2017. december 13., szerda

Újrakezdtem a The Knicket, és egyből beugrott, miért is hagytam abba, mert jézusom de kurvára nyomasztó ez a sorozat.

Az összes epizódban sötét van, vagy legalábbis félhomály, és amint kicsit kisüt a nap, gyorsan meghal vagy három beteg valami ma már rutinnak számító beavatkozás vagy diagnosztikai eszköz hiánya miatt.


Amúgy csodálatos, nagyon nagyon érdekes, mert ha az orvosok + period series koktél nem lenne elég, meg hát az orvostörténet amúgy is a gyengém, ez pedig nagyon hiteles, szóval picit talán ráfüggtem.

Ráadásul enyhén kiöli az emberből a vágyat, hogy eh bárcsak olyan korban éltem volna, amikor a férfiak szexi fehér ingeket meg mellényeket hordtak és lazán ráfüggtek a még be nem tiltott kokainra, a nők meg csini hosszú szoknyákban vonultak és belehaltak az illegális abortuszba vagy a szülésbe.

Sóhaj, azok a régi szép idők.

2017. december 9., szombat

#29 - 101/1001

 28. lefutni egy szigetkört


Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.

Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.

Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.

A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.

2017. november 30., csütörtök


Ma nincs kedvem TILThez. Ebben a hétben nem sok jó volt, leginkább a túlélésre játszottunk mindketten.

(egyetlen egy igazán jó pillanat volt: kedden Medvegy szabadságon volt, ezért a két előadás közötti időmben együtt tudtunk kávézni, könyvtárazni meg sétálni a városban - és nagyon nagyon furcsa volt, hogy hétköznap nappal is látjuk egymást)

Könyvtárban
Medvegy: Te jó ég, mennyi van a könyvtárjegyeden... Mennyi is a limit? Biztos engedni fogja, hogy ezeket is kivedd melléjük?
Én: Nem tudom, de remélem.
(pár másodperc feszült csönd után jóváhagyja és elkezdi kiköpni a méteres kölcsönzési listát)
Én: Ezaz, siker! Akkor most mehetünk átvenni a Bookline-ba, amiket ott rendeltem.

Ezt leszámítva kicsit most semmi sem jó, amit az is jelez, hogy maratoni hosszú lelkizéseket tartunk BFF-fel és felváltva szedjük össze egymást a padlóról.
Egyszerűen imádom őt, de ezt valószínű mondtam már.

2017. november 26., vasárnap

Milyen freud-i mellérendelésnek hívják, amikor az ember elbambul a bookline honlapján, kattint kettőt, és teljesen véletlenül lead egy rendelést két könyvre?
(de tényleg, megfogadtam, hogy nem költök már többet, mert csóróság van, meg várólistás könyveim is halomban várják az olvasást, de bakker, olyan régóta akarok már saját Nyáry Krisztiánt...)

A hétvégén beszereztünk egy french presst meg szilárd hajbalzsamot a Lushból.
(te jó ég, de rettenetesen hipszterek vagyunk)
Most legszívesebben azonnal lefőznék egy adag kávét és megmosnám a hajam.

Amúgy könyvrendelgetések, hajmosásról meg kávéfőzésről szőtt fantáziák helyett tanulnom kéne, de gondolom nem feltűnő.

2017. november 24., péntek

Things I Love Friday


♥ meglátogattam BFF-et a munkahelyén - ami történetesen egy könyvesboltból átalakított kávézó ♥ a keddi zh-t áttették péntekre ♥ így lelkiismeret-furdalás nélkül el tudtam menni az Átriumba az Így szerettek ők felolvasásra - NYÁRY KRISZTIÁN ÉLŐBEN!!! ♥ a hétvége leginkább különböző kávézókban telt, tanulással, de produktívan ♥ tanulmányi kirándulás a Vendéglátóipari Múzeumban ♥ kimaxoltam a Black Fridayt: pótoltam a kifogyóban lévő parfümömet ♥ megkezdtük az HBO GO próbahónapot, és eddig úgy tűnik, előfizetők leszünk ♥ vastag sálban orrig elbújni ♥ kezdek kilábalni a betegségből - hamarosan lehet újra futni meg edzeni menni ♥ Versengold: Kein Trinklied - ami ha jól értem, egy óda az alkoholizmushoz, de imádom ♥ kaptam Medvegytől pontosan olyan kék körömlakkot, mint a sálam ♥ túléltem a hetet! ♥

2017. november 22., szerda

A mai napom hivatalosan is felkerült a legrosszabbak top 10-es listájába.
Najó, annyira talán mégsem, de a top 10 legszörnyűbb hétköznapba simán.

Nem akarom részletezni, de szerepel benne
- fél hatkor lelőhetetlenül sipákoló macska,
- bénán álló haj,
- kezdődő vírusos megbetegedés miatti pocsék közérzet és sok orrfújástól kidörzsölt nózi,
- elalvás egy előadáson
- és a tény, hogy olyan balfasz voltam, hogy túlléptem a vámmentes vásárlási limitet és kaptam egy kedves SMS-t, miszerint leszek szíves nyilatkozni róla, mit is rendeltem Koreából és mennyiért*.

