Pont akkor, amikor beosztja saját magát a konyhára..?
Szerencsére velem volt az egyik legrutinosabb munkatárs, aki velem ellentétben a bolt nyitása óta itt van, és utána beesett a menedzser is, de faszomat már. Átmentünk, elvégre minden rendben volt néhány apróságot leszámítva, de még órákba telt, hogy kiürüljön az adrenalin a szervezetemből.
(persze élesben nem sikerülnek ilyen jól, csak amikor unatkozom és gyakorolgatok. lefotóztam, majd ment a mosogatóba.)Más: megérkeztek a mezítlábas cipőim, elképesztően kényelmesek, nagy a szerelem. Persze csak amikor gugliztam meg, hogyan kell átállni rájuk, amikor már lehúztam benne egy műszakot és a végére fájt a vádlim - elvileg ez normális, és napi félórákkal kellett volna kezdeni, de eh, kinek van erre ideje. Azóta csak azt hordom, semmi bajom nincs.
Vettem a hó végére repjegyet Budapestre, aznapra el is rontódott a kedvem. Nem tudom, mennyire normális, de egyre inkább chore-ként tekintek a hazalátogatásokra.
HCPC-től továbbra sincs semmi hír, de őszintén nem tudom, mihez kezdenék, ha holnap megjönne a levél, hogy congratulations, your registration number is xxx.
