El is felejtettem, milyen csudás érzés is, amikor izomlázam van.
Tulajdonképpen már abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor kikászálódtam az ágyból, és a fenekem izmai ha nem is visítottak, de felnyögtek, hogy "muszáj ezt most?", én meg boldog voltam.
I szivecske kickbox.
(holnap meg holnaputánutánután)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése