Blogvember 25. - szeretnek akkor is, amikor én magamat annyira nem

♥︎ az egyik meetingünk elmaradt, kaptunk egy óra szabad foglalkozást - A Fiúkkal hárman magától értetődően mentünk a szabadidőszobába, Bölcsész egyszerre zongorázott és sakkozott velem, Nagydumás nézte a meccset és kommentálta, a boldog meghittségtől sírni tudtam volna ♥︎

♥︎ valami elbaszódott az egyik rendszerrel, amiben dolgozunk, hosszas szerencsétlenkedés után mindenki mondta, hogy nincs mese, fel kell hívnom az IT-t. Miután mindenkinek hangosan hisztiztem a telefonhívás gondolatától, S. munkatárs megszánt és felhívta őket a nevemben - amikor nem jött össze elsőre, tíz perccel később hívta őket újra és megoldotta nekem ♥︎

♥︎ A Fiúk közül egyik sem akart jönni a céges karácsonyi partira, de miután elég nyomást helyeztem rájuk, mindketten belementek és regisztráltak ♥︎

Blogvember 24. - majd jobb lesz

...csak most egy kicsit nem jó.

Tegnap este-ma reggel kezdődött, szóval... ja. Majd elmúlik. Csak egy kicsit most nemjó.

Blogvember 23.

Ma elmentünk A Fiúkkal hármasban Matlockba és Bakewellbe csavarogni, kávéztünk, könyvesboltoztunk, sétáltunk, röhögtünk sokat.
Hazafelé a kocsiban megbeszéltük, hogy ilyet csinálhatunk még máskor, máshová.
Kicsi szívem annyira örül, hogy arra szavak nincsenek, és közben mégis óvatosan pánikolok, mert túlságosan kötődöm már megint, és félek, hogy nem lesz ennek jó vége.

Blogvember 19.

Ma engem is elővettek egy beszélgetésre, mert a hóember építő versenyre a hóember mellett építettem egy diszkrét hófaszt is a parkolóban. 

Talán tényleg ideje visszavenni a péniszpartiból, mert it would be a really dumb way to get fired.

UPDATE: vissza kellett görgetnem, de úgy tűnik, nem említettem korábban, hogy Nagydumással a bondolásunk fontos eleme volt, hogy elkezdtünk egymás holmijaira post-iteket rakni, amire faszt rajzoltunk, és ez az első belsős poénunkká nőtte ki magát.
Már az elején többen mondták, hogy előbb vagy utóbb valamelyikünk a HRen köt majd ki, én meg csak nevettem, hogy haha, persze, és most itt vagyunk és már nem nevetek.

Blogvember 17.

A 9-5 hatalmas előnye, hogy van már vasárnap délutáni-esti rutinom, amikor hajat mosok, lemosom a körömlakkom, manikűrözök, szépen és alaposan kitisztítom az arcom és hámlasztok, majd szérumozok - és utána boldogan ülök a szép körmeimmel, szép hajammal meg a hidratált fejemmel, hogy OK készen állok a hétre.

Tegnap elmentem találkozni egy régi ismerőssel (MÉG A STARBUCKSOS IDŐKBŐL), és olyan váratlanul nagyon berúgtam három darab cidertől (négy és fél óra alatt), hogy csak lestem, konkrétan a korlátba kapaszkodva mentem le a vécére, hazaúton meg feltettem a fejhallgatómat, üvöltött a Like a Prayer és SZÖKDÉCSELVE-FUTVA mentem haza.
Itthon meg dolog volt, mert mielőtt elmentem bekevertem egy adag kovászos kenyeret, szóval befejeztem a tennivalókat vele, majd leültem a sütő elé egy pohár vízzel, néztem a kenyeret miközben továbbra is üvöltött a Like a Prayer.
Vad életem vad napjai.

A kenyér amúgy finom lett, úgy tűnik, van működő kovászom.

Blogvember 16.

Hirtelen megutáltam a lakásunkat, gyűlölök benne mindent, legszívesebben kidobnám az összes bútort és kezdeném a berendezést a nulláról, konkrétan hisztérikus vagyok. Medvegy persze minden felvetésemet a változtatásra magvában elöli mert "nemrég rendeztük át, jó ez így" (vagyis három hónapja felcseréltem két bútor helyét).
A fenti képnek nyilván semmi köze semmihez, csak úgy ideraktam.

Lett nekem is kirándulós kabátom, Adidas, hatalmas kapucnival, elég hosszú mindene, ujja, fenékrésze, derékban húzható, egyszerűen tökéletes, alig várom, hogy újra bevessük*.
Vicc amúgy, poénból kezdtem Adidas holmikat venni, mert haha, szláv életérzés, erre basszus hihetetlen kényelmesek és a minőségük is tök jó, szóval így harminc fölött csak beütött a kelet európai származásom és egyre többet invesztálok az Adidas gyűjteményembe.

Ja meg miután azt hittem, hogy elhagytam a kedvenc saját készítésű sapimat**, vettem egy The North Face beanie-t is, amit nagy boldogan felvettem, megnéztem magam a tükörben, majd leültem megguglizni, hogy "how to wear a beanie". Lehet a fejformám nem alkalmas az ilyenekre.

*elvileg jövőhéten megyünk megint a kirándulóklubbal. Az evolúciótól amúgy sírni tudtam volna:
Én augusztusban: haha biztos pillanatnyi elmezavarból hívtak, soha többet nem megyek velük sehova és fel kell mondanom mert olyan kínos lesz ezek után, amikor látom, hogy nélkülem szervezik a következőt.
Én most szerdán Nagydumásnak: yo hová viszel legközelebb

**de nem, csak beesett a kanapé mögé Angol Anyáméknál

"You're one of my favourite two people at work"

Tegnap megírtam a céges évértékelőmet, ilyen "ezt csináltam ebben az évben", az elején kb csak így ültem, hogy hát lófaszt nem csináltam, és azt is rosszul meg sok pofázás közepette - mire Kedvenc Munkatárs adott egy kis pep talkot, felhozta, hogy hányszor voltam király és miket vállalok el a munkakörömön kívül, és a végére egészen elhittem, hogy igen, milyen kurvára szerencsés A Bank, amiért itt vagyok nekik.

Aztán ma Nagydumást kicsit lebaszta az ő menedzsere, részben miattam - nem túl komolyan, inkább ilyen "friendly heads up"-ként, mint engem a múltkor. De utána beszéltünk még, elkezdtük tervezni a következő kirándulást és később ő írta nekem a fentit, szóval asszem jók vagyunk.
Szerintem lassan publikálom majd a bejegyzést A Fiúkról.

Viszont a mai napomat feldobta még a tény, hogy mára elkészült a kovászom és éppen most dundul az első veknim - hát én rég voltam ilyen izgatott, főleg mert szokás szerint nem olvastam el igazán az útmutatót, hanem csak úgy nagyjából átfutottam, no gods, no masters in my kitchen. Holnap aztán kiderül, mennyire vagyok jó experimentális pék.

Blogvember 11.

Ma céges szemétszedés.

Mindenki villamossal ment a helyszínre, én és Bölcsész teljesen magától értetődően mentünk Nagydumással kocsival (a szabad helyre még becsatlakozott egy másik kedvenc, amúgy csendesebb munkatárs). Egy tizes skálán nehezen tudom leírni, mennyire örült a kis szívem, amikor elfoglaltam a helyem és beindult a szokásos dumálás, kértem zenét, és addig piszkáltam Nagydumást, hogy elmentünk Nottingham első és egyetlen drive thru Greggsébe, ahol vett nekem egy vegán húsos táskát.

A szemétszedés ezek után már mellékes, de az is jó volt, főleg azok a mókás szemétszedő csipesz dolgok (amivel seggbe csíptem Nagydumást).

Blogvember 10.

Frissítettem a bloggeres biómat, elvégre már nem vagyok 30 (womp womp), de szerencsére kávét sem főzök már hivatásszerűen (woop woop), szóval na, I'll take it. Kellett volna screenshotot csinálni az előtte verzióról, de ez is jókor jut eszembe.

(mobilról még sikerült)

Találtam egy Timberland kabátot vinteden, női Mes méretként volt meghirdetve, szép is volt, olcsó is, lecsaptam rá - megérkezett, a cipzár fordítva van és hatalmas rám. Legalább Medvegynek is lett egy kirándulós kabátja, de faszom, magamnak akartam.

Nincs jó kedvem, szóval ez mára ennyi.

Blogvember 9.

Szóval hogy milyen érdekes dolgokat csináltam a szabadnapomon?
Nem hagytam el a lakást már megint, de legalább befejeztem egy horgolt sapkát. Azt viselem most is itthon.

Néhány napja elkezdett gyanúsan fájni a torkom - nem igazán volt tiszta a lelkiismeretem, mert a hétvégi kirándulásra sikerült közepesen bénán felöltözni - aztán az orrom is elkezdett folyni, és mire észbe kaptam, ledöntött a lábamról - a szénanátha..? Mert a torkom nem fájt, hanem viszketett, és az arcom is viszketett meg a szemem, és agresszívan tüsszögtem.
Már tűnődtem, hogy mióta van allergiaszezon novemberben, amikor ma reggel felkeltem és úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion, szóval ja, úgy tűnik mégsincs allergiaszezon novemberben.

Persze nekem erre most nincs időm, már kinéztem a jógastúdiót ahol kezdeni szeretnék és hétfőn 'community day' lesz, megyünk szemetet szedni a munkatársakkal.

Blogvember 7.

Mentségemre szóljon tegnapelőtt volt Medvegy szülinapja, szóval I try my best. 

Aznap amúgy elmentünk munka után hamburgerezni a kedvenc helyére, majd hagytam, hogy teljesen besötétítse a lakást és békében Silent Hillezzen. Én el akartam menni sétálni meg tűzijátékot nézni, de a malac olyan szinten beszart a sok durrogtatástól, hogy nem volt szívem magára hagyni, szóval meghoztam a nehéz döntést és otthon maradtam dögleni vele az ágyon.

Tegnap meg valamiért úgy döntöttem, hogy értelmetlenül sokáig maradok fenn (őszintén értelmetlenül, mert még csak nem is tudom, mivel telt az idő), következményként ma reggel félálomban kinyomtam az ébresztőmet, hogy aztán 8:36kor felpattanjon a szemem és teljes pánikban kapjak magamra valamit és rohanjak be az irodába. És menet közben rohanva kellett reggeliznem, micsoda anime klisé.

Holnap megint szabadnapom lesz, és már komolyan akartam valami érdekeset szervezni, de a vonatjegyek hirtelen baszottul bedrágultak Londonba, máshová meg most nincs kedvem, szóval lehet csak fogom magam, bedöglök a könyvtárba meg elmegyek kávézni, mert miért ne.

Blogvember 4.

Kilakkoztam a körmeim szivárványszínűre. Szavakba nem tudom önteni, milyen boldoggá tesz.

Kicsit szorongok a melón, mert a múltkor "barátságos figyelmeztető" óta pontosan ugyanannyit pofázok, csak mostmár rosszul érzem magam miatta (annyira azért nyilván nem, hogy visszavegyek, de na). Nem segített, amikor ma az egyik kedvenc munkatársam (akiben teljesen megbízom és beleavattam a múltkoriba is), nevetve megállapította, hogy haha, tényleg milyen extrémen elfoglalt voltam ma, hogy S. elült mellőlem és a Fiúk sem voltak bent, valahányszor felém nézett, bele voltam merülve a munkába.

Teljesen rácsavarodtam a horgolásra, ezt a takarót csináljuk két másik munkatárssal együtt, másfél hét lemaradásban vagyok, de jelenleg páratlan lelkesedéssel vetem bele magam minden nap, ma meló közben többször is vágyakozva sóhajtottam fel, hogy mikor érek már haza a takarómhoz. Ilyen érzés öregnek lenni?

Újra elkezdtem kovászt nevelni, két napos, szóval még megölni sem volt időm. Majd meglátjuk.

Ja és kenyeret is újra sütök, még mindig felbasz a valódi pékségek hiánya itt Angliában.

Blogvember 3.

Eddig remekül bírom ezt a Blogvembert.

Lassú, uncsi vasárnap. 

Medvegy játszani ment, szóval elvittem magam kávézni: zenét hallgattam, írtam naplót (tollal, papírra - milyen régimódi!) meg tennivalólistát, telefonáltam a szüleimmel egy laza fél órát, majd felkerekedtem, vettem egy csomó tisztítószert, szivacsot meg mikroszálas törlőkendőt és hazajöttem takarítani. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is szép lassan haladok a fentebb említett tennivalólistán, amin van minden körömlakkozástól ágyneműcserén át kenyérsütésig minden, remélve, hogy a változatosság segít mozgásban maradni és még sötétedés előtt élhetővé varázsolom a lakást és végre nyugodt lélekkel tudok leülni horgolni. 

Életem tragédiája, hogy szeretem a rendet és tisztaságot (őszintén, ki nem), de egyszerűen fizikailag képtelen vagyok fenntartani.

Ezt meg csak úgy találtam a download mappámban és meghozta a kedvem újranézni a sorozatot.

Blogvember 2.

Medvegy valószínű vérszemet kapott a kirándulóklubtól mert manapság hajlandó engem elvinni túrázni - szóval ma elmentünk egy közepesen nagy körre. Láttunk bocikat meg bárányokat, nagy köveket, nagyon hangos fácánt, csúszkáltunk a sárban meg leveleken meg sáros leveleken, másztunk jó magasra (kétszer is), és majdnem lekéstük a vonatot, de nem.

Annyira imádom az őszt.

Viszont ha ez az életem mostantól, akkor vennem kell túraruházatot, hogy ne fagyjak meg a túra elején meg a hazaúton, meg valahányszor leállunk kicsit.

Blogvember 1.

Írtam egy bejegyzést, amiben bemutatom a Fiúkat, de aztán túlságosan csöpögősre sikerült és jól el is szégyelltem magam, mert még mindig nehezen szabadulok a gondolattól, hogy felőlük fel is fordulhatok, és ha egy nap engem elüt egy busz és valaki más ül a helyemre, akkor majd vele mennek a kávégéphez meg kirándulni.
Szóval még várok egy kicsit a publikálással amíg nem kapok a kötődésükről valami egyértelmű jelet, mondjuk fonnak nekem hármas BFF karkötőket vagy ilyesmi.

Volt még néhány szabadnapom az évre és nem akartam a karácsonyi időszakot kikérni, szóval Novemberben nem dolgozom egy pénteken se, és ATYAÉG DE KIRÁLY ÖTLET VOLT, ma egész nap nem csináltam lófaszt sem, csak horgoltam és időnként gyanakodva felnéztem, hogy várjunk miért nem dolgozom - ja igen, szabin vagyok. A többi péntekre szeretnék valami izgibbet kitalálni, de a mostani nagyon jól esett.

Hirtelen döbbenetes intenzitással untam rá a boxra és kívántam meg a jógát, már ki is néztem a termet és a bérletet, csak kivárom, hogy lejárjon a meglévő box előfizetésem. Aztán majd meglátjuk.

Ugyancsak hirtelen ötlettől vezérelve megnövesztettem a körmeimet, észrevételeim a ténnyel kapcsolatban:
- tök dögösen néz ki feketére lakkozva,
- meglepően erősek a körmeim ahhoz képest, milyen gyatrán eszem manapság,
- tetszik, ahogy kopog a körmöm a dolgokon,
- váratlanul és gyanúsan sokszor karmolom meg magam, horgolni néha kimondottan fájdalmas élmény.