Még októberben vettem egy új biciklit imádott Konrádom helyére mellé, miután haza-visszaugrottam érte Medvegyhez és át-hazatekertem vele Brit Fiúhoz, hát az út elég dimbes-dombos volt, és végső emelkedőn olyan szinten küzdöttem az életemért, hogy esküszöm ilyen /mutat a hüvelyk- és mutatóujjával valami nagyon nagyon picit/ közel voltam hozzá, hogy berúgjam a biciklimet az árokba majd melléfeküdjek meghalni. Konrádon négy teljes sebesség van, és hát amilyen szépséges, olyan nehéz - száraz és lapos városokra volt tervezve, nem erre /mutat körbe/.
Szóval utánajártam a Cycle to work scheme-emnek, kinéztem egy gyönyörű mountain bike-ot és végül enyém lett ez a szépség.
Mármint a bicikli, a Brit Fiú már az enyém egy ideje, hehe. Dimitrinek neveztük el.
Ja és vicces volt, a srácok a Halfordsban túlságosan cukik voltak és összerakták a biciklimet hamarabb, mint számítottam rá, szóval amikor Brit Fiú kétajtós VW Polójával mentünk, ahogy azt mi hittük, csak elintézni a papírmunkát, amikor kitolták a biciklimet hogy ja amúgy összerakták nekem, menetre kész, kicsit lecsúszott az arcunk. Úgy kellett beszuszakolni a hátsó ülésre, az én ülésem olyan szinten előre volt tolva hogy a térdem összenyomta a mellkasom, de megoldottuk!
Eleinte kicsit bántott, hogy milyen behemót meg sportos, hogyan fogom én ezt szoknyával viselni, de azóta megjárattam párszor és atyaég, úgy suhanok vele mint az álom, emelkedők alig kottyannak meg, a teleszkópnak hála simán csusszanok fel-le járdaszegélyeken, a kerék tapad a nedves útra, teljes a szerelem és nem értem, miért nem vettem egy új biciklit hamarabb. Jobban örülök neki, mint egy új kocsinak.
