2018. február 22., csütörtök

Things I Love Thursday


♥ séta az esti hóesésben ♥ Amadeus - régi kedvenc filmem, most megkaptam Blurayen ♥ német - lassan, de biztosan haladok ♥ 74es troliról hógolyózó állatorvoshallgatókat nézni ♥ ritter marcipános csoki ♥ nap közben kávérandi magammal ♥ már nem okoz örömöt a vásárlás - JEJ ♥ mire ez megjelenik, én már Berlinben vagyok ♥

2018. február 18., vasárnap


Medvegy ma kijelentette, hogy kéne nekem egy hobbi, mire egyből ez ugrott be.
Haha.

Szóval most hobbit keresek.

2018. február 16., péntek

Things I Love Friday


♥ AYCM - olyan szép eredményeket tudnék elérni, ha a kajára is 100%osan odafigyelnék végre ♥ újra suli - két napig tartott a lelkesedésem! aztán rádöbbentem, hogy az évfolyamon mindenki idióta ♥ váratlan randinap: szerdán TDK szünet volt nálunk, Medvegy pedig kedden olyan látványosan lebetegedett, hogy hazaküldték a munkahelyéről. másnapra viszont jobban lett, szóval egy kis visszafogott randival ünnepeltük a Valentint ♥ németet tanulni - életemben először tanulok magántanárral 1:1-ben, és még szoknom kell a luxust. meg hogy minden feltett kérdésre garantáltan nekem kell válaszolni ♥ Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima ♥ macskás óra ♥ magánedzés BFF-fel ♥ új négykéses aprítóm van! - ehhez le kellett égetnem az előzőt egy adag hummusszal ♥ füstölt paprika fűszer - oooooh god ♥

2018. február 13., kedd

Tegnap volt az utolsó munkanapom a munkahelyemen. Sejtettem, hogy el leszek búcsúztatva, de azt a fene sem gondolta volna, hogy tényleg meg leszek majd hatva, és az egyes villamoson majd elfog a korai nosztalgia, hogy basszus, most jövök erre utoljára.
Furcsa az emlékeimmel megjelölni a világot.

Mellesleg újra elkezdtem németül tanulni, tanárral meg minden*, tegnap volt az első órám. Nagyon-nagyon béna voltam, többször legszívesebben bekúsztam volna az asztal alá szégyenemben, amikor valami nagyon egyszerűbe is sikerült belesülni, szóval mélyen elraktároztam magamban ezt az érzést és majd felidézem, ha eh, ma nincs kedvem gyakorolni hangulatom lesz.

*93. felvenni a kapcsolatot egy régi ismerőssel - pipa: ahhoz a tanáromhoz mentem vissza, aki majdnem tíz éve (JÉZUS DE ÖREG VAGYOK) az Ich bin Kartoffel-től a nyelvvizsgáig kísért, és aki számomra azóta is megtestesíti A Pedagógust.
Pedig sokfajta képzés során sokféle tanárral találkoztam már, szóval van viszonyítási alapom.

Ma pedig már el is kezdődött a suli, és elsőre nem is tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy mostantól megint csak ez lesz a dolgom. És vessetek meg, de eddig tetszik.
Én azért szerettem tanulni, csak valami elromlott bennem pár éve.

2018. február 11., vasárnap

Things I Love Whatever


♥♥♥ DIPLOMÁS FÉRJEM VAN ♥♥♥ véget ért a vizsgaidőszak - éljen a szorgalmi időszak! ♥ minden tárgyamat sikerült felvennem! - az egyiket történetesen a tárgyfelvétel utolsó napján, de no ♥ lett All You Can Move kártyám! ♥ Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban - nyomasztó könyvek, öleljetek újra depresszív kebletekre ♥ Band of Brothers - URAMATYÁM DE CSODÁLATOS EZ A SOROZAT ♥ kezdett elkopni az egyik kedvenc vászontáskám - hosszú lamentálás után megcsináltam ugyanazt újra. és IMÁDOM ♥ trambulinpark BFF-fel ♥ My Little Melbourne ♥ Háború és Béke a Vígszínházban ♥ Medvegy is beiratkozott a könyvtárba ♥

2018. február 9., péntek

When it hasn't been your day, your week...

Hétfőn BFF-fel trambulinparkba mentünk, ahol valószínűleg egy sikerültebb földet érést nem értékelhetett annyira a bokám, mert ugyan az ugrálás után még keresztülgyalogoltuk Budapestet, hazaérve és leülve annyira megfájdult a kérdéses készülékből a jobb, hogy nem bírtam felállni, és hajnali kettőig aludni sem tudtam a fájdalomtól.
Ja, ugyanezen az estén hirtelen be is lázasodtam, hidegrázással meg mindent, wtf.

Szerdán megint elkezdődött a nyáron már ismertetett rosszullétes roham munka közben, elmosódott a monitor a szemem előtt, aztán a bal szememre már egyáltalán nem akartam látni, és kezdődött az émelygés is. Vad agresszióval tagadtam, hogy bajom lenne, szerencsére végül néhány óra mérsékelt vergődés után igazam lett.

Ma megjött, de szerencsére nem egész nap, hanem csak kb. kétórás hullámokban törtek rám az alienbébit sejtető görcsök.

Képtalálat a következőre: „alien coming out of stomach gif”

Még két nap van hátra a hétből, és én holnap megyek spinningre.

Kicsit azért félek.

2018. január 29., hétfő

rinya

A hatodik piszkozatból csak lesz már egy kész bejegyzés is.

Nem reprezentatív közvélemény-kutatásom szerint (mely leginkább a környezetemben őszintén feltett "de tényleg, hogy vagy?" kérdésre épült) kiderült, hogy most valahogy senki nincs jól. Van valami a levegőben, vagy az élet a január már csak ilyen?

Most jutottam a félév azon pontjára, hogy már nem érdekel, milyen áron, csak érjen már véget a vizsgaidőszak. Az utolsó tárgyamat magammal viszem a következő félévre, de már az sem érdekel, mert fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban, ha kinyitom a jegyzetet.
Medvegy holnap záróvizsgázik, szóval tényleg csudijó a hangulat manapság.

Mondjuk az igazi mélypontot valószínűleg tényleg az jelzi, hogy a hét fix legjobb pontja manapság a csütörtök esti edzés.

2018. január 28., vasárnap

We had a deal! Let the others grow old, not me!

Új profilképet állítottam be facebookon, és gyorsan végig akartam lapozni az eddigieken - de a másik irányba kattintva a legújabbtól egyből a legelső képemhez ugrott.


Ezt most kicsit nagyon fura egymás mellett látni.


(fun fact: mindkettőt Medvegy fotózta, ugyanazzal a géppel, de a mostani teleobjektívvel készült)

2018. január 23., kedd

Ma egy szabadon választható tárgyamból voltam vizsgázni, amire beadandót és tíz perces kiselőadást kellett csinálni. A tárgy mérsékelt nehézsége ellenére én azért komolyan vettem a feladatot, összességében egész elégedett voltam magammal - de azért virult a fejem rendesen, amikor az előadásom végeztével a tanár ráírta a lapomra a jelest.

Aztán a legutolsó előadás végén megköszönte mindenkinek a munkáját, ő ma mindenkinek ötöst adott.

Kapcsolódó kép

Hogy kiheverjem a megaláztatást, utána felháborodottan vettem egy rúzst.

Piha.

2018. január 21., vasárnap

Egy bejegyzés, amiben sokat beszélek zöldségekről

A vegán csoportokban terjedő fajizmus elleni kampányok, miszerint nincs különbség a kutya/cica/egyéb kisállat és a boci/pipi/egyéb haszonállat között ("miért szereted az egyiket, és eszed meg a másikat") számomra tökéletesen párhuzamba állíthatóak a szeretteinket az utcán lézengő vadidegenekkel szembeni megkülönböztetéssel.

Ahogy közeledünk a hónap végéhez, az egyre csökkenő tömegnek köszönhetően egyre nagyobb kedvvel járok bevásárolni.

Medvegy kitalálta, hogy tart magának egy egy hónapos vegetáriánus kihívást*, amivel kapcsolatban nem győzök elég lelkes és támogató lenni. Már csak azért is, mert így már egyáltalán nem kell a szupermarketek tejtermékes és a húsrészlegébe mennem.
Amiért viszont nem vagyok lelkes: kiderült, hogy szereti a humuszt, amit eddig egyedül én ettem és így is ipari mennyiség fogyott. Szóval aki tudja, hol lehet vödrös kiszerelésben kapni, ne tartsa magában, köszönöm.

*tényleg magától találta ki: az utóbbi időben többször kaptam rajta, hogy dézsmálja a magamnak készített vegán kajákat, és a már megvett/megbontott húskészítményeket sem hajlandó megenni.
Ok, ez mondjuk egy adag csirkemell sonkát fog érinteni, aminek elfogyasztását a macskák valószínűleg boldogan átvállalják, de valahogy éreztetnem kellett a döntés drámaiságát.

Lehet csak a trailer folyamatos, megkerülhetetlen reklámja miatt, de nagyon nagyon meg szeretném nézni A Legsötétebb Órát, amiért Gary Oldman idén majd meglepetésszerűen Oscart kap.