Tavaly sikerült az 50+ könyv, és egészen két héttel ezelőttig azt hittem, idén sem lesz gond. Aztán karácsony előtt döbbentem rá, hogy még két könyv van hátra, nekem pedig gőzerővel tanulnom kéne. Szóval kicsit csaltam, és előrébb vettem az Alice csodaországbant - amit amúgy is el akartam olvasni, de a vékonysága miatt most extrán motivált lettem.
Az év elejére került a legtöbb maradandóan jó olvasmány: különösen tetszett a Ne bántsátok a feketerigót!, A legsötétebb szoba, a Neked adom a napot és a Veszedelmes viszonyok. Az És nekem mi közöm ehhez? elég nyomasztó volt, de tetszett, A sárga kapszula pedig ajánlott mindenkinek, aki el akar kezdeni konditeremben bohóckodni.
Az üzenet és az Előttem az élet szörnyen aranyosak voltak, utóbbit még anyukámnak is továbbadtam, ő is rajongott érte. A szolgálólány meséje szerintem tíz éve vár a sorára a könyvespolcomon, de 2017 kötelező olvasmányaként már ideje volt végre elő is venni, nem bántam meg (most két példány van belőle, mert Medvegy is el akarta olvasni, de az én régi kiadásomnak még csúnya volt a borítója. Ez teljesen komoly). A holland szűz hangulata valamiért nagyon elkapott, majd jött az év hivatalos mélypontja, D. Tóth Kriszta Húszezer éjszakája. Szörnyű volt.
A #GIRLBOSS és a We Have Always Lived in the Castle életem első Bookdepository-s rendelése, gyorsan ki is olvastam őket, aztán nem is olvastam semmi mást idén angolul. #nyomi
A nászútra A nyugalmat és a Dorian Gray képmását vittem magammal, az év kedvenc magyar regény pedig fej-fej mellett Az ajtó és a Jelmezbál.
A Harminc év napsütés megjárta velem Amszterdamot és megázott a táskámban (csak nekem tetszik ez így?), A babaház úrnője a tavalyi év egyik kedvence volt, ezért a Múzsától talán kicsit sokat vártam. Hasonlóan jártam a Mellettem elférsszel (wut), amivel kimondottan sokat szenvedtem és többször félbe akartam hagyni.
Amiket átviszek a januárba:
Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon - állítólag jó, de a fordítás szörnyű
Marie Tourell Søderberg: Hygge - ezt még akkor vettem, amikor betört ez a hygge-mánia, és azt hittem, szeretek evidens dolgokról olvasni ("puha plédek! gyertyák! tea!")
Laurie Penny: Bitch Doctrine
Zeruya Shalev: Szerelmes élet - hirtelen felindulás volt egy könyvfesztiválon, nagyon szerettem volna szeretni, de eddig úgy tűnik, nem szeretem
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - tetszik, csak lejárt rá a határidő a könyvtárban és vissza kellett vinnem
Géra Eleonóra – Szécsi Noémi: A modern budapesti úrinő - IMÁDOM
2017. december 31., vasárnap
2017. december 29., péntek
2017. december 24., vasárnap
2017
Az év nagyon lelkesen kezdődött: végre sikerült a Rettegett Anatómia, pozitív megerősítést kaptam az egyetlen szakmai tárgyammal kapcsolatban, a többi vizsgám is meglett végül, hála a készülésbe fektetett energiával ellentétesen arányos szerencsének.
A macskáink nőttek, mint a gomba, kiesznek minket a vagyonunkból és már 4-4.5 kilósak fejenként. Elkezdtem színesebben enni és öltözködni: egyre több zöldséget eszem és kevesebb feketét hordok. Lassan elhagytam a tojást és egyéb tejtermékeket is, de vegán nem leszek, mert mint kiderült, a vegán közösség valóban olyan idegesítő belülről, mint amilyennek kívülről tűnik. Plusz a kávémat továbbra is tejjel iszom.
Megkezdődött a szabad félévem, ami alatt egyedül dolgozni és esküvőtszervezni lett volna a feladatom.
Aztán elvesztettük Dorcit.
Nem szeretném ragozni, mert még most is sírva fakadok, ha túl sokáig gondolok rá.
Több mint hét év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését - nem ám rosszra gondolni. Elmentem Izraelbe a szüleimmel, elkezdtünk konditerembe járni, részt vettem életem első csapatépítésén (és nem csak a csapatépítésben, hanem a lebonyolításban is!), lett két kiscicánk, akiket azért az első időkben néha erőteljesen ki akartam dobni az ablakon.
Összességében nem igazán voltam boldog.
A nyár gyorsított felvételben telt, csak a folyamatos kapkodást tudom felidézni. Mindig rohantam, úsztunk az utolsó tennivalókkal, utolsó pillanatban lecseréltük a ruhámat (!!!!), intéztük a dekorációt, próbáltunk nem begolyózni.
Végül eljött 2017 augusztus 4. péntek, amiért az összes hülyeség mind megérte (sidenote: csütörtökön anyukámmal mi még buborékfújóért rohangáltunk és éjjel csináltam meg a vendégkönyvet).
Az esküvőnk napjára életem végéig mosolyogva fogok visszaemlékezni: hihetetlen mennyiségű pozitív energiát kaptam aznap, teljesen kitöltöttek az érzelmek és szerintem a képeken tökéletesen látszik, mennyire elképesztően boldogok voltunk.
Nyilván ezzel együtt nem volt tökéletes, de az apró hibákat sem aznap, sem azóta nem tudom komolyan venni, annyira nem tudtak érdekelni.
Nászútra Berlinbe mentünk, majd nem sokkal később a szülinapomra megint, aztán mire észbe kaptam, már kezdődött is a suli, és fájdalmas lett megint a túlélésre játszani. Eljutottunk Amszterdamba, imádtuk, pedig nem is füveztünk semmilyen formában.
Aztán ahogy rövidültek a napsütéses órák, úgy fogyott az életkedvünk is.
A macskáink nőttek, mint a gomba, kiesznek minket a vagyonunkból és már 4-4.5 kilósak fejenként. Elkezdtem színesebben enni és öltözködni: egyre több zöldséget eszem és kevesebb feketét hordok. Lassan elhagytam a tojást és egyéb tejtermékeket is, de vegán nem leszek, mert mint kiderült, a vegán közösség valóban olyan idegesítő belülről, mint amilyennek kívülről tűnik. Plusz a kávémat továbbra is tejjel iszom.
És most itt vagyunk: Medvegy a záróvizsgájára készül, én csak sima átlagos vizsgákra. Összességében úgy érzem, jól jöttünk ki az évből, de nem vagyok teljesen elégedett: 2018-ra még nagyobb terveim vannak, amikhez nem árt felkötni azt a bizonyost.
2017. december 16., szombat
Things I Love Whatever
♥♥♥ MEDVEGY LEADTA A SZAKDOLGOZATÁT ♥♥♥ őrült jókat eszem manapság - szépek, színesek, isteni finomak ♥ legyőztük a szigetkört a Ronda Pulcsis Futással ♥ túléltük a céges karácsonyi partit ♥ Privát Karácsonyi Afterparty - régen röhögtem ennyit ♥ Theocracy: I am - imádtam dúdolni, csak a refrénnél aztán kezdett gyanússá válni a dalszöveg (I am righteous, I am holy, I am three and one and only / I am sovereign, I am faithful, everlasting, I AM that I AM) ♥ The Knick ♥ Társas Játék - magyar sorozat, wut ♥ megtaláltam az évekkel ezelőtt vásárolt, már kifogyóban lévő noname körömlakkom szinte tökéletes mását ♥
2017. december 13., szerda
Újrakezdtem a The Knicket, és egyből beugrott, miért is hagytam abba, mert jézusom de kurvára nyomasztó ez a sorozat.
Az összes epizódban sötét van, vagy legalábbis félhomály, és amint kicsit kisüt a nap, gyorsan meghal vagy három beteg valami ma már rutinnak számító beavatkozás vagy diagnosztikai eszköz hiánya miatt.
Amúgy csodálatos, nagyon nagyon érdekes, mert ha az orvosok + period series koktél nem lenne elég, meg hát az orvostörténet amúgy is a gyengém, ez pedig nagyon hiteles, szóval picit talán ráfüggtem.
Ráadásul enyhén kiöli az emberből a vágyat, hogy eh bárcsak olyan korban éltem volna, amikor a férfiak szexi fehér ingeket meg mellényeket hordtakés lazán ráfüggtek a még be nem tiltott kokainra, a nők meg csini hosszú szoknyákban vonultak és belehaltak az illegális abortuszba vagy a szülésbe.
Sóhaj, azok a régi szép idők.
Az összes epizódban sötét van, vagy legalábbis félhomály, és amint kicsit kisüt a nap, gyorsan meghal vagy három beteg valami ma már rutinnak számító beavatkozás vagy diagnosztikai eszköz hiánya miatt.
Ráadásul enyhén kiöli az emberből a vágyat, hogy eh bárcsak olyan korban éltem volna, amikor a férfiak szexi fehér ingeket meg mellényeket hordtak
Sóhaj, azok a régi szép idők.
2017. december 9., szombat
#29 - 101/1001
28. lefutni egy szigetkört
Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.
Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.
Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.
A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.
Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.
Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.
Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.
A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.
Címkék:
101/1001,
amatőr futóbajnok,
blabla
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)