2011. szeptember 9., péntek

-

Tegnap majdnem megköveztek a trolin, mert nem segítettem fel egy anyahajónyi babakocsit. Ezúton kifejtem a nézeteimet bővebben.
Szó sincs róla, hogy semmit ne tudnék a kismamák szenvedéseiről: van egy négy éves unokahúgom, aki nemrég még szintén babakocsiban ült. DE!
Nem tartom túl tisztességesnek, ha valaki mások segítségére apellálva vág bele valami olyasmibe, amit egymaga nem tudna megcsinálni. Lehet, hogy a tank méretű (és súlyú) babakocsi rendkívül tekintélyt parancsoló, de már lehet kapni akkorát is, amit az ember gyerekkel együtt is elbír - egyedül. Vagy a menetrendben feltüntetik, mikor járnak az alacsonypadlós járművek, azokat is ki lehet várni. És persze a magától értetődő séta, amire eredetileg kitalálták a kerekes gyerekhordozót.
Én sem terhelek másokat a bajaimmal, nem kötelezek rá senkit, hogy engem pátyolgasson.

És most megyek, kihajítom a glóriámat és vágok egy lyukat a farmeremen az ördögfaroknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése