Én abban a pillanatban átadtam Medvegynek és kértem, lapozzon oda, ahol már kifutott az esemény: percekig olvasott, majd az ujjával mutatta a sort, ahonnan biztonságos volt tovább olvasni.
Most kezdem annyira unni a nyári szünetet, hogy elővettem a tanulnivalókat, szakirodalmat és szakdoga témámat. Ez egy szint.
Kicsit nemjó manapság. Mindig olyan hülyén érzem magam, hogy mi jogom van nekem kicsit is nemjól érezni magam, amikor a szeretteim vigyáznak rám, gyakorlatilag vattába vagyok csomagolva és valamiért a környezetemben lévők sem gyűlölnek, szóval ha valakinek, nekem igazán nem lenne okom panaszra - és lőn, itt vagyok és panaszkodom.
Ezért nem tudom, érdemes volt-e egyáltalán megtörni a csendet, de a művészi kép Purr koszos kis sonkájáról talán kompenzál valamelyest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése