2019. augusztus 22., csütörtök

Egy bizonyos fajta vape tökre hasonlít egy terhességi tesztre, először nagyon meglepődtem, miért szopogatja valaki.


Megkaptam angolul az Anne of Green Gables-t, először is a kiadás annyira meseszép, szerintem a választásnál 75% a kinézetnek szólt, mert a sztoriról csak annyit tudtam, hogy régen adták a tévében a sorozatot és a jó értelemben weird gimis padtársam teljesen rá volt gyógyulva a könyvekre. Erre most énis rágyógyultam egy tizenegy éves, XIX. századi kanadai lány kalandjaira.

Youtube: (automata lejátszáson van)
Medvegy: Ez meg mi? Komolyan? Német rap..?
Én: ¯\_(ツ)_/¯

2019. augusztus 19., hétfő

suck my spirit dick (5.670/60.000)

Normális, hogy a szakdolgozatomat szóba hozva teljesen nevetségesnek érzem a témát? D. próbált megnyugtatni, hogy egyrészt igen, teljesen, másrészt bsc diplománál senki sem várja el tőlem, hogy orvosi Nobel-díjas kutatással álljak elő, de akkor is.

Mellesleg nem kicsit összezavar, hogy két laptopom van, egy munka meg egy fun laptop, és amikor az egyiken vagyok, azonnal a másikhoz illő tevékenységre támad kedvem.

életem
Kitaláltam, hogy szükségem van egy új hobbira, egyáltalán, valami új, kreatív kihívásra az életemben, szóval vettem egy készlet vízfestéket és akvarellpapírt. Eddig vegyesek az érzéseim, ami jól sikerült, az tényleg jó lett, néha viszont csak lesek, hogy se az ecset, se a festék nem engedelmeskedik nekem. De még a kreatív kihívást látom benne, csak kicsit unom, hogy vízfesték tutorialokban mindenki csak növényeket meg levélmintákat fest, ami engem pont rettentően de nem érdekel.

Az igazi tehetetlen düh: amikor 5 kiló bontatlan basmati rizst kell kidobni, mert a lépcsőházban tárolva molyos lett az egész.

2019. augusztus 15., csütörtök

Ich sitz in einem Starbucks in Phuket*

*amúgy nem, itthon ülök Budapesten, csak ha mostanában a környezetem azt látja, hogy átszellemült arccal ülök és nézek a messzeségbe, közben jó eséllyel ezt a számot üvöltöm magamban nagy beleéléssel.

Lidl-ben.
- Az a joghurt nem vegán.
- Tudom, de D-nek veszem.
- Akkor jó. Mert figyelek ám.
Amúgy nem vagyok nagy térítő semmilyen értelemben, se vegán, se hulladékmentes, se egyéb téren, de örül a kis szívem, amikor látom a barátnőmet, hogy csak a zsemlét teszi műanyagzacsiba, előtte minden gyümölcsöt és zöldséget csak úgy simán rak a kosárba. Apróságok.

Megint kezdenek romantikus gondolataim lenni a suliról, ami egyértelmű jele annak, hogy túl régóta tart a nyári szünet és túl sok a szabadidőm.

2019. augusztus 11., vasárnap

Final countdown to my mental breakdown

Szivárványszínű pulcsit akarok kötni.

Minek veszek bérletet, ha nem ellenőrzi soha senki? Még a metró bejáratánál se?? Akkor se, ha erőszakosan az orruk alá szeretném dugni???

Megnéztük az Us-t, és utána meg kellett google-znom, mit is láttunk.

Beültünk egy Starbucks-ba kicsit együtt dolgozgatni (1.812/60.000), bedugtam az új kedvenc számomat, erre feltűnik az első sor: Ich sitz' in einem Starbucks in Phuket.

A konzulensem még nem válaszolt (hogyhogy nem válaszol 24 órán belül hétvégén a nyár közepén, na majd így választok énis ajándékot neki)(már ha eljutok egyáltalán a leadásig), enyhén rezzenek csak össze, valahányszor csippan a telefonom.

Írtam egy novellát, amiről még én sem tudom, miről szól.

Lorem ipsum dolor sit amet

2019. augusztus 10., szombat

672/60.000

Meglepően gyorsan jutottam oda, hogy uramatyám rossz témát választottam, hogyan lesz ebből szakdolgozat, hogyan fogok erről ennyit írni, de ha sikerül is, úgysem olvassa el senki, mert béna témát választottam és tudománytalan és unalmas lesz az egész.

Próbálok nem hiperventillálni.

Írtam a konzulensemnek, hogy jóváhagyja a változtatási terveimet meg amit eddig alkottam, és most nem kicsit vagyok nem annyira nyugodt.

Mindenesetre eljött a történelmi pillanat, és nyitottam egy "Szakdolgozat" nevű szöveges doksit a gépemen, bemásoltam az ajánlott felépítést vázlatnak és naponta foglalkozom vele kicsit.

