Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fodrászhoz, szóval már nem csak hajam, hanem frizurám is van.
Tök jófej volt a fodrászlány, akit kaptam, kérdezte, milyet szeretnék. Mondtam, nekem mindegy, csak 1. össze tudjam fogni tornához; 2. ne kelljen vele sokat pepecselni.
T.i. a megszokott reggeli hajrutinom: előrehajol és összeráz, választékot eligazgat, beletűz egy hullámcsatot és kész. Ez körülbelül fél percet vesz igénybe, ennél többre nem vagyok hajlandó, tekintve, hogy engem tökéletesen elégedetté tesz a borzas-look, csakhogy divatszakzsargont használjak.
Most viszont ez a fél perc cirka tíz másodpercre rövidült, és kész is a konstans csintalan manó-look. Ami különösen vicces, lévén hogy rólam az embernek minden eszébe jut, csak épp manó nem (mezítláb 177 cm és nem kevés kg, ovális arc és krumpli orr).
Lényegében tök elégedett vagyok. Kép nincs, de elég érzékletesen írok, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése