Miserable, miserable times

Életem: a starbucks vészkijáratának lépcsőjén ülve bőgni a telefonba Medvegynek az elutasító emailen.

Még mindig nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam, de Medvegy szerint zavarbaejtően kedves, és egy ponton szerepel benne, hogy nem akarnak elterelni az utamról, ne adjam fel az álmom, és később szívesen dolgoznának együtt velem - dietetikusként.

Mindegy, megyünk tovább.

(mindez amúgy pont a tizenharmadik évfordulónkon történt, pénteken, hát mi ez, ha nem egy jel)

Vettem talpbetétet az új martensembe, eddig kényelmes volt, a betéttel egy óra alatt hólyagosra törte a lábam. Kibicegtem a legközelebbi mosdóba és kitéptem a cipőmből, utána még mindig fájt, de legalább tudtam normálisan járni. Kérem vissza a nyolc fontomat, Scholl.

Amúgy csak simán nyomorultul érzem magam, elkezdtem betanulni műszakvezetőnek, ami eleve marhanagy boldogsággal tölt el, erre rögtön az első általam vezetett műszakon elájult a cukorbeteg munkatárs, hát ilyen komolyan nincs, szeretném kérni az univerzumot, hogy nagyon szeretnék egy kicsit kellemesen elégedett lenni.

Helyzetjelentés

Negatív lett a rákszűrésem, woohoo!

Itt voltak a szüleim a hétvégén, miután hazamentek, egész nap ebben a fura "mindjárt bőgök, de nem" hangulatban voltam. Felnőttként ilyen lenne a kapcsolatunk a szüleinkkel, erőszakkal fogom vissza magam, amikor anyukám pakolászik az én konyhámban meg nyúlkál az én mosogatógépembe, aztán sírok, amikor meglátom az almát a konyhapulton, amit ők hoztak nekem? Mert az alma a kedvenc gyümölcsöm a világon és panaszkodtam, hogy hiányzik az őszi szedd magad nógrádi alma.
Faszom.

Holnap lesz egy harmadik körös interjúm egy melóra, amit nem is akartam, csak udvariasságból végigcsináltam az interjúkat, de mostmár szerintem szeretném? Irodai meló, helpdesk egy brit fejlesztésű kalóriaszámláló appnál. Nem igazán szakmai, de a fizu jobb, heti három home office, és az iroda amúgy sincs messze, 15 perc biciklivel. Lakkozhatnám a körmöm, hordhatnám leengedve a hajam, és nem kéne többet hajnalban kelnem. Havonta egyszer lenne hétvégi meló, amolyan ügyelet fixen HO-ban - de eddig hetente átlagban legalább egy nap dolgoztam hétvégén.
Nem tudom, akarom-e én ezt, de tény, hogy már kurvára unom a kávéfőzést.

Közben felkértek megint, hogy legyek műszakvezető, mostmár igent mondtam, mert mellécsapták, hogy csak reggelt kapnék és cserébe fixen szabadok lesznek a hétvégéim.

Heti nyomor 1: begyulladt az ínyem a három megmaradt bölcsességfogamból az egyiknél, egy hetig alig tudtam rágni és fájt az ásítás. A speciális fertőtlenítő szájvíztől egyre jobb a helyzet, de mellékhatásként nem érzem a nyelvemet.

Heti nyomor 2: valami hormonális gebasz miatt olyan szinten aknés lett az arcom, amilyen tinédzserként nem volt, csak már társultak hozzá szarkalábak meg kezdődő ráncok is, komolyan öröm volt minden reggel tükörbe nézni (természetesen ebben az időszakban esett meg a személyes interjú, szóval szuper volt magabiztosságot színlelni). Azóta elmúlt, de mi a fasz, lehet el kéne menni egy vérvételre.