BLUT

El is felejtettem írni, nem volt szükséges a vödrös fenyegetés, elfogadták a vérem!
Bementem, szégyenkezve kitöltöttem az adatlapot (utasították már el véradásnál? - IGEN), de gyorsan kimagyaráztam, miközben ismét megbeszéltük egy fájdalmas ujjbökés közben, hogy továbbra is 0-s vércsoportom van, majd továbbléptem a rettegett vérnyomásméréshez, ahol a múltkor elbuktam. Csakhogy ezúttal erős izgalmi állapotban (!) sikerült 120/80as tankönyvbe illő tökéletes vérnyomást produkálnom, és nagy boldogan szökdécseltem a székekhez.
A tűt nem is éreztem, megdicsértek, hogy gyorsan folyik a vérem, nem vagyok rosszul? Dehogy! Soha jobban! És a legviccesebb: tényleg.
Aztán kirántották belőlem a tűt, megdicsértek, hogy gyorsan végeztem. Végül békésen kivártam, hogy leteljen az öt perc pihenő, szorongattam a vattát a karomra, majd kérdeztem, mehetek már végre?
Aztán elengedtek, elfagyiztuk a kajautalványomat és kiváltottuk az összes ajándékkaját.

(Ez itt a kedvenc musicalemből van, és ez járt a fejemben a bejegyzés írása alatt:

Denn ich brauch frisches Blut 
Um mich zu stärken 
Blut, aus frischen Quellen 
Keiner wird es merken 




)