What in the sweet hells were you thinking, activating that lance, I was RIGHT THERE

Néha eszembe jut, hogy milyen furcsán új dolog tudni, hogyan nézünk ki, elvégre a nagy, tükröződő felületek egész új találmánynak minősülnek. Hány meg hány ember élte le az életét úgy, hogy nem ismerte a saját arcát, és vajon boldogabbak voltak-e ettől?

Ja és megjártam Budapestet, ezekkel a gyönyörűségekkel aludtam egy éjjel (szörnyűek voltak amúgy, hajnali háromkor arra ébredtem, hogy öt percig kapirgálnak az alomtálca oldalán hihetetlen kitartással és agresszióval - először az egyik, majd amikor végre végzett, jött a másik és előadta ugyanazt), elképesztően sokat szocializálódtam, lett egy új tetoválásom megint, és amikor hazajöttem, olyan fáradt voltam, hogy ki kellett pihennem a nyaralást.

Azóta is járunk boxra, sőt, a héten jutottunk arra, hogy a heti egy edzést fel kéne emelni heti kettőre.

A jobb bokám még mindig nem a régi, még mindig kicsit merev, kicsit fáj, és kicsit dundibb is. Úgy tűnik, nem csak beképzeltem a reccsenő hangot a baleset pillanatában.

Tegnap lefutottunk 10.5 kilométert, az eddigi legnagyobb távom. Igazából az első 7 kilométer okés volt, akkor érhettem el a falat, gondoltam csak áttolom magam rajta, és onnantól oké lesz - nem, nem lett, sőt, nem sokkal később már olyan szinten hisztérikus lettem, hogy közel álltam hozzá, hogy Medvegyet belökjem a csatornába, én meg lefeküdjek a fűbe és ne keljek fel soha többet.

Elkezdtem rendszeresen meditálni, miután egy spontán ötlettől vezérelve kipróbáltam egy vezetett meditációt, és tizenöt perc után le kellett kapcsolnom, mert egyszerűen képtelen voltam lecsihadni pár percre. Szerintem ez elég gáz, ha már meg kell halni valamiben, ne valami hülye stresszbetegség legyen.

Ez amúgy Medvegy volt, az én csapatomban mindig benne van. (pirul)

Két munkatárs is ajánlott nekem könyvet, és mivel egy könyvkurva vagyok (vagyis olvasó megkérdőjelezhető morállal), nyilván igent mondtam mindkettőre, mert ugyan méteres a TBR listám így is, nem vagyok hozzászokva, hogy emberek könyveket ajánlanak nekem.

Kiderült, hogy hónapok óta azért vagyok túladóztatva, mert félreértettem a kérdőívet, amit a kezdéskor kellett kitöltenem (akkor töltették ki velem, amikor még a kávézóban voltam, szóval beírtam, hogy "máshol dolgozom" - a munkaviszonyom ugyan véget ért egy nappal a kezdés előtt, de negyedik hónapja úgy adóztatnak, mintha két munkahelyem lenne).
Úgy egy órás vergődés (amikor az Adóhivatal kétszer is rám rakta a kagylót, mert nincs elérhető ügyintéző) és interneten talált cheatcode alkalmazása után végre sorra kerültem a chaten egy ügyintézőhöz, ő túlzás nélkül öt perc alatt megfixálta nekem.
De legalább a tax refund napján parti lesz majd, gondolkodom, hogy veszek belőle egy IPL készüléket.

Ja és felhívtam a HCPC-t is, mert miért ne - az ügyintéző öt percig tartatta velem a kagylót, majd mondta, hogy igazából ez olyan zavaros, hogy megkér mást is, hogy nézzék át. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ilyesmit nem akartam hallani valakitől, aki bármilyen ügyemet intézi.
Itt már csak röhögni tudtam, hogy akkor OK. Elvileg írnak majd jövőhéten, erősen kétlem, hogy fognak.
Ez komolyan egy vicc.
Gyanítom már sosem fogok Angliában dietetikusként dolgozni, de talán jobb ez így.

Elkezdtünk Baldur's Gate-ezni, tippeljetek ki mi a fő motivációm.

vicces szó a sántika

Lábas jószág: lassan két hét eltelt a lesántulásom óta, azóta újra futok és ma visszatértem a konditerembe is, de minden este nyugdíjas improvizált gyógytornát tartok, mert még mindig fájdolgál és hát merev, mint a fene. Elvileg hat hét teljesen felépülni egy ilyenből, de türelemben sosem voltam jó.

Formám: vinteden találtam egy tökéletes állapotú Nightwish pólót a kedvenc albumommal, betettem a kedvencek közé, mert kicsit sokalltam érte a 13 fontot, de alkoholos befolyásoltság alatt úgy voltam vele, hogy "13 FONT SEMMI EGY ILYEN KINCSÉRT", szóval megvettem, megkaptam, tökéletes, gyönyörű, és az eladó vasalva és hajtogatva adta fel nekem - én vágtam bele egy picit a vállánál, amikor túl lelkesen vágtam fel a csomagot. 

Munka: túl vagyok a próbaidő felén, és még mindig nem rúgtak ki.

Régi munka: időnként visszanézek a kávézóba, tesztelem, hagynak-e fizetni - még nem hagynak. Kiváncsi vagyok, mikor jön el ez az idő. Hiányoznak azért.

Pofavizit: megyek Budapestre jövőhéten, mintha a fogamat húznák, annyira lelkes vagyok. 

Apropó, kéne időpontot kérni fogorvoshoz.

leg disabled

A nyomi bokám azóta is lényegesen dagadtabb a megszokottnál és az eredeti mozgástartományának kb. 50%-a van meg, meg Medvegy szerint kívülről nem is látszik, hogy bicegek - de csak aszimmetrikusan terhelem, szóval mindenem fáj kicsit, nem csak az érintett bokám, hanem a csípőm is az ellentétes oldalon*. Mesés.
Azért elmentünk ma egy nagyon lassú négy kilométerre, Medvegy cipőjét viseltem, mert a sajátomba nem fért bele a bokamerevítő.

Holnap meg visszamegyek boxra is, mert miért ne. Majd figyelek a bemelegítésnél.

*nyilván az sem segített, hogy kb pár óráig voltam hajlandó felpolcolt lábbal pihenni, mert már másnap programom volt, és nyilván gyalogoltam mindenhová, mert ha már a belvárosban lakunk, nem vagyok hajlandó tömegközlekedni.
Bár egyes internetes források szerint segíti a gyógyulást a korai terhelés, szóval néha csak jól sül el, hogy felelőtlen szar vagyok.