Életemben először voltam valódi csapatépítésen, és szerintem én lepődtem meg a legjobban, hogy valóban épült a csapat, és egy csomó kollégával megjegyeztük egymás arcát meg nevét, akiknek korábban a létezéséről sem nagyon tudtam.
Ja, és életemben először ittam egyszerre nagyobb mennyiséget - nem kell olyan sokra gondolni, de az átlagos semmihez képest jócskán megugrott a fogyasztásom, amitől egy kicsit hangosabb és viccesebb lettem és egy kicsit pörgött csak velem az ágy este, de arra már nem volt elég, hogy mások előtt énekeljek, táncoljak vagy hagyjam, hogy túl közel jöjjenek hozzám (ez a három nálam kritikus pont, egyszerűen le van tiltva bennem).
És ugyan négy óra alvás után a szememet a szokásosnál kicsit kisebbnek éreztem a szemüregemben, reggelre sem lett semmi bajom.
Mondjuk az annyira nem hiányzott, hogy az egyik tekintélyes főnököt lássam olyan s*ggrészegen, amikor hiába beszél az arcomba hajolva, egyszerűen nem értem, miről is van szó, annyira összeakad a nyelve, és úgy kell kitépni a kezéből a mikrofont, hogy ne karaokézzon már több Eddát.
 |
| csak egy kicsit lett kajla a vízszint |
És most megyek aludni.
hiába éreztem egész tegnap, hogy mindjárt meghalok, annyira forog még velem a világ, de nagyon jó volt, teljesen megértem :D
VálaszTörlésnekem sajnos sikerült táncolós-éneklősre innom magam :D
Pff úgy nincs benne kihívás, ha amúgy tudsz énekelni és táncolni is, csak józanul nem jut eszedbe. Én mindkettőben botrányosan béna vagyok, és jóóóval több kell ahhoz, hogy ezt elfelejtsem:D
Törlés