Mióta hazaértünk Angliából (ahol dagadt mókust etettem, scone-t zabáltam clotted creammel és cuki angol nyugdíjasok darlingnak szólítottak), teljes a depresszió, a csütörtöki napot leginkább szomorú nézéssel és „vissza akarok menni” - „én is” sóhajtozással töltöttük.
Vittem magammal laptopot meg tanulnivalót, de a kötelező minimumon túl nem bajlódtam vele, szóval most kéne tanulni.
Ha ha.
Tegnap visszatértem a suliba, ahol a megnövekedett számú gyakorlati óra miatt egyre kevésbé tudom megőrizni a „rejtélyes, magányos farkas, aki bejár az órákra, beül a leghátsó sorba és nem szól senkihez” imidzsemet: nem tudom, mi változott bennem, de az év eleji emberundor lényegesen csökkent és egyre gyakrabban kezdeményezek beszélgetést másokkal, minek következtében egyre többen tudják a nevem*.
*valamiért akkor érzem, hogy things are getting serious, amikor valaki a nevemen szólít.
2018. október 27., szombat
2018. október 18., csütörtök
Things I Love Thursday
♥ HUMMUSBAR ♥ HUMMUSZ ♥ jó idő! - nekem pont kb. 20 fok az optimumom, ilyenkor érzem magam a legjobban a bőrömben, szóval most boldog vagyok ♥ Medvegy új laptopot vett magamnak, szóval megörököltem a régit - szóval az eddigi hipszterkedések az újrakankenemmel meg a new balance cipőimmel nem voltak hiába, szintet léptem és már kis almás laptopom is ♥ cicás matricák BFF-től ♥ új Saltatio Mortis album! ♥ beadandóhoz kutatni - sulis VPN-en keresztül :3 ♥ Péterfy-Novák Éva: Egyasszony - az írónő novelláskötete nagyon nem tetszett, de szerencsére nem adtam fel és ez a könyv döbbenetes élmény lett ♥ utazáshoz csomagolni ♥
2018. október 13., szombat
Ma a Glamour napok alkalmából gondosan elkerültünk minden plázát és kimentünk végre a budai erdőbe.
Magamhoz képest is ingerült vagyok manapság, nagyon zavart már városi tömeg, hogy akárhová megyek, kerülgetjük egymást, mindenki más is frusztrált, orra alatt káromkodik meg szuszog a legkisebb atrocitásra* - szóval jól esett most a lelkemnek kicsit kikerülni az emberek közül és csak hallgatni a lombok recsegését meg a harkályokat.
* tegnap a postán egy idősebb ürge üvöltözni kezdett az alkalmazottakkal, hogy hátmiezahosszúsor nemhaladunk letelikazélete, és noha pontosan ugyanez járt a fejemben addig, utána dacból mosolyogni kezdtem mindenkire.
Az élvezeteket halmozandó, ebédelni a Hummusbarban voltunk, azelőtt elugrottam a könyvtárba (visszavittem egyet, kihoztam kettőt, micsoda üzlet), hazaérve pedig letudtam egy beadandót és nekiálltam egy másiknak, szóval most egészen rendben vagyok.
Csak mosogatni nincs kedvem, de ahhoz soha nincs.
Magamhoz képest is ingerült vagyok manapság, nagyon zavart már városi tömeg, hogy akárhová megyek, kerülgetjük egymást, mindenki más is frusztrált, orra alatt káromkodik meg szuszog a legkisebb atrocitásra* - szóval jól esett most a lelkemnek kicsit kikerülni az emberek közül és csak hallgatni a lombok recsegését meg a harkályokat.
* tegnap a postán egy idősebb ürge üvöltözni kezdett az alkalmazottakkal, hogy hátmiezahosszúsor nemhaladunk letelikazélete, és noha pontosan ugyanez járt a fejemben addig, utána dacból mosolyogni kezdtem mindenkire.
Az élvezeteket halmozandó, ebédelni a Hummusbarban voltunk, azelőtt elugrottam a könyvtárba (visszavittem egyet, kihoztam kettőt, micsoda üzlet), hazaérve pedig letudtam egy beadandót és nekiálltam egy másiknak, szóval most egészen rendben vagyok.
Csak mosogatni nincs kedvem, de ahhoz soha nincs.
2018. október 8., hétfő
Great Success!
Hivatalosan is elfogadták a kérvényeinket és ma felvették nekünk utólag a kérdéses tárgyakat.
Időben fogunk végezni.
Örülni kéne, de már nem tudok, elfogyott az idegrendszerem.
Viszont meglepő, mennyire összerántja a közösséget, ha együtt kell fellépni egy elnyomó hatalom ellen: egy éve járok ebbe az évfolyamba, és mivel most rá voltam kényszerítve, hogy szóba álljak másokkal - egészen döbbenetes módon elkezdtem megkedvelni néhány embert.
Tudom, a normális embereknek ez teljesen hétköznapi, de mivel én ugyanazzal az ismerős-készlettel operálok 20 éve, nagyon rá tudok csodálkozni, ha hirtelen bővülni kezd a kör.
Más: a múlt héten vettem ki a könyvtárból Szerb Antalt, és amennyire imádom olvasni, annyira belefacsarodik a szívem, hogyan is ért véget az az ember, aki Chaucert derűs, szemlélődő természetűnek jellemezte - mennyire szeretném, ha egyszer engem is így írna le valaki.
Megint más: vasárnap évfordultunk. A tiszteletünkre olyan szép idő lett, mint annó kilenc éve az első randinkon (szívesen mindenkinek), ettünk, sétáltunk, kávéztunk, romantikusan kihallgattuk a szomszéd asztalnál pletykálkodókat meg kaptam Poket könyvet automatából, szóval megadtuk a módját.
Meg csináltunk közös képet is, csak Medvegy kikötötte, hogy ne legyen rajta a feje.
Hátjó.
Időben fogunk végezni.
Örülni kéne, de már nem tudok, elfogyott az idegrendszerem.
Viszont meglepő, mennyire összerántja a közösséget, ha együtt kell fellépni egy elnyomó hatalom ellen: egy éve járok ebbe az évfolyamba, és mivel most rá voltam kényszerítve, hogy szóba álljak másokkal - egészen döbbenetes módon elkezdtem megkedvelni néhány embert.
Tudom, a normális embereknek ez teljesen hétköznapi, de mivel én ugyanazzal az ismerős-készlettel operálok 20 éve, nagyon rá tudok csodálkozni, ha hirtelen bővülni kezd a kör.
Más: a múlt héten vettem ki a könyvtárból Szerb Antalt, és amennyire imádom olvasni, annyira belefacsarodik a szívem, hogyan is ért véget az az ember, aki Chaucert derűs, szemlélődő természetűnek jellemezte - mennyire szeretném, ha egyszer engem is így írna le valaki.
Megint más: vasárnap évfordultunk. A tiszteletünkre olyan szép idő lett, mint annó kilenc éve az első randinkon (szívesen mindenkinek), ettünk, sétáltunk, kávéztunk, romantikusan kihallgattuk a szomszéd asztalnál pletykálkodókat meg kaptam Poket könyvet automatából, szóval megadtuk a módját.
Meg csináltunk közös képet is, csak Medvegy kikötötte, hogy ne legyen rajta a feje.
Hátjó.
2018. október 4., csütörtök
Things I Love Thursday
♥ továbbra sem akart beállni az új frizurám, szóval megigazítottam magamnak - végre megint tetszik a fejem a tükörben ♥ még mindig nagyon feltöltenek a kórházi gyakorlatok - konkrétan annyira, hogy évek motiválatlansága és kétségei után megint őszintén, igazán lelkes vagyok. nagyon durva, még nekem is furcsa ♥ lyukas órák közötti me time-ok ♥ könyvtárazás ♥ mókusmalacok ♥ Fehérjemítosz - végre egy magyar könyv a növényi táplálkozásról, ami tudományos alapokon áll ♥ kemény edzés után izomláz ♥ Initial D: Deja Vu - másfél hete végtelenített loopban hallgatom: akármihez rakom be a háttérbe, azonnal animésen drámai lesz ♥ Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja - hogy lehet valami egyszerűségében és rövidségében ennyire nehéz olvasmány ♥ végre elintéztem a sulis VPN hozzáférésemet és majdnem magam alá pisiltem, mennyi kutatás meg adatbázis lett hirtelen elérhető ♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)