Szóóóóóóóval

lett egy elektromos zongorám.
Még eléggé meg vagyok illetődve, mivel a zenetudásom mindenféle túlzás nélkül konvergál a nullához*, szóval most mindent kezdek az alapoktól - vagyis sokat és nagyon-nagyon lassan skálázom.
Egyszerre vagyok nagyon lelkes és tudnék sírni, mivel látom, mekkora út van előttem, és utálok nyomi kezdőnek lenni.

*az énektanárunk az a típusú tanár volt, aki csendben beletörődött a tárgya népszerűtlenségébe és nem is próbálkozott semmiféle oktatással - és ez nem vicc, komolyan semmit nem tanultunk.
Ja és a tanárnő vagy valóban süket volt vagy csak nagyon-nagyon kétségbeesetten vadászta az embereket a kórusba, mert évekig írta az ellenőrzőmbe, hogy Sieglinde igazán tehetségesen énekel, miközben én vagyok az, aki ha dalra is fakad, a környezete általában udvariasan megkéri, hogy légyszi ne.

Tegnap roppant ambiciózusan kinéztem magamnak egy EGYÓRÁS Rubint Réka videót, annak ellenére, hogy a jelenlegi edzett(len)ségi szintemet figyelembe véve úgy éreztem, hogy két lehetséges kimenet áll előttem:
1: belehalok kb. a bemelegítést követő ötödik percben,
2: valahogy végigcsinálom, de utána venni kell nekem egy olyan szájjal irányítható rokikocsit, ami Stephen Hawkingnak is volt és innentől Medvegy törölheti majd a fenekem.
De végül minden baljós előjel ellenére a második verzió szerencsésebb változata következett be, vagyis csak pont annyira rokkantam bele, hogy nyöszörgök a lépcsőzéstől.
Rubint Rékával meg kettőnk közül valaki nagyon megváltozhatott az évek alatt, mert régen utáltam a tornáit, most meg több ponton azon kaptam magam, hogy mosolygok. Mi történik itt.

Általában tök jól, sőt, kimondottan boldogan együtt tudok élni a ténnyel, hogy nincs gyerekünk, amíg el nem jön a ciklusom utolsó-első napja, és a méhem bosszút áll, amiért végig kell csinálnia ezt az egészet újra - havonta egyszer ilyenkor fixen gyerekkel álmodom, facebookon nem görgetem tovább a cuki gyerekes videókat és az utcán sóhajtozva nézem a babakocsit tologató apukákat.

Hogwarts will always be there to welcome you home

Elkezdtem a Harry Pottert angolul, és minden túlzás nélkül mondom, hogy az utóbbi évben nem voltam olyan boldog, mint amikor Hagrid megérkezett a kis házba a szigeten és Harry megkapta végre azt a kurva levelet.
Nem szoktam gyakran újraolvasni a sorozatot - visszakerestem, majdnem pontosan öt éve olvastam utoljára, szeretem tartogatni a hatását akkorra, amikor igazán rászorulok, és hát ennél rosszabb csak nem lesz már.
Milyen csodálatos amúgy, a mi generációnk (HP fanjai)nak van egy kollektív safe space-e - egy könyvsorozat, aminek a világában el lehet bújni a valódi világ elől.

Kami múltkori kommentje óta totális agóniában vagyok. Konkrétan évek óta elnyomom magamban a zongorázás vágyát, mert pfff öreg vagyok már hozzá és amúgy sem értek a zenéhez, valahogy fel sem merült bennem, hogy - csinálhatom just for fun is.

Csak az a baj, hogy magamat ismerve két lehetséges kimenetelt látok, statisztikai valószínűség szerinti sorrendben:

- 2%: veszünk nekem egy keyboardot, én reális elvárásokat támasztok a fejlődésemmel szemben és kigyógyulok a depressziómból naponta egy órát gyakorlok, hogy néhány év múlva közepesen bénán, de elfogadhatóan el tudjak játszani néhány számomra kedves kis számot;

- 98%: veszünk nekem egy keyboardot, én kábé három napig lelkesen nyomkodom, majd mivel a negyedik nap végére sem tudom eljátszani a Holdfény Szonátát, kidobom az egészet az ablakon és visszafekszem a földre sírni.

@Adam Ellis

update 16:28
nevermind, megrendeltük

Szokás szerint K.-tól lopva, aki valahogy mindig kibányássza a zavarosból a legjobb kérdéssorokat.

1. An unforgettable day in my life.

Hogy csak hármat említsek az utóbbi évekből (időrendben hátrafelé, nem fontossági sorrendben haladva): az utolsó budapesti estém BFF-fel és a Nagy Utazás (ez technikailag egy nap, mert nem aludtam aznap éjjel), az államvizsgák napjai és az esküvőnk. 

2. My favorite snacks

Alma, étcsokis Tesco gazdaságos digestive keksz és popcorn.

3. My biggest fashion accessory

Mi az a divat, már nem emlékszem, csak kényelem meg leggings létezik hahahahahahha

Amúgy a kék re:kanken hátizsákom és a martens bakancsom. Előbbiről már ezer órát elénekeltem, mennyire szeretem, utóbbi szegény mindig lemarad, mert nem szoktam a lábamat fotózni.

4. My biggest celebrity crush

Az első kb. 7-8 évesen Alföldi Róbert volt az akkori reggeli műsorban, és egészen kicsit a mai napig tart. Szöszinek van rajta amúgy nagy crushja, tőle van ez a videó, amit néha a mai napig megnézek, ha rossz a kedvem.
Amúgy nagyon fura, manapság nem a külsőre szoktam menni, ha valakire ráakadok, hanem tudásra-tehetségre-érdekességre, de hogy ne rontsam el a mókát, a crush hagyományosan felszínes értelmében marad Michael Fassbender: arra az emberre egyszerűen sokkal kellemesebb ránézni, mint bárki másra. Valószínűleg nem segített, hogy először a Shame-ben láttam, amiben a játékidő felében (fél)meztelen és/vagy hát izé, elfoglalt.

5. One Hobby I would like to learn

Zongorázni, és egyre jobban csábít, mióta ráakadtam a zeneelemzős videókra. Olyan szívesen tanulnék zenélni, ha nem kéne hozzá konkrét zenét is tanulni.
(értem ezalatt a szolfézst)

6. My OCD habits

Nemnagyon van ilyen, valószínű anti-OCD vagyok, éljen a káosz és anarchia.

Jobban belegondolva egyetlen egy van, utálom Medvegy email fiókját - én pár évvel ezelőtt egy minimalista rohamomban végigmentem az egész fiókomon és kialakítottam egy rendszert, aminek köszönhetően csak azok az emailek vannak szem előtt, amikkel még dolgom van (max 10 db), minden mást azonnal törlök vagy archiválok.
Ehhez képest neki 2000+ emailje van egyben, ömlesztve.

7. If I could eat one last meal

Miért lenne ez az utolsó? Kivégeznek? Vagy gyomorszondát kapok? Akármi is az ok, valószínű a szorongástól nem tudnék enni.

Szigorúan elméleti szinten beszélve meg valami vegán hamburgert kérnék meg egy vödör Ben and Jerry's-t.

8. Working on my fitness

"Working".
Otthon tornázgatok kisebb-nagyobb lelkesedéssel.

9. What I spend money on

Elsősorban élelmiszerre, főleg mivel kb csak az élelmiszerboltok vannak nyitva. Könyvekre manapság nem, mert rászoktam a... khm... ingyenes forrásokra, helyette fonalakat veszek meg végigpróbálgatom a helyi újságos kínálatát.

10. My favorite recipe

Deliciously Ella fodroskeles-babos mókája (itt egy régebbi verzió, a könyvében egy kicsit továbbgondolt van, plusz én rizst szoktam mellé csinálni).
Ah most megkívántam, kéne csinálni a jövőhéten.

11. The best part of each season

Tavasz: az egyre csökkenő ruharétegek, meg amikor a hosszú hideg és sötét után az ember először érez tavasz-illatot.
Nyár: semmi.
Ősz: minden, az ősz a felsőbbrendű évszak, és aki mást mond, az téved és/vagy hazudik.
Tél: amikor az előveszem a vastag és puha téli ruháimat, amiket már el is felejtettem, meg hó minden formában, hóesés, megmaradó hó, az ablakból nézhető kékesfehér táj.

12. A life lesson I’ve learned

Nem tanulok, csak panaszkodom és sírok folyamatosan.

13. My inspiration to blog

Ez most undorítóan egoista lesz, de a saját blogom - imádom visszaolvasni az évekkel ezelőtti bejegyzéseimet, és valahányszor megnyitok egy új bejegyzést, előrenézek az évekkel későbbi Sieglinde-re, hogy tessék, szívesen, írok valamit a mai napról is, amit majd a jövőben vissza lehet olvasni.

14. What’s inside my closet?

Az a rengeteg ruhánk, ami itt van, a télikabátom meg Medvegy interjús ingje. Ja meg Medvegy haj- és szakállvágóját is ott tároljuk.

15. Let me brag a minute.

Már nem azért, de nézzetek erre a szivárványos takaróra, amit a saját két kezemmel horgoltam.

A család az család, de

miért van ennyi kacsa hármasban manapság?
Nem párban látok kacsákat, hanem hármasban, mindig fiú-fiú-lány felállásban. Poliámor kacsák? Össze vagyok zavarodva, mert ugyan nem vagyok homofób, meg ornitológus sem, de a kacsák nem legendásan párosban csapatják? Próbáltam utánajárni, de nem jutottam semmire, azon túl hogy gyártottam magamnak pár érdekes google keresési előzményt és már jóval többet tudok a kacsák nemi életéről, mint amennyit szerettem volna.

(többek között hogy a hím kacsák néha csoportosan halálra erőszakolnak lánykacsákat, wtf)

Tegnap M., vagyis Angol Anyánk szabadnapot vett ki és teljesen illegálisan nem csak találkoztunk szabadtéren, hanem feljött egy kávéra is - a macska meg teljesen odavolt, hogy mi történik. Olyan édes volt, egy ponton átcsalta Medvegyet a hálóba és hallottuk, hogy ott panaszkodik neki, hogy kiez és mit keres itt. Aztán megszaglászta M. kezét (és megerőszakolta a lábát) és rájött, hogy ja őt amúgy ismerjük, és onnantól megint spanok voltak.
Utána egész nap mosolyogtam, hogy ah, ilyen is lehetne az élet, emberekkel találkozós meg közösen kávézós, és csak kicsit húztam fel magam, amikor ezt elmondtam anyukámnak és sóhajtott, hogy jaj ne is mondjam, ők is tudják, milyen ez.
A szüleim konkrétan minden áldott nap találkoznak valakivel, a nővéremékkel, más barátaikkal vagy kollégáikkal - csak hát haza kell érni nyolcra.
Nem akarok panaszkodni, de fogok ehhez képest én már egy hajszálra vagyok attól, hogy megwilsonozzam a konyhai papírtörlő gurigát és szóba elegyedjek vele.

Olyan hideg lett hirtelen, az előző előtti hétvégén olyan meleg volt, hogy elkezdtem gyorsan horgolni egy színes takarót, hogy legyen mire kiülnünk legközelebb - erre a héten sapkában meg dupla takaróval csapattuk itthon, mert nem voltunk hajlandóak visszakapcsolni a fűtést.
Azóta kicsit jobb, de ma sétakor majdnem belefújt a szél a Trentbe, és itthon folyamatosan hallgatom a Twisteres süvítő szelet.

Végre igazán kiszőkítettem a hajam, nem csak kicsit világosítottam, hanem tényleg nekimentem, had szóljon - hát nagyon nem örültem volna, ha a végeredménnyel együtt kellett volna élnem, a lila végek szürkék lettek, néhány rózsaszín tincs fehér, másik csak halványrózsaszín, az átmenet meg sima szőke. Szerencsére nem ez volt a tervem, szóval amint megszáradt rámentem a szokásos pinkkel, és ah de gyönyörű élénkrózsaszín lett, azóta megint boldog vagyok. 
Azért bátorodtam fel hirtelen a hajammal, mert egyre inkább érik egy nagyobb vágás, nagyon unom már a hosszát, folyton kócos, mosni tudom ugyan gyorsan (egyszer lemértem, 4 perc azzal együtt, hogy utána kisikálom a kádat), de húsz év mire megszárad, és nem is nagyon kezdek vele semmit. Így színesen szeretem, szóval amíg meg nem szülöm, mit akarok pontosan következőnek, jó lesz.

Vennünk kellett egy normális sütőkesztyűt, miután sorozatosan megégettük különböző részeinket a kenyérsütő öntöttvas edénnyel.

Nemrég Messze Élő Barátommal beszéltünk zenékről, amiktől bekönnyezünk, olyan szépek, és ezen felbuzdulva csináltam egy playlistet a kedvenc komolyzenéimnek - amiről bedobott ma séta közben néhányat a spotify, amitől az egyszerű séta váratlanul gyorsan vált transzcendens élménnyé.

Hormonal rollercoaster

Ezt még a múlt hónapban rajzoltam, csak megfeledkeztem róla, és végülis úgyis aktuális még mindig, haha. Olyan naivan állok a saját hormonjaimhoz meg azok hatásaihoz.

Ugyanitt kicsit megint rossz volt (közel sem annyira, mint novemberben), szóval gondoltam segítek magamon és befekszem egy kád forró vízbe. Vittem magammal kis széken Haunting of Bly Manort, szóval egészen jó volt, amíg bele nem ejtettem a telefonomat a vízbe, ami azóta nem kapcsol be, szóval összességében nem mondhatnám, hogy jól jöttem ki a dologból.
Fml.
A rossz hangulat amúgy azóta elmúlt, de a telefonomtól könnyes búcsút vehettem, ami annyira nem nagy veszteség, törött volt a képernyője meg pici a memóriája, csak ne lett volna rajta vagy 600 fotó, a faszomat már.

Anyukám tegnap felhívott keseregni a két hetes lezárás miatt, én meg egészen konkrétan olyan fejet vágtam közben, mint az akasztófás-ballad of buster scruggs-os "first time?" mémben. Furcsa idők ezek, néha viccesek, néha annyira nem.

...és ebben a pillanatban kaptam csomagot BFFtől, szóval most megint a bőgés határán.

Paracetamol Bakery

Úgy tűnik, találtam magamnak új hobbit, a hipochondriát: BFF hívás közben "felfedeztem" egy pöttyöt a vádlimon, ami valószínű évek óta ott van, de mi van, ha nem? és lehet 1 mm, de mintha asszimetrikus lenne?? már amennyire egy ekkora pötty lehet? és a színe is sötétebb, mint a többi pöttyöm??? Utána egész délután emelkedett hangulatban mérlegeltem, hogyan fog boldogulni Medvegy nélkülem, ha majd elvisz a melanoma.
Ja, és egy hetet késett a menstruációm is, és nem fájt annyira, mint szokott meg tegnap olvastam a cikket Szentesi Éva korai klimaxáról, szóval azóta a méhemtől búcsúzom könnyesen.

Amúgy azért vagyok most itt, mert Medvegy elkalkulálta és este kilenckor kezdett kenyeret készíteni, szóval most ülünk és várjuk, hogy megsüljön. Kicsit rászálltunk a kenyérvonatra ezzel az öntöttvas edénnyel. Oh, talán a kenyérsütés a második új hobbim az obszesszív "ez a szervezetem normális működése vagy egy tünet" mellett.

A hétvégén olyan szép idő volt, eszembe jutott, hogy futni kéne. Csak ne utálnék annyira futni.