesz a nevéhez és aktív nőt varázsol belőlem.

Ma eddig életem szerintem legnagyobb büntijét fizettem ki két könyvre, amikről úgy egy hónapja megfeledkeztem és nem vittem vissza a könyvtárba. Csak kicsit nyekkentem, amikor a néni közölte a végét, miszerint "Kétezer-négyszáznegyven forint lesz".

Medvegy foglalt repjegyet októberre, és azon már Mr. Medvegy mellett Mrs. Sieglinde szerepel.
Nagyon nagyon fura.
(van egy másik foglalásunk szeptemberre is, de azon még Miss szerepel. Medvegy: "Hagyni akartam neked egy kis időt, hogy megszokd.")
(ja, és a nagyim sírva fakadt a meghatottságtól, amikor átadtuk neki a meghívót, mert ő már teljesen beletörődött, hogy hát akkor én nem vagyok a házasodós típus.)


Az Asszony a frontont olvasom, és az jár a fejemben, hogy én belepusztultam volna, ha el kellett volna engednem Medvegyet bevonulni egy háborúba.

Átszabtam a blogot is.
MÁTÓL EZ VAGYOK ÉN.

2017. március 11., szombat

Hát ez a nap is eljött.



Medvegy átváltozott groomzillává.

Reggel azzal keltett, hogy JÉZUSOM már március van és augusztusban esküvő, kicsúszunk az időből, nem fog eljönni senki, béna lesz az egész, és én vagyok az oka, túlságosan lazán veszek mindent, és most is csak itt heverek, amikor így MINDEN TÖNKRE FOG MENNI?!

Én viszont még mindig totál zen vagyok, aminek az lehet az oka, hogy a tegnap feltett arcpakolásnak és mandulaolajnak hála a kis arcocskám codálatoszan puha és kisimult.

Sima arcú malacka vagyok

2017. március 7., kedd

Vicces visszaemlékezni, mennyire más volt még a hozzáállásom életem első meetingjénél, és mennyire rohamosan megcsappant az összes utána következőnél.
A mai amúgy négy órán át tartott.
Már féltem, hogy kirohad az agyam és kifolyik a fülemen.

Mondjuk építi a csapatot, ha utána össze lehet mosolyogni a legmorcabb kollégával is, miközben ásítozva sorban állunk a kávégépnél.


Magamnak is nehezen vallom be, de kezd hiányozni a suli.
Majdnem kibírtam egy hónapig.

2017. március 5., vasárnap

Things I Loved This Week


♥ korán lefekvős napok, melynek hála nem voltam annyira nagyon kialvatlan hét közben, mint általában ♥ randik hétköznap is ♥ buszozás Budán - pesti gyereknek ez a kirándulás a hegyekbe ♥ skype Angliával ♥ Bernhard Schlink: A felolvasó ♥ neveztünk a Vivicittára, együtt fogunk futni! ♥ "Túlságosan jó a kedved, feltűnően kedves meg türelmes vagy másokkal." köszike ♥ Subway to Sally: Einsam - végtelenített loopban ment a héten ♥ emlékeket szelektálva kincsekre bukkanni - zsenge gyerekkori angolházim egy adventure story, ami arról szól, hogy a barátnőmet elrabolják az ufók és millió példányban klónozzák. még Medvegy is nevetett rajta, amikor felolvastam neki ♥ színházjegyek - Katona, here I come ♥ elkezdtük kiosztani a meghívókat... ♥ cékla-répa saláta ♥ kaptam új aprítót ♥ tökéletesre sikerült manikűr - ami lassan lenő, de még mindig tökéletes, hát milyen csodálatos az élet ♥ újra előkerült az átmeneti kabátom ♥ véradás! ♥ végre jártam fodrásznál - nem sírtam itthon a tükör előtt, ez jó jel ♥

2017. március 1., szerda

EINSAM WILL ICH UNTERGEHEN

Már kezdtem azt hinni, hogy a mai nap menthetetlenül átcsúszik az átlagosan rossz tartományból az átlag alattian szörnyűbe, amikor elmentem az Europeumba felfedezni magamnak a Müller új biorészlegét*, és feltűnt a bejáratnál az ITT MA VÉRADÁS plakát.


Nem sokkal később már egy napozószékben vártam, hogy megrövidítsenek 2 deci 0+val.
Ettől lényegesen jobb lett a kedvem, hiába ismételtem ma egész nap, hogy egyedül fogok megdögleni.


*ami amúgy kritikán aluli és szörnyen kiábrándító: nem sokkal több áru nagyobb alapterületen szétszórva, ráadásul a két napja átadott részlegben konkrétan aznap lejáró termékek vannak a polcokon. Kár volt annyira várni.

2017. február 28., kedd

A kifacsart ízlésemnek és a nem feltétlenül szinkronban lévő dallam-szöveg párosnak hála végtelenül demotiváló szövegeket szoktam roppant vidáman dúdolászni.
Korábbi ilyen kedvencem volt, amikor táncikálva lehetett énekelni az I hate my life and I hate you, I hate my wife and her boyfriend too sorokat, most pedig az Einsam will ich untergehen, und im Sand der Zeit versinken megy hasonló jókedvvel.

Apropó minden szipi szupi, most jutottam odáig, hogy kimondtam Medvegynek: készen állok, jöhet egy új cica - erre azóta ismét elkezdem váratlan helyzetekben elbőgni magam.

Mikor lettem ilyen látványosan érzelmi hajóroncs, régen legalább kibírtam hazáig.

2017. február 27., hétfő

"Hú, emberrablás előtt azért nem ártott volna bemelegíteni, kicsit meghúztam a vállam."

Medvegy megpróbálta megdönteni az elméletemet arról, hogy engem nem lehetne elrabolni, mert túl dagadt nehezen emelhető vagyok hozzá.
Szóval tegnap eljátszottuk, hogy a lakásból (fürdőszobából) kilépve Medvegy megtámad és végigvonszol az utcán (nappalin) keresztül a kocsija csomagtartójáig (kanapé). 

Csak egyszer ejtett el, és a végén alig tudott beemelni a csomagtartóba, de végül azért sikerült.

Szóval ja, én is elrabolható vagyok.

2017. február 26., vasárnap

Things I Loved This Week

Ezer meg egy éve nem volt ilyen bejegyzés.


♥ a hét elején elég durván lebetegedtem, de lábon kihordtam az egészet és szerdán már nem volt lázam! jej! (a szelfijeimen azért üveges a tekintetem, de sebaj) ♥ a héten többször is randiztunk Medveggyel ♥ megnéztük végre a Vegan Love hamburgerezőt - ezért a képért megérte volna akkor is, ha a burger nem jó, de szerencsére isteni volt ♥ közös könyvtárazás ♥ és elengedték a tartozásomat! ♥ Bob Burgerfalodája ♥ hasítunk az esküvőszervezésben! a végén még nem rendelt pizzát fogunk enni műanyag tányérokról ♥ tavaszillat a levegőben! ♥ Don't Trust the B- in Apartment 23 - korábban néha elkaptuk Comedy Centralon és utáltuk, de amikor a Netflix felajánlotta, valamiért nem tűnt rossz ötletnek. És tetszik! Durva. ♥ isteni kenyeret sütöttem ♥ maratoni hosszúakat aludtam, valószínűleg a híres tavaszi fáradtság ♥ még van néhány óra a hétvégéből ♥

2017. február 19., vasárnap

BUD - TLV, TLV - BUD

I have a thing with falfestmények

I have a thing with épületek

1. Chicaaa; 2. zászlók; 3. Carmel piac macskája 4. arcoskodás a tengerrel

I have a thing with tenger

1.-3. I have a thing with tengerpart; 4. kilátás a szobánkból

1. Anya és lánya művészien bámulja a tengert; 2. Apa és lánya várják, hogy az Édesanya visszatérjen a mosdóból; 3. Távkapcsolat; 4. faszom nem figyeltem, és ez a kép kétszer került bele

1. FALAFEL; 2. roppant drága növényi tej (ennyi pénz: kb. 1500 huf); 3. tápláló vacsora: paradicsom, humuszos kenyér, cukormentes almaszósz; 4. szomorú hazatérési menü + Veszedelmes viszonyok

Reggel még végigsétáltam a tel-avivi tengerparton és katonák között vártam a vonatot, ma pedig már főznöm kell, hogy legyen mit magunkkal vinnünk office lunch-nak. 
Hát néha így.

2017. február 12., vasárnap

"Basszus, indítottam egy bjúti blogot, de nem keresek annyit, hogy hetente összejöjjön egy haul poszt vagy sminktesztelés, a szponzorok sem fedeztek fel még, viszont mindenáron tartalmat akarok gyártani..."


Öregszünk: BFF-emmel az egy órás telefonbeszélgetésünk kb. felét az egészségi állapotunk és az étrendünk részletes kitárgyalása tette ki.

Ja, és megvan a kolléganő, aki a múltkor megjegyzést tett a hajszínemre?
Pénteken ebéd közben nevetve megjegyezte, hogy haha, a kajáimat nézve az ég óvjon mindenkit attól, hogy én a közétkeztetésben kezdjek dolgozni.
De semmi gond, mert amikor utána köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, meglapogatta a karom, hogy nehogy komolyan vegyem, és haha, milyen kis gonosz kedvében van manapság.

Egyszerűen fel nem fogom az embereket néha.

2017. február 9., csütörtök

You can tell

From the state of my room
That they let me out too soon
And the pills that I ate
Came a couple years too late
And I've got some issues to work through

Moziban:
Mr. Szürke az új trailerben: Ha valami bajod esne... sosem bocsátanám meg magamnak.
Srác mögöttünk: Ja, nem akarom, hogy bajod essen, ezért inkább rendszeresen jól elp.csázlak.

Amúgy a Split tök jó (13/25, túl a felén!).

Nem tudom, ki mit vásárol stresszlevezetésként - én egészséges élelmiszert.
Szóval ma elmentem a Herbaházba és mulattam, és basszus mit találtam, füstölt köleskolbászt, mindössze öt, teljesen korrekt összetevője van (utálom azokat a vega kajákat, amik egy rakat, különféleképpen módosított alapanyagból állnak) és még finom is, hát milyen csodálatos időket élünk.

Akarok egy Fjallraven Kanken táskát, de faszomat már, hogy ilyen drága.

2017. február 6., hétfő

Nem tudomok

Nem tudom, miért hordana egy nem éppen atlétatermetű férfi* testhezálló, fehér garbót.
*kollégám. a mellbimbója órákon át bámult a lelkembe.

Nem tudom, mások hogyan bírják a normális, főállásos munkahelyeket. Én ma már nagyon látványosan vergődtem, hogy brühh milyen nagyon sokat voltam ma bent, aztán amikor jóváhagytam a napi óraszámomat, kiderült, hogy ez pont nyolc óra.
Upszika.

Nem tudom, mi furább: a Müllerbe járkálások fölött érzett örömöm, vagy a boldog izgalom, amivel az europeumos Müllerben épülő szuper biorészleg épülését követem figyelemmel, és ami miatt úgy várom a 27-ét (amikor átadják), mint a karácsonyt.



Nem tudom, mikor jön el az az idő, amikor már nem fakadok sírva a fekete macskáktól.
Vagyis egy bizonyos fekete macska feltűnő hiányától.


2017. február 2., csütörtök

And Putin, and Putin, and Pu-pu-pu-pu-putin

Napok óta rendkívül nyomorultul érzem magam, reggelente úgy kell kitépnem magam az ágyból, ahová utána egész nap igen intenzíven vágyom vissza.

Már nincs olyan cipőm, ami ne ázott volna be.

Tegnap elment az áram, nagyon romantikus volt gyertyafénynél pisilni zuhanyozni.

A negyedik évadnál tartok Gossip Girlben. WWBWD - What Would Blair Waldorf Do?

Vettem egy kurvadrága rúzst. Nem akartam, de BFF meggyőzött.

Nagyon szeretnék végre megint futócipőt húzni.

Medvegy ma nem tudott hazajönni, mert pont akkor indult el a munkahelyéről, amikor nem engedtek civileket az autópálya alá-fölé-mellé-közelébe.
Vagyis mi voltunk Rómeó és Júlia, csak nem a családi viszályok álltak közénk, hanem Putyin és az M3-as.

2017. január 30., hétfő

1 days since last injury

Általában ha egy filmben-színdarabban nem köt le a fő cselekmény, az agyam azzal múlatja az időt, hogy lényegtelen részleteken bambulva felsorolja a másnapi teendőket illetve elmélyülten szemléli a statisztákat.

Röviden: ne nézzétek meg a Marie Antoinette-et az Operettben.

Csak ne.

A photo posted by Kondász Viki (@missvikci) on

És a Lepkegyűjtőt se nézzétek meg, mert az ugyan még mindig zseniális, a népszerűségének (és a Bereczki-fanklub faékhez tendáló intelligenciahányadosú tagjainak) hála a közönség igencsak... köhömm... felhígult.

Röhögtek már a füledbe egy fájdalmasan feszült jelenetnél azért, mert a főszereplő éppen mókás arcot vágott közben?

Nekem már igen.



Ugyanitt javaslatokat várok színdarabokra, amik döbbenetesen jók, és még nem fedezte fel magának a mainstream közönség.

2017. január 22., vasárnap

"Az állat gondolatai, cselekedetei, érzései visszaomlanak a faj, fajta Énjébe, s ő maga megszűnik a halállal. De fajtatársa, ha megszületik, hasonló lelki tulajdonságokat hoz magával, amit közös Énjükből merít. Ezért az állat pusztulása sokkal inkább visszatérés a közös szellemi hazába, mint az emberé."

Dorci elment.

Konkrétan megéltem a rémálmot, amiben elmentünk az orvoshoz, közölték a diagnózist, láttam elaludni és hazamentünk egy üres cicahordó dobozzal egy lakásba, ami egy cica nyomaival van tele, aki már nincsen a világon.

Próbálok pozitív maradni, hogy nem szenvedett, hogy jó élete volt és nagyon szerettük, hogy köszönöm a közel négy évet, amit kaptunk tőle, de nem megy, lassan három órája zokogok és kitölt a bénító fájdalom.

Csak remélni tudom, hogy az ő kis cicatudata egyszer majd visszaköszön egy másik bajszos hülyéből.




És aki meg meri jegyezni, hogy csak egy macska volt, azt komolyan megütöm.
Lett Netflixünk, és be kell vallanom, és mivel korábban már kipróbáltuk és az eléggé kiábrándító volt, nem is igazán értettem, mi ez a nagy felhajtás körülötte. De most adtunk neki még egy esélyt, és EZ A LEGKIRÁLYABB DOLOG, AMI CSAK TÖRTÉNHETETT VELEM.

Még annál is királyabb, mint amikor rádöbbentem, hogy léteznek torrentoldalak.

És a legeslegeslegjobb az egészben, hogy HD-ben kapjuk a sorozatokat, és ez egy jó tévével kombinálva azt eredményezi, hogy az eddig tökéletesnek hitt szereplőkön meglátom a pattanásokat, ráncokat, alapozót, kicsit elmaszatolt rúzst. 

Ilyen érzés lehet először szemüveget viselni.

2017. január 19., csütörtök

Ma döbbentem rá, hogy rettentő pofátlan tudok lenni, ha idegenek telefonjáról van szó.
Lazán végignézem a mellettem ülő facebook feedjét, gátlástalanul beleolvasok a chatelésükbe, ma pedig három megállón át néztem, hogy az előttem álló lány azon lamentál, milyen filtert rakjon a szelfijére, aztán újabb két megállón át azon, hogy milyen címet írjon hozzá. 
Aztán észrevette, hogy nézem, összenéztünk, mire kinyomta az instagramot.

Medvegy az ilyen szokásaimra szokta megjegyezni, hogy you must be fun at parties, és ja, nagyon fun vagyok mindenhol.

Amúgy 2017 nagy felfedezése eddig a száraz sampon, mint olyan. 

Képtalálat a következőre: „dry shampoo quotes”
Mostantól ez az új hitvallásom

Minden más eddig a szokásos: elképesztő összegeket hagyok bioboltokban, sokat olvasok, nem alszom, ezredjére nézek újra régi sorozatokat, stb.

Ami új: egyre többet kávézom (napi kettő), és manapság tornázom (átlag 2 óra nyűglődés előz meg fél óra testmozgást, de akkor is).

Asszem ennyi.

2017. január 15., vasárnap

Ha nem vegán, NYEMAKAJOM

Valahányszor azt hiszem, hogy végre kialakítottam a saját kis safe space-emet, vagyis kiszűrtem és unfollowoltam mindenkit, aki nem pozitív energiákkal tölti meg a napomat - and then this happens.

sóhaj

2017. január 13., péntek

El sem hiszem, és tényleg pipát varázsoltam minden tárgy mellé a neptunban.

(hogy milyen áron, arról inkább nem akarok beszélni)

Sikerült felsorakoztatni az adható érdemjegyek teljes palettáját (és tipikusan azokra a tárgyakra kaptam ötöst, amiknek nem sok gyakorlati haszna van és csak engem érdekeltek), de már régóta bináris rendszerben mérem a jegyeimet, csak elégtelen-nem elégtelen szinten. Úgy meg remek átlagot zártam.

Ma a változatosság kedvéért kötöttem egy sapkát.

Nem vagyok vámpír, csak a lámpa felé fordultam

Olvasni akarok.
Tornázni akarok.
Sorozatokat akarok nézni.
Lelkiismeret-furdalás nélkül.

