Igazából nem történt semmi érdekes az utóbbi időben, csak azért nem írtam, mert nem akartam megint folyton azon nyekeregni, hogy szar a munkám, szar a kedvem, szar az életem, meg igazából nekem is kicsit ijesztő kimondani hogy úgy tűnik, lassan az alapállapotommá válik a boldogtalanság.
Na mindegy, lehet el kéne kezdenem jógázni, akkor nem lennék ennyire drámai, haha.
Talán még említésre méltó, hogy összeszedtem és véglegesítettem minden faszom dokumentumot a HCPC-nek és kiköhögtem hatszáz (HATSZÁZ) brit fontot, szóval már csak hónapok kérdése, és regisztrált dietetikus leszek.
Kopp kopp, nem merem elkiabálni, mert nagyon-nagyon szeretném és nagyon-nagyon félek, hogy valami félresiklik, elutasítanak és a Starbucksban fogok meghalni - és ha maradnom kell, ez utóbbi közelebb lesz, mint gondolnánk, mert gyakorlatilag nem telik el műszakom az említett intézmény felgyújtásáról szőtt agresszív fantáziálás nélkül, és egy nap csak engedek majd ezeknek a hangoknak.
De csak hogy valami jót is említsek, jártunk Berlinben és csodálatos volt, annyira, hogy amikor hazajöttünk és a szokásosnál is nyomorultabb lettem, Medvegy megszánt és foglaltunk egy következő látogatást vissza januárra. Hah!
