Tegnap volt az utolsó munkanapom a munkahelyemen. Sejtettem, hogy el leszek búcsúztatva, de azt a fene sem gondolta volna, hogy tényleg meg leszek majd hatva, és az egyes villamoson majd elfog a korai nosztalgia, hogy basszus, most jövök erre utoljára.
Furcsa az emlékeimmel megjelölni a világot.
Mellesleg újra elkezdtem németül tanulni, tanárral meg minden*, tegnap volt az első órám. Nagyon-nagyon béna voltam, többször legszívesebben bekúsztam volna az asztal alá szégyenemben, amikor valami nagyon egyszerűbe is sikerült belesülni, szóval mélyen elraktároztam magamban ezt az érzést és majd felidézem, ha eh, ma nincs kedvem gyakorolni hangulatom lesz.
*93. felvenni a kapcsolatot egy régi ismerőssel - pipa: ahhoz a tanáromhoz mentem vissza, aki majdnem tíz éve (JÉZUS DE ÖREG VAGYOK) az Ich bin Kartoffel-től a nyelvvizsgáig kísért, és aki számomra azóta is megtestesíti A Pedagógust.
Pedig sokfajta képzés során sokféle tanárral találkoztam már, szóval van viszonyítási alapom.
Ma pedig már el is kezdődött a suli, és elsőre nem is tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy mostantól megint csak ez lesz a dolgom. És vessetek meg, de eddig tetszik.
Én azért szerettem tanulni, csak valami elromlott bennem pár éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése