Esküszöm akartam csatlakozni, de mióta összeköltöztünk úgy érzem, az idő kicsúszik a kezeim közül - és semmi köze ahhoz, hogy a daily commute-om húsz percről közel két órára nőtt; nem vagyok fent éjfélig minden nap mert a Brit Fiú faszkalap macskája hajnali háromtól próbálkozik hátha az arcunkba nyávogás felgyorsítja a reggelit; állandóan rajtunk van a mehetnék szóval bizonyos heteken weekly screen time-om a laptopomon ZÉRO; a maradék időmben meg csak döglök a kanapén és görgetem az instát/vintedet.
De úgy egy hete feltűnt, hogy a malac furán eszik.
Először azt hittem, csak a kaja textúrájával van valami, de amikor többszörös kajacsere után is fennállt a probléma, elvittük állatorvoshoz, és kisült valami fogászati probléma amire ott kellett hagynom mert altatják hozzá. Búcsúzáskor zokogtam, hogy próbáljon meg nem meghalni, nap közben kb óránként hívtam a recepciót, hogy van - nem tehetek róla, de Dorci óta nem tudok nem túlaggódni problémákat a malac egészségével kapcsolatban, mert már tudom, hogy a rémfantáziám, hogy a macskának valami apró baja van, elviszem az állatorvoshoz, és hazajövök egy üres macskahordóval - ez nem valami torz rémkép amit csak a szorongásom kreál és pf ilyen úgysem lehetséges - mert már megtörtént.
Mindegy, a lényeg hogy visszakaptam az én édes csiripelő kis malackámat, három fogacska bánta a kalandot, meg 950 fontom (bárcsak viccelnék), és azóta Brit Fiú tonhallal meg apró darabokra tépett sonkával eteti, mert 'she's a cool girl and I like her around'.
Én meg két napig itthonról, ágyból dolgoztam (vagyis inkább "dolgoztam"), mert csak úgy volt hajlandó aludni, ha hozzám bújt. A hét végére nem volt túl tiszta a lelkiismeretem, mert ebben a két napban nem sok munka került elvégzésre, de szerencsére senkinek nem tűnt fel mert kaotikus időket élünk a melóban, régi managerem feljebb lép egy jobb poziba és már nem érdekli semmi, az új meg még nem tudja, mi történik.
