Ma azt álmodtam, hogy Medvegy megcsalt.