Már csak 59.328 karakter van hátra.

2019. augusztus 8., csütörtök

Medveggyel ma elmentünk randizni, és többször is gyanakodva néztünk körül a környezetünkben lévő büdös embert keresve, vagy gyanusítottuk meg a másikat, hogy mutassa a cipőtalpát, tuti belelépett valamibe.
Hazaérve:


Eddig azt hittem, nem vagyok szexista, de amikor képes vagyok egy órával korábban kelni, mert a kényelmes időpontban csak egy ugrabugra órá van, amit egy pasi tart, elgondolkodtam, hogy talán mégis az vagyok.

2019. augusztus 7., szerda

Az új kedvenc kávézónkban a pincérlány óvatosan leteszi elém a kávémat és bocsánatot kér, amiért "kicsit elrontott univerzum-mintát" sikerült alkotnia a habra.
Máris jobban ízlik a kávé tudván, hogy ezen nem unalmas levél vagy szív van, hanem az univerzum, kicsit elrontva.

Medvegy nemrég panaszkodott, hogy tönkretettem, mert már nem esik jól műanyag csomagolásból enni-inni bármit is. Szavak nincsenek rá, mennyire büszke vagyok.
Arra viszont nem, hogy elrángattam egy vegánok által imádott, szuperlatívuszokkal leírt pizzázóba, ahol csendben betűrtük a pizzánkat és utána megbeszéltük, hogy soha többet nem megyünk újra.

Mindig zavarba jövök, amikor megyünk valahová és a házigazda kérdezgeti, hogy akkor mivel készüljenek nekem. Szörnyen aranyos gesztus, mégis szégyellem magam, hogy na, én vagyok A Problémás, akire oda kell figyelni.

A szomszéd gyerekek néha megtévesztően úgy visítanak, ahogy a macskáim nyávognak, ha fel akarják hívni a figyelmem valamire.

2019. augusztus 4., vasárnap

pillanatok

A szállásunkon, az ágyon heverve instát görgetek, amikor egyszer csak sírva fakadok.
Medvegy, azonnal mellém telepedve: Valami rossz történt egy cicával?
(az egyik instán követett illusztrátor csajnak el kellett altatni a cicáját. ő már a második rövid időn belül, akihez képregényeken keresztül kötődtem, és most elveszítjük - hosszú percekig sirattam egy ismeretlen cicát.
nem vagyok normális.)


A szomjhalál szélén egy ivókúttal szerencsétlenkedem, amit sehogy sem tudok működésre bírni. Egyszer csak mellettem terem egy alacsony kínai pasi, kínaiul próbál magyarázni majd erőszakosan pumpál kettőt a karral, és amikor a kezembe ömlő vizért őrült módon hálálkodom, csak legyint és mosolyog.

Medvegy kitalálta, hogy neki tetszik az élénksárga körömlakk, úgyhogy a nyaralás legelső napján amikor megláttunk egyet, megkaptam és első lelkesedésemben fel is kentem rögtön.
Szóval egész végig kanárisárga körmeim voltak, amik Medvegyen kívül senkinek sem tetszettek és nem is mentek semmihez.

Németországban a szelektív kukák kulccsal zárható kapu mögött vannak a lakóövezetekben, amihez nem volt hozzáférésünk. Szóval végig szelektíven gyűjtöttük a szemetünket, majd ma hajnalban egy "dobjátok ki helyettem bitte" levél kíséretében otthagytam a szelektív kukák mellett.

2019. július 27., szombat

im so sensitive i wasn’t made for earth

A horrornovellás könyvemben az egyik történetben súlyosan megsérül az egyik szereplő cicája.
Én abban a pillanatban átadtam Medvegynek és kértem, lapozzon oda, ahol már kifutott az esemény: percekig olvasott, majd az ujjával mutatta a sort, ahonnan biztonságos volt tovább olvasni.


Most kezdem annyira unni a nyári szünetet, hogy elővettem a tanulnivalókat, szakirodalmat és szakdoga témámat. Ez egy szint.

Kicsit nemjó manapság. Mindig olyan hülyén érzem magam, hogy mi jogom van nekem kicsit is nemjól érezni magam, amikor a szeretteim vigyáznak rám, gyakorlatilag vattába vagyok csomagolva és valamiért a környezetemben lévők sem gyűlölnek, szóval ha valakinek, nekem igazán nem lenne okom panaszra - és lőn, itt vagyok és panaszkodom.

Ezért nem tudom, érdemes volt-e egyáltalán megtörni a csendet, de a művészi kép Purr koszos kis sonkájáról talán kompenzál valamelyest.

2019. július 12., péntek

Élő közvetítés a pokolból

Már lassan három órája főzöm a babot, amit már tegnap beáztattam, de még mindig roppanós.