Boring facts about me

Elpazarolok egy tökéletes gasztrointesztinális rendszert a növényi étrendemmel: az emberek többségével ellentétben felnőttként is gond nélkül tudtam emészteni a laktózt minden mennyiségben.

Utálom megérinteni a talpamat, szóval úgy szoktam bekrémezni, hogy leülök pillangóülésbe, egy ujjal kiadagolom a lábápolót az egyik talpamra, majd összedörzsölöm a kettőt.

Nagyon-nagyon ritkán hordok olyan pólót, amin valami felirat vagy minta van.

Soha nem unom meg a kedvenc számaimat. Soha. Évekig tartó végtelenített lejátszás után sem.

154 napos sorozatom van Duolingón franciából.

Nem szeretem a gyömbért és a kaprot.

"Now how do you feel?" "The same..." "Then you've only got yourself to blame! You didn't pretend hard enough!"

Napjaim a Book of Mormon számainak végtelenített ismétlésével telnek, a csúcs az volt, amikor elmentünk kávézni Medveggyel és a barista az egyik számot fügyülte. 

Nagyon fel vagyok baszva, jelentkeztem két hasonló melóra is - az elsőre elutasítottak, szóval kértem visszajelzést és az alapján töltöttem ki a jelentkezésem a másikra. Dietetikus asszi lett volna mindkettő, tehát minden tekintetben megfeleltem volna.

Most érkezett a második elutasító email.

Szóval lekapcsolom az ilyen irányú érzéseimet és kitakarítom a lakást.

Már csak két munkanap és vár rám egy hét szabadság.

I cant believe Jesus called me a dick

Háttértörténet: még 2020ban Medvegy vett jegyet a 2021-es Book of Mormon turnéra, aminek a nottinghami időpontja történetesen pont a 4. házassági évfordulónkra esett. Aztán 2020 meg 2021 olyan volt, amilyen, és hát megtörtént a 4., majd az 5. házassági évfordulónk is Book of Mormontalanul, mire tegnap végre eljutottunk a darabra.

És azóta mindketten a dalokat dúdoljuk.

Ja és imádom, hogy a színházban szabad alkoholizálni a darab közben.

Két napig nem dolgoztam, most jobb kicsit, de ettől még hat munkanapot ki kell bírnom a szabadságig valahogy. Sebaj, majd énekelgetem közben a Turn it off-t vagy a Hellót.

Its just a bad day, not a bad life

Hősnőnk döbbenten konstatálta, hogy ugyan a COVIDot sikerült, de egy burnoutot talán nem tud lábon kihordani, szóval végre megadta magát a sorsnak és vett ki egy hét szabadságot augusztus végére.

Akkora gyökér vagyok, hogy ehhez heteken át kellett progresszívan egyre szarabbul lennem.

Na mindegy.

De hogy valami jót is mondjak, kiültettem a második magról nevelt kis avokádófámat.

Ja, a TKMaxx-ben már lehet halloween dekort kapni és megérkezett a tegnapi áruval az első doboz pumpkin spice szirup, szóval hamarost itt az ősz.

Helyzetjelentések

HCPC regisztrációhoz gyűjtöm a szükséges dokumentumokat, amiket eddig halogattam, haha. Ha minden jól megy, egy-két héten belül el tudom küldeni az egészet, aztán majd feszülten várunk.

A malacnak hólyaghurutja lett. Keményen dolgozom, hogy a macskának legyen aranyáron vese- meg hólyagkímélő tápja.

megdöglött

Ha már dolog: a munka manapság olyan, amilyen, nagyon leszív egy-egy műszak. Tudom, hogy ha munkahelyet váltanék, nyilván ott is gyötrődnék eleinte (ahogy itt is tettem először, haha), szóval végtelen dilemmázás forrása, hogy vajon lenne-e olyan mértékű ez gyötrelem, mint ahogy manapság vergődök néha. Komolyan nem tudom.

 

Work bestie-vel megvolt az utolsó közös műszakunk, atyaég de fog hiányozni.

Viszont van egy új tizenhatéves kis munkatársam, egyszerűen annyira édes, hogy előtörtek az anyai ösztöneim és úgy döntöttem, örökbe fogadom. Egyelőre nem tiltakozik.

Ugyanitt egyre váratlanabb helyzetekben döbbenek rá, hogy már nem vagyok tinédzser - a másik ilyen az volt, hogy már vannak ezeréves cuccaim. Nemrég feltűnt, hogy a kedvenc birkim talpa egyre elhasználtabb, és igazából nem csoda, mert hat éve hordom minden nyáron (még a magentaszínű multitól kapott első fizetésemből vettem még 2016ban).

Guess what.

Írásbeli band 7.

Szóval most vár rám egy halom papírmunka, kereshetek egy "közösségben megbecsült embert", aki aláírja a dokumentumaimat mint hiteles másolatok, aztán fizetek 550 fontot mint "bevizsgálási díj", és végül izgulhatok pár hónapot, hogy elfogadják-e.

Ehhez hasonlóan ambivalens jó hír, hogy Work Bestie a jövőhéten lesz utoljára, mert Londonba költözik valódi munkát végezni a tanult szakmájában, ami egyrészt csodálatos, másrészt... velem most mi lesz nélküle..?

De ma egy iszonyúan cuki eladó vagy fél órán át kente rám a Lush fél kínálatát és végül egy komplett kiszerelésnyi hajpakolást tett a táskámba, hogy vigyem haza kipróbálni, szóval na, nem akarok ám itt csak panaszkodni.