Boldog Bejglit

Eddigi pályafutásunk legnyomottabb karácsonya, mindenféle hangulat nélkül - nekem még ajándék sem jutott idén, mert addig húztam a kívánságlistám összeállítását, hogy már nem tudtam kényszer nélkül ötletelni és akkor inkább hagytam az egészet a fenébe. Ez igazából nem panasz, most véletlenszerűen pont karácsonykor vagyok elégedett a dolgaimmal.

De az viszont milyen szörnyű már, hogy mi, nők vagyunk a felelősek a háztartásunk hangulatáért, és ha elengedjük a hangulatcsinálást, oda az egész.

Cserébe Angol Barátainkkal friendmaselni jó volt tegnap, sütöttem bejglit meg főztem székelykáposztát (high five Dollyval, ezerszer egyszerűbb, mint a töltött káposzta, és ezerszer finomabb is), aztán ajándékoztunk, forralt boroztunk, majd ők játszottak, én meg kiolvastam a könyvet, amit két hónapja kölcsönkaptam Kedvenc Munkatárstól.

Szomorú amúgy, négy munkatárssal alkotjuk a keménymagot, és hárman már felmondtunk. Ketten végeznek ezen a héten, és tíz napig utána már csak ketten leszünk, mielőtt én is dobbantok. Keserédes időszak ez: nagyon összerázódtunk, és nem tudom, mennyire élik túl ezek a kapcsolatok a váltást. Mert szörnyen seggfejül fog hangzani, de attól még hogy valakivel szeretek együtt lenni munkaidőben, nem biztos, hogy a szabadidőmből is szívesen áldozok rá.

Te jó ég esküszöm azért nem vagyok ilyen szinten mizantróp, csak közepesen introvertált és nagyon szerelmes a saját társaságomba.