-

Én: Miért van az, hogy ilyen régóta együtt vagyunk (két év plusz egy hét híján öt hónap - a szerk.), és még mindig ilyen remekül működik minden?
Ő: Tudod, én szeretlek, és azt hiszem, te is szeretsz engem... és ez sok mindent megkönnyít.

<3

-

Kezd rajtam igen erős vásárlási kényszer eluralkodni. Ma futócipőket nézegettem a pasinak, előtte magamnak bakancsot, edzőcipőt, illetve ötleteket, hogy mit nézzek magamnak.
Igyekszem erősnek maradni és tartani magam a wishlistemhez (amit korábban már összeállítottam a papírblogomba, ha kreatív kedvem lesz, csinálok egy képet ide is).

-

Már azt hinném, jól vagyok, erre elég egy szám a mérlegen, hogy sírva fakadjak. Aztán kicseréljük az elemet a kérdéses készülékben, és helyreáll a világ rendje.
Olykor szomorú ilyen labilisnak lenni.
A gyerekemnek viszont nagyon jó dolga lesz.

-

Mi? Hogy egy perc múlva kezdődik az első órám, én meg még bugyiban és pólóban ugrálok a szobámban?
Ez van.

(Már el is kezdődött, de rajtam legalább már van zokni is)

-

Kész, elküldtem a jelentkezésem az egyetemre. Holnap van a határidő, tegnap csináltuk meg. Nem siettem el, és ha lehetett volna, még húzom egy kicsit az időt.
Az elképesztően irtózatos hideg után komolyan felüdülés a kicsit hideg. De komolyan, minden nap boldog vagyok, amikor egyre közeledünk a nullához.

Érdekes dolgok meg mindig történnek.

-

Semmi sem lehet biztosabb jele annak, hogy Sieglinde kisasszony életében először gyors netet birtokol, mint hogy YOUTUBERÓL HALLGATOK ZENÉT LELKIISMERET-FURDALÁS NÉLKÜL!!!

-

Íróhangulatban vagyok, a csillagokat leírnám az égről, nem is pazarlom blogra, inkább folytatom a Nagy Magyar Regényt (bár tudom, hogy Fejős Éva és Vass Virág után csak a harmadik lehetek).

Hétvégi vicces videó rovat

Gondolkodtam, mifélve viccesmókásat tehetnék BFFem facebook üzenőfalára, akkor jutott eszembe ez a régi kedvenc, aztán meggondoltam magam, de valakivel mindenképp meg akartam osztani ezt a csodát.

-

Ma olyan boldog voltam, hogy bevásárlás után frissen sült kenyeret csipegetve, nyitott kabátban jöttünk haza, hogy építettünk egy hóembert az udvarba. Ebéd után leszaladtam, hogy megörökítsem első közös hógyermekünket (akinek mellesleg fütyije volt meg vodkásüveg a kezében), erre elolvadt a feje, a felsőteste leesett, és csak egy nagyobb hógombóc maradt belőle.

Kicsit elszomorodtam, de összességében örülök: holnap viselhetek szoknyát!!!

-

Mára már megbékéltem a világgal. József Attila hozzám képest jó kedélyű kisfiú (ötös lett a József Attila esszém. Nem tudok verset elemezni, de úgy tűnik, ezt egész jól titkolom).
Holnap megyek az okmányirodába, hogy végre tudjak jelentkezni az egyetemre. A biztonság kedvéért magammal viszem az apukámat, mert kicsi vagyok. Ilyenkor elbizonytalanodom, felnövök-e valaha, és mikor fogok pl. bankügyeket, hivatalos marhaságokat intézni egyedül.

Valószínűleg soha.

-

Mire hazaértem a suliból, úgy néztem ki, mint egy hóember, és a kesztyűben is fájtak az ujjaim a hidegtől. Nagyon nincs jó kedvem, az egész világra haragszom, és igen, TE is része vagy a világnak.

Dobpergés

EZ EGY TÖRTÉNELMI NAP.
Ma megdicsért a kémiatanárom.
Előtte fél óráig tapicskolt a szerencsétlenségemben, hogy mi mindent fog velem csinálni, ha ezt az éreccségin adom elő, de aztán egy hibátlanul kivitelezett nehezebb feladat végén odavetette, hogy "ez mellesleg szép volt". És ami a legszomorúbb, hogy én annyira örültem!
Van miért élnem.

És ma többen is megkérdezték tőlem, hogy mi ez a börtöntetkó az ujjaimon. A nap végefelé már nem fárasztottam magam azzal, hogy elmagyarázzam, hogy ez a billentyűzet középső sora, minden ujjra a rá jutó betűt írtam, hanem rájuk hagytam, hogy igen, börtöntetkó.

-

Kipróbáltam az új tusomat, olyan Lady Gagásan, majd visszaültem a gép elé kémiaéreccségizni. A szövegértés felére már igencsak csípni kezdett, pedig igen strapabíró vagyok, szóval lustaság-félegészség felkiáltással kinyújtóztam egy vattapamacsért, és az előttem heverő gyógyteába mártva megnedvesítettem, és így mostam le.
Most nyilván úgy nézek ki, mint egy pandamaci, de úgysem látja senki, és a tükörig legalább két lépést vagy egy lépést és egy előrehajlást kéne tenni.
Szóval akinek kell egy tus, írjon.

-

Azon elmebetegeknek, akik hozzám hasonlóan hirtelen ráébredtek, hogy nem msnen edződött gépeléssel akarják leélni az életüket, hanem meg akarnak tanulni normálisan, tíz ujjal gépelni.
(ez a bejegyzés fél óráig íródott, mert nem mozdítottam el az ujjaim az eddig bemagolt asdf jklé billentyűkről)

http://manonet.org/gepiro_program/ingyenes_gepiras_oktato_program.html

-

Tegnap voltunk mindenfelé, egy tucat zokni mellett bevásároltunk tavaszra is, szóval van tíz adag sóskánk, két adag kísérleti répa meg egy csomag zsázsa, mert kitaláltam, hogy csíráztatni akarok.
És Simsben már hobbim is van és üzletet vezetek. Szeretem a Valentín-napot (idén csak az ajándék miatt vezettük be, de nem is 14.én tartjuk, hanem szétszórva egész héten).

-

Okoz néhány kellemes percet, ha életem párjának elfogynak a tiszta zoknijai, és utána furcsa fejjel nézegeti a lábfejét az én lila zoknimban.

-

Tizenöt percen belül indulok először élesben bevetni a köpenyemet és a védőszemüvegemet. Hogy gumikesztyű minek kell, nem értem, lehet, hogy így akarják ellehetetleníteni, hogy hosszú műkörmösök jelentkezzenek emelt érettségire.

UPDATE: Megvolt, és noha még mindig hintőporszagú a kezem, hihetetlenül jól éreztem magam! A kérdésekre tudtam válaszolni, az eredményeimet megmagyaráztam, és még meg is lettem dicsérve (amit a saját kémiatanáromtól évek óta hiába várok).
Úgyhogy aki jövőre akarna emelt szintű érettségit tenni kémiából, nyugodtan menjen az ELTÉre kísérletezni.

Életszépítő titkok

- Az étel, amit az ember az elsőtől az utolsó falatig élvez, soha nem hizlal;

- A frissen mosott haj olyan, mint egy mentális páncél: mindentől megvéd;

- A tanulás irtó energiaigényes, de a boldogság örök forrása;

- Olyasvalakivel beszélgetni, aki teljesen másképp látja a világot, mint te: ajándék;

Bocsi, de a cinizmusomat ma otthon hagytam.

Mostantól ilyenek is lesznek, szokjatok hozzá.

hó

Nem tudom, miért, de valahogy könnyebben viselem a hideget, ha hó is társul hozzá. Azér' mégiscsak van lelkem, és tetszik neki a fehér szöszmösz.

Sokat gondolkodtam a hétvégén, mindenféléről, és sok mindenben elhatároztam magam.
Először is, hogy igyekszem JOBBAN élni az életemet.
Nem elfecsérelni bosszankodással, rossz érzésekkel, hiábavalóságokkal.
Nem sajnálni magamat, az időt és a pénzt a minőségi, jó dolgoktól.
A környezetemet rendben, magamat harmóniában tartani.
Írni, írni, írni.
Fotózni, fotózni, fotózni.
Szeretni.

-

Nem tudom, talán a sok hóesés, egy régi kedvenc leporolása (szöveggel ember legyen a talpán, aki nem morzsol el egy könnycseppet), vagy a kedves pillanatnyi távolléte teszi, de újra rajzolni akarok, meg írni. Főképp írni, az a lételemem. De ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok kétkezes (régen az unalmas tanórákon a bal kezemmel jegyzeteltem, de sok eredménye nem lett), mert akkor nem kéne választani.
Ja, és ha holnap nem jelentkezem, akkor vagy tea-, vagy józenetúladagolást kaptam.

-

Már napok óta piszkálja a lelkem, hogy fényképezni akarok, ami nem is egy lehetetlen vágy, mivelhogy Jürgen itt áll mióta. Úgyhogy ma elővettem és kiürítettem a memóriakártyát, és olyan kincsekre bukkantam!

A csontos harisnya

Rövid a hajam

Mosolygós szemű koboldkislány

-

Ma, a malévos takarómba burkolva eszembe jutott, hogy megőrzöm minél jobb állapotban, hogy évekkel később a régi szép idők egyik jelképeként milliókért elárverezhessem.

-

Holnap vége a vizsgaidőszaknak, amit legalább annyira megsínylettem, mintha a sajátom lett volna.
Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, de inkább lefekszem aludni.