Meg rendelni akarok még fonalat.

2017. január 10., kedd

Képtalálat a következőre: „when you finish an exam first meme”
*neked sikerül egy rettegett tárgy, amin többen elhasalnak

Hármast kaptam a pénteki vizsgámra, ami miatt csütörtök este sírtam és az amire való tanulás helyett a Schindler listáját néztem meg Ne bántsátok a feketerigót olvastam. 

A hétfői szóbelim négyes lett.

"A végén még időben végzek, az eredeti terv szerint", mondta a lány, és folytatta az időhúzást a csütörtöki vizsgájára való tanulás helyett.

2017. január 8., vasárnap

Azt hittem, utálom a szóbeliket, mert fú mennyi szorongással jár szemtől szemben hülyét csinálni magamból a tanerő előtt, de rá kellett jönnöm, hogy egy szóbelivel járó x egységnyi stressz még mindig jobb, mert csak a vizsga végéig tart - írásbelinél viszont legalább x/2 egységnyi szorongásnak vagyok kitéve a kijavításig tartó minden egyes nap (ami csak optimális esetben 2, általában ennél több).
Nem beszélve az egy-egy kisebb adrenalinlöketről, valahányszor emailt kapok.

Megnéztük a Mielőtt megismerteleket (mit is mondtam nemrég a ragra végződő címekről..?), nem sírt egyikünk sem, szerintem kicsit sem volt megható és a szerelem nagyon nem volt hiteles. Hát ez van.

Holnap újabb vizsga, meg csütörtökön is.

Mit csináltam korábban, amikor nem kellett valami közelgő vizsgára készülnöm/szoronganom..?

2017. január 5., csütörtök

Tegnap végül tanulás helyett megnéztem a Schindler listáját és az extrákat hozzá.

Most pedig szerintem egyszer átolvasom a tételeket, aztán olvasom tovább a Ne bántsátok a feketerigót (istenem de utálom, ha egy könyv címének valamilyen rag a vége. "mit olvasol?" "a Bárányok hallgatnakot").


Aztán majd holnap jövök sírni, hogy megbuktam és soseleszvégeennekavizsgaidőszaknak, de szombaton majd kialszom magam és megint a mosolygós, motivált önmagam leszek.

Vagy nem.

2017. január 4., szerda

Napom

Reggel az irodába érve egy passzív-agresszív lebaszó email fogadott az egyik ügyféltől valamiért, amiről még csak nem is én tehetek, de nem baj, mert nem sokkal később kaptam egy újabbat valami másról, amit már tényleg én rontottam el (még októberben). És ekkor még csak úgy egy óra telt el a munkaidőmből, ami diákmunkás órabérben nem igazán éri meg.

A nap ezen a pontján csak azért nem vettem a kabátomat és indultam haza, mert már lefőztem magamnak egy adag kávét és kint undorítónak tűnt az idő.

Aztán a facebookos csoportunkban terjednek a többiek nem túl szívderítő tapasztalatai egy tárgyról, amiből nincs hivatalos tétellista, az aznap vizsgázók egy találomra kiválasztott témából írnak (próbáltam utánajárni az egyetem vizsgaszabályzatában, és ezt SEMMILYEN SZABÁLY NEM TILTJA). Ma hatan vizsgáztak, senki nem ment át.

Én pénteken megyek.

Ma kezdek tanulni.


2017. január 3., kedd

Ha az év olyan lesz, mint az első napja, akkor 2017 elég uncsi lesz és főleg takarítással, macskaalom-ürítéssel, olvasással, tornázással és sorozatnézéssel fog telni (végre rávettem magam és binge-watcholtuk az American Horror Story ötödik évadát, a Hotelt).
Ja és véletlenül megszaladt a kezem, amikor kimértem a lencsét, szóval remélem úgy fogunk úszni a zsében is, mint a lencsefőzelékben.

Tegnap viszont meg akartam halni, reggel sírni tudtam volna, amikor szó szerint ki kellett tépnem magam az ágyból, hogy induljak ki a jeges zimankóba, hogy a medvék és farkasok hadán átverekedjem magam a kolhoz konzervgyáráig. 
Jóvanna, de olyan érzés volt.

Tanulnom kéne, de az a baj, hogy annyira elhasználtam az idegrendszeremet az Anatómiára, hogy már a szar is le van szarva (kellett nekem hiányolni ezt a lelkiállapotot).

Röviden ennyi.
Elég uncsira sikerült 2017 első bejelentkezése.