Eine feine bober AAAAARGH

Szóval felmondtam, és igazából csak meggyőzött róla, hogy jól döntöttem, amikor a főnök annyit nem mondott, hogy lófasz, csak lekoccolt velem, hogy wow gratula az új melóhoz, csináljam csak azt, ami jó nekem.
Összehasonlításképpen a Starbucksban a főnök háromszor megkérdezte, hogy miben tudna segíteni, ami maradásra bírna, és később is többször szóba hozta, hogy ha meggondolnám magam a felmondási idő alatt vagy után, csak szóljak.
Az egómnak kicsit fájt, de közben megerősített, hogy tényleg jobb innen szedni a sátorfámat.

A hétvégén ledöntött a lábamról az influenza, és mint mindig, szörnyen nehezen viseltem, kb átestem a gyász szakaszain, mire elfogadtam a sorsom és átmentem a mémből ismert törékeny viktóriánus gyermekbe, és megkértem Medvegyet, hogy toljon ki még egyszer a kanálpartra megnézni a gelembeket, mielőtt elvisz a halálos kakiköhögés.

Szeretteim ellenőrzik, ittam-e eleget (nem)

Amilyen elképesztő szerencsém volt megint dolgoznom kellett közben, már majdnem sírásig hergeltem magam a nyűgősségben, csak gyártottam a lattékat és egyszer csak valaki becsúsztatott elém valamit a pultra - már felháborodtam, hogy mi a fasz, amikor megláttam, hogy egy doboz gyógyszer az, és Medvegy állt a pult túloldalán. 

És még egy kávét sem fogadott el cserébe.

Soft launch: vettem egy pár ruhát vinteden, amik jobban beleillenek az új business casual ruhatáramba.