*Arckrémeket jóval többért, mint amennyiért eddig valaha arckrémet vettem, de múlt hétvégén nagyon öregnek éreztem magam és így már indokolt vételnek tűnt.

Ráadásul tanulnom kéne a pénteki javító zh-mra, de amilyen szerencsétlen vagyok, ellőttem a pihenőnapomat tegnap, mert akkor azt hittem, az volt a pocsék nap, amit ki kell pihenni - a fene sem gondolta volna, hogy a maihoz képest az kimondottan szépnek fog tűnni.

Szóval most összekaparom magam, megmosom a hajam és nekiállok tanulni.

Sötét liftben lőtt szomorú tükrös szelfi vagyok.

2017. november 21., kedd

Kérdés



Hogyan szerez barátokat az ember huszonévesen?

Vagy ha már túlvagyok a gimin és az egyetemen, a legtöbb, amit tehetek, hogy vigyázok a meglévő készletre? 

Valahogy az az érzésem, hogy az egyetem első évével bezárt a barátságbolt és maradtak a leengedett elvárások, amikor az aktuális közösségből ki lehet választani a legkevésbé idegesítőnek tűnőt, akivel mégis gyorsabban telik az idő a szabadulásig. 
És ennyi.

Képtalálat a következőre: „how to find friends in your 20s”

Lehet csak nyitottabbnak kéne lennem, elvégre egyik barátom sem indult barátnak az elején*. Talán az a baj, hogy én még Medvegyet is céltudatosan vadásztam le (+ volt elképesztő szerencsém), én soha nem randizgattam just for fun

Help, hogyan működik ez az egész, hogyan kell barátság-castingot tartani?



*a legtöbb barátomnak mókás eredettörténete van, de ez a legjobb:
gyerekként egy egész nagy baráti társasággal csapattuk minden nyáron a bicikliversenyeket, focimeccseket meg a medencés bulikat, és én egy lányt kimondottan nem kedveltem közülük. Ebből a társaságból már senkivel nem tartom a kapcsolatot - kivéve azzal a bizonyos lánnyal, akit azonnal értesítek kis életem minden eseményéről, habozás nélkül hívnám hajnali háromkor hullát elásni, és idén történetesen a tanúm volt az esküvőmön.

2017. november 16., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ Medvegyszülinap a szüleimmel ♥ ...és egy rúzs, ami kibírta az egészet: a levest, a pizzát és a kávét utána!!! ♥ futunk - esőben, hidegben, akkor is, amikor nincs kedvünk. és én imádom ♥ hétfői közös szabadnap - csodálatos volt, hogy akárhová mentünk, sehol nem volt tömeg és a kávézóban/hamburgerezőben oda ültünk, ahová akartunk ♥ ismét hambizás ♥ plazmaadás után komplett kis szeretetcsomaggal távozni ♥ csokis szójapuding ♥ Lionel Shiver: Beszélnünk kell Kevinről - eddig az az érzésem, hogy ez a könyv egy gyönyörűen megírt óda a gyerekvállalás ellen ♥ új kávézókat fedezünk fel ♥ újra elmerészkedtem egy csoportos edzésre! - máris sokkal formásabbnak érzem magam ♥ olcsó és finom vegán csoki a Pennyből! ♥ Brooklyn 99 ♥ The Affair ♥ és hogy valami zene is legyen: Schandmaul: Mitgift ♥

Életem

Fun fact: annó, amikor otthagytam az ELTÉt, az undortól az összes kémiás tankönyvemet és jegyzetemet kidobtam.
(kivéve a drága egyetemi darabokat, ofkorsz)

Így előállt az a nem annyira mókás helyzet, hogy Élelmiszer- és biokémiára kéne tanulnom, a tanárnő jegyzetei viszont szörnyűek. 
Szóval miután szomorúan kevéske, "hátha mégis" reménnyel átnéztem a tankönyves polcomat, elmentem a könyvtárba és kivettem azt a könyvet, amiből a saját példányomat rongyosra forgattam az érettségire készülvén...

...és hogy aztán itthon, a könyvespolc második sorában mégis megtaláljam, mert úgy tűnik, múltbéli Sieglindének mégis volt egy csipetnyi józan esze a jelenlegivel ellentétben.

:)

2017. november 13., hétfő

Vallomások

Nem olvasok időjárás jelentést, de ha mégis, akkor sem a leghitelesebb forrást választom - ezért gyakran meg szoktam ázni, és ősszel-tavasszal ritkán öltözöm az időjárásnak megfelelően.

Eleinte csak a reggelijeim voltak vegánok, de manapság már minden magamnak készített kajám az. Amikor elhasal a 100%os növényi étrend: ha máshol eszünk (főleg vidéken sokszor a vega étkekért is egyezkedni kell a konyhával) és a kávénál. Nem ízlik a kávé feketén :(

Ha már kávé: nagyon lassan iszom, és ha másokkal kávézóba megyek, mindig rám kell várni - kivéve, ha szívószálas jegeskávét kérek, mert azt kb. egy szippantással lehajtom.

Nem szeretek másokkal együtt enni, mert jómagam elég undorító vagyok táplálkozás közben. Aki nem hisz nekem, vigyen el egyszer hamburgerezni: a végén általában a könyökömről is szósz csöpög, és ha még finom is, akkor obszcén hangokat adok ki.