-

Akarok egy orchideát.

Nem most azonnal, vagy ilyesmi, de most úgy megkívántam.

Haj

Amikor a hajam túlnőtte azt a hosszt, amit nagyon rövidnek nevezünk, megkérdeztem Életem Szívcsücskét, hogy akkor hogyan tovább: vágassam megint, vagy növesszem vissza. Akkor a növesszem visszában maradtunk.
Aztán mikor kicsit megint hosszabb lett, megkért, hogy inkább maradjon ilyen. Ilyen maradt.
Végül a héten ismét rákérdeztem, legfrissebb hírek szerint mégiscsak növesztem a vállamig.

(probléma csupán annyi, hogy 1.: a hajam lassan nő; 2.: olykor hajlamos vagyok megunni magam, és ilyenkor nekiugrok a hajamnak; 3.: elég hosszú a nyakam, úgyhogy vagy egy év lesz, mire a vállam alá ér)

1.

Takarítani.

(a tudatosság része, hogy nem hagyom csak úgy kifolyni a kezemből az időt. Márpedig ha leülök a gép elé, hosszú órákra beszippant a net)

-

Elkezdtem olvasni a Zamatot (mikor a kémiatanárom meglátta nálam, megkérdezte, hogy hová akarok még fogyni? talán mégis érdekli a létem), ami a tudatos táplálkozásról, egyáltalán, a tudatos életről szól.
De amilyen szarkasztikus/cinikus/gúnyos vagyok, evés közben olvastam az "evés közben csak az étellel foglalkozz" részt. Háh!

-

A héten háromszor fagyiztam, mindháromszor isteni főzött fagyit, nem gagyi pálcikásat. Tudatosan igyekszünk majd tartani a statisztikát.
Tudunk élni.

-

A hipochondria egy rémes dolog.
Már kiskoromban azzal szórakoztam, hogy a Nagy Egészségkönyben minden piszlicsáré tünetemet kikerestem, és utána napokig teljes rémületben vártam, hogy elvigyen a rák. Ez később sem lett sokkal jobb, amikor már rögtön meg tudtam nézni a neten, hányan haltak bele egy teljesen egyszerűnek tűnő betegségbe.

-

A tavasz akkor kezdődik el igazán, amikor először töri fel a fenekem a bicklinyereg (az igazi biciklié, nem a szobai példányé, Hugóé)(bár szerintem annyit ültem már Hugón, hogy a fenekem felvette a nyereg formáját)

-

Vissza az eredeti címemhez. Sokáig gondolkodtam, hogy új blogot kezdek, esetleg jobban rendszerezem a dolgokat, de aztán úgy voltam vele, fityisz, folytatom, ahogy eddig. Ez az én nyilvános lelkinyavalyogdám. Nem kötelező olvasni.

Barna

Tegnap azon elmélkedtem, miért nem állom a barna színt. Pedig a szemem és a hajam is barna.
Egyszer kaptam egy barna cipőt (converse tornacipő... kötődöm a tornacipőkhöz), ahhoz vettem egy barna pólót, amit csak ahhoz a cipőhöz hordok. Ebben kimerül a ruhatáram barnasága.
Fel tud valaki sorolni jó barna dolgokat a csokin és a medvéken kívül? Minden más barnaság: iszap, Duna, panellakások és emberi végtermékek.

-

Olyan dacos vagyok a kinézetemmel kapcsolatban.
Most a belvárosban mindenhol BB-krém reklámba botlok, ami eleinte elérte a célját, és vásárlásra sarkallt, mostmár azonban bedühödtem, és csak felhúzom magam rajta. CSAKAZÉRSEM!!
Nem szeretem a túl sok sminket. Régebben vettem alapozót, egyszer volt rajtam (Életem párja szerint lényeges különbség nem volt, csak nem volt jó puszit adni, mert fura ízű volt az arcom). Nem szeretem. Olyan, mintha maszkot viselnék, eljátszanám, hogy az vagyok, ami valójában nem.

-

Itthon vagyok egyedül, pihennem kéne (vagyis takarítani, rendet rakni, rendszerezni)(ja és persze tanulni), de hamarosan indulok a városba járkálni egy kicsit.

Engem ez szabadít fel.

-

Néha komolyan megörülök, amikor rájövök, hogy amiken stresszelek, valójában teljesen piti dolgok, amikre rákenem a tárgytalan szorongásomat.

A jelenem címszavakban

Komplexképződés, indikátorok és disszociáció, elektrolízis.
Olyan milkacsoki, ami pattog a számban, amikor eszem.
Spirulina-tabletta (könnyebb egészségesnek lenni, ha csak egy zöld bogyót kell lenyelnem, és nem egy pohárnyi zöld trutyit meginni).
Közös kocogás ígérete.
Tea, tea, tea. Aztán mosdó, mosdó, mosdó.

Jelenleg ennyi.

-

Rég jártam erre.
Kedden siklott ki minden. Hogy mondjam, hogy kívülálló is értse?  Egyébként is rozoga lábakon álló, soványka és rendkívül elesett önbecsülésemet jól megverték, egy zsákba tették és a Dunába dobták. Mindez negyvenöt percben.
Azóta is keresem, de legalább már nem fintorodom el, ha tükörbe nézek.
Fáradt vagyok.