Ha az elmúlást lehet sztárokban mérni, elsőnek ajánlanám a Szinetár-Bereczki álompárt.
Még ma is emlékszem arra a gyötrelmes karácsonyi bevásárlásra, amikor a pláza minden kinyomott boltjában valamelyik duettjük szólt.

Amúgy meg tök cukik voltak együtt (főleg miután kinőttem a kínos, tinilányosan szerelmes korszakomat a férfirészük iránt).

Még a sz.r is le van sz.rva

Egy nagyon fontos emailt várok egy tanártól, egészen konkrétan arról, hogy buktam-e egy tárgyat (rajtam kívülálló okokból, méghozzá egy fontos hat krediteset) rögtön a suli első hetében, avagy sem. A hétvégén aludni sem nagyon tudtam a szorongás miatt, mostanra viszont már-már zen buddhista békével szarom le az egészet.
Mert lesz, ami lesz, a zen folyó tovahömpölyög.
És ez tök jó.


(egyébként meg faszom a tantárgyba, hogy egyetlen hiányzás miatt már megtagadják az aláírást, és faszom az egyetem szabályzatába is, amibe belefoglalták, hogy az oktató nem köteles lehetőséget adni a pótlásra)

GIGÁSZI UPDATE:
A tanár válaszolt, meglepően egyszerű megoldása van a problémámnak, amit én gigászinak gondoltam, és ahhoz képest, mennyire nagyon elengedtem, majdnem sírtam, amikor olvastam.
Az élet tényleg szép.

#64 - 101/1001

64. végigcsinálni egy coursera kurzust - pipa

Egyik legnagyobb félelmem a gyerekvállalással kapcsolatban, hogy hogyan ne halasszam éhen szerencsétlent. Mit ehet és mit nem? És mikortól? És hogyan kell elkészíteni? És mi van, ha esetleg még valami allergiája is van?!
Ezért esett a választásom végül erre a kurzusra, hogy büszkén vállalhassuk Medveggyel: mi mindent az internetről tanulunk.
Nos, a kurzus maga végül nem erről szólt, és különösebb kihívást sem jelentett, de ezzel együtt érdekes volt: a tanárnő aranyos volt, saját gyerekei is feltűntek időnként, amitől még hitelesebb volt, amit mondott.
Egyértelműen nem az utolsó kurzus, amit végigcsináltam.

200 forint ment volna a perselybe, de egyikünknél sem volt apró, majd pótlom.
UPDATE: pótoltam.

Időnként egészen szentimentális leszek a bloggal, meghatottan nézegetem, hogy húú mióta írom, mennyi mindent örökítettem már meg benne: volt már érettségi, egyetem1, OKJ, egyetem2, lánykérés, aztán lesz majd esküvő, diploma, költözés meg majd gyerek is...
Öt és fél év alatt több, mint 1300 bejegyzést termeltem (amiből jónéhány, különösen az elejéről, értékelhetetlen és/vagy csak pársoros), időnként visszaolvasom, rácsodálkozom, mennyit változtam és nagyon szeretem, na, kár is lenne tagadni.

Remélem sieglinde néniként is ide fogok írni.
Jó eséllyel akkor is ilyan mizantróp leszek, csak nem lesz gáz utálni a mai fiatalokat, mert addigra már nem tartozom közéjük.
(brüh)

Az egyetemet meg a tárgyfelvételt addig halogattam, ameddig lehetett, vagyis ma kezdtem kibogarászni, mit és mikor vegyek fel, hogy végig az adófizető állampolgárokon élősködve húzzam ki a tanulmányaimat.
Nyaff.

Ma voltam még panorámaröntgenen, amit tudok vinni a fogorvosomhoz, és a röntgenfelvételt nézve komolyan éreztem, ahogy a pánik jeges keze összeszorít belül, ugyanis első ránézésre nem valami vidám a helyzet.
Általában higgadt vagyok, nem halogatok semmilyen szűrővizsgálatot, tudomásul veszem a szükséges invazív beavatkozásokat, de most rosszullét fog el a pániktól, hátha egy (ha csak egy) teljesen egészséges fogamat ki kell húzni.
Nyaff nyaff.

fail

Az egészséges és/vagy diétás konyhaművész pályafutásom alatt jópár bakit és jónéhány tökéletlen ételt elkövettem már: sütöttem tégla állagú kenyereket és megfoghatatlanul omlós kekszeket, alkottam palacsintának induló császármorzsákat és kínosan semleges ízű "édességeket", dzsuváztam össze az egész konyhát egyetlen tálnyi hihetetlenül ragadós tésztával, sőt, egyszer egy pitét is sikerült elkövetni, amit nem lehetett szeletelni, hanem kanalazni kellett a formából.

Most mit mondjak, ez a kísérletező kedv átka, de annyira nem zavart, mivel így vagy úgy, az eredmény azért többnyire ehetőre sikerült.

Nos, ma a saját rekordomat is megdöntöttem, amikor megszaladt az útifű maghéj, és így a zablepényemből gyakorlatilag kókuszolajban sült takony lett - és annyira undorítóan szar, hogy nem, nem, még én sem nem, nem és nem, pedig öreg harcos vagyok már az egészséges étkezés csataterén.

Bosszúból most megint napokig nem eszem főtt kaját. 

#húdekeményvagyok

#46. - 101/1001

46. nyerni valamit - pipa

Általában nem szeretem az ilyen facebookos játékokat, szóval nem is viszem túlzásba (nem akarok olyan sorsra jutni, mint az egyik ismerősöm, akit szűrnöm kellett a naponta megosztott "oszd meg és nyerj" típusú hülyeségek miatt).

Két hete volt a játék, és múlt hét hétfőn sorsoltak: már Ausztriában voltunk, az SCS-ben Medvegyre várva kihasználtam az ingyen wifi-t, amikor megkaptam az értesítést. Nagy volt az öröm, gyorsan írtam is nekik, nehogy azt higgyék, nem érdekel a dolog, de átvenni csak ma tudtam.

A csomag öt könyvet tartalmaz, Nabokovnak örültem a legjobban, csak néhány könyve hiányzik a gyűjteményemből, ez pont köztük van. A többiektől még nem olvastam semmit, magamtól valószínű nem is kerestem volna őket, így viszont lelkesen állok neki az olvasásnak.

A 200 forint pedig ment a perselybe.

Morgenmuffel

A szomszéd reggel nyolc óra öt perckor nekiállt fúrni valamit a közös falunkra.
Jelenleg nem valami jó a kedvem és egy hajszál választ el attól, hogy átmenjek és megöljem a kérdéses fúróval.

A nyaralásban mindig azt nemszeretem a legjobban, amikor hazaérkezünk, és már nem tudom tovább halogatni és le kell ülnöm a gép elé, hogy felvegyem a fonalat facebookon, válaszoljak a felgyűlt levelekre, satöbbi, vagyis vissza kell térnem a való világba.
Általában szeretem a saját világomat, de azért na, néha jó máshol lenni.

Ha az élet Amerikában, pontosabban New York-ban valóban olyan, mint amilyennek tűnik a Szex és New Yorkból meg a Girlsből, nagyon örülök, hogy itt élek Európában. Pont ideillek a kis naiv természetemmel, és még itt is épphogy nem darálja be érzékeny kis lelkem az élet.

Előkerült az utazós bőrönd, a macska azóta érezhetően nyugtalan, nekem meg megszakad a szívem. Tavalyi nyaraláskor sírva búcsúztam tőle (és olyan Budapest határáig bőgtem), idén szerencsére a szüleim bébiszittelik a kis szőröst, szóval nem lesz egyedül, valószínű fel sem fog tűnni neki, hogy nem vagyunk itthon.
Aztán úgyis kap egy csomó cicakaját, hogy kárpótoljuk.

Nem tudom, mi lesz velem, ha valódi gyerekem lesz.

Ja, és a hét híre: két bölcsességfogam döntött úgy, hogy szeretnének csatlakozni a bulihoz a szájüregemben.
Tegnap vettem észre, amikor már gyanús volt az alkalmankénti véríz a számban, és valóban, már kilátszott a két kis seggfej fehér sapija. Az első a tehetetlen düh volt, a "DEHÁT MEGÁLLAPODTUNK" (kb. 15 évesen, amikor szembesültem vele, milyen egy bölcsességfog eltávolítás, én megbeszéltem az enyémekkel: szépen maradnak, ahol vannak, és eddig ehhez tartották magukat), úgyhogy nyaralás után lesz egy utam a fogorvosomhoz, hipphipphurrá. Ránézésre ki fognak férni, de a fogsoromnak eddig sem volt sok köze a tankönyvi szabályossághoz, és félek, hogy most még durvább heringparti lesz.

Ma maratoni csajos napot csaptunk Gyógyszerésszel: ittunk fejenként két kávét, elvertünk egy rakat pénzt drogériákban (majdnem leszakadt a vállam hazafelé, de vettem még egy grapefruitos szájvizet, egy szemhéjtust meg egy mogyoróssüti illatú testvajat. többek között.) és ünnepélyes fogadalmat tettünk egymásnak, hogy mostantól sminkelni fogunk.

Lovagias Emberem cipeli nehéz, ámde roppant király táskámat.
Arcán a durci látható, amikor megtudta, hogy nem vettem neki izotóniás italt.

Szóval a mai egy kimondottan jó nap volt.
És este még futni is megyünk.
Fákk je.

Azt álmodtam, hogy nekiálltam otthon melírozni a hajam. Lövésem nincs a dologról, de álmomban egész profinak tűntem, egy nemhasznált fogkefével kentem fel a festéket, majd a tincset alufóliába tekertem, de amikor ki akartam bontani, az egyik tincs a kezemben maradt. Ez nem tudom, mire akart utalni: hogy akkor most vágjak bele, vagy sem.


Amúgy nyúl vagyok, úgysem fogok ilyet magamnak csinálni.

Átadtam a félmaratonváltó nevezésemet, túl nagy lenne elsőre 10 km. Sajnos jóval lassabban fejlődök, mint terveztem, de így is büszke vagyok magamra, mert egyre egészségesebb a hozzáállásom a testmozgáshoz. És ez szerintem tök jó.

Őszintén szólva kicsit unom már a nyarat, jobban örülnék végre egy kis egyetemnek.

Medvegy beköpött a szüleimnél, hogy ritkán vezetek - mivel régen saját autósiskolájuk volt, apukám pedig a mai napig oktat, ketten egy emberként kaptak a szívükhöz a borzadálytól, hogy szégyent hozok a családra.
Azóta akárhová kell menni, én vezetek.
Én nem szeretek vezetni.
Köszi, Medvegy.

Ma pedig voltunk a szüleivel a Balatonon, szóval ma viseltem először ebben a szezonban fürdőruhát: elég nagy bukta volt, nagyon nehezen viseltem. Irigylem azokat, akik a hibáik ellenére is képesek magabiztosan alulöltözni mások előtt, én egyedül Medvegy előtt merek egy szál bugyiban zúzni itthon, mert ő már csak ilyen perverz így is szeret, de ettől még néha már nekem sincs hangulatom a saját kis testemhez.

A nagy pakolászós rohamomban átrendeztem a könyvespolcomat is, máris lett hely az újabb szerzeményeknek. (A ruháim közül egy hatalmas szatyornyit leszelektáltam eladásra, gondoltam a könyveimből is kiválaszthatnék néhányat, de egyszerűen fizikailag képtelen voltam rá.)

Ja, és a könyvtárban is voltam, szóval mindent beborítanak a könyvek.

Kezdem megszokni a városi közlekedést, már csak kicsit ugrik meg a pulzusom, ha elsuhan mellettem egy taxi vagy városnéző busz, és csak háromszor nézek vissza, amikor kilakatolom és otthagyom valahol Konrádot.

Azt meg inkább hagyjuk, hogy amikor először mentem eddig ismeretlen útvonalon, utána percekig remegett a térdem az adrenaline rush-tól.

A facebookos ismerőseim egyik fele házasodik (nem tudom, mit érezhetnek a harmincas egyedülálló nők ilyenkor, ha már én ennyire szenvedek), a másik nyaral, bennem pedig kezd felbuggyanni a keserű féltékenység, ezért inkább elterelem a figyelmem brutális Stephen King novellákkal.

Közben pedig tervezzük az idei kiruccanásunkat, és ha minden összejön (márpedig miért ne jönne), akkorát fogunk nyaralni, amekkorát eddig még soha.
Felnőttnek lenni azért néha jó.

(abba meg bele sem merek gondolni, hogy épphogy hazaérünk, kezdődik a suli meg a szülihetem, és akkor kárpótol az élet a mostani punnyadásért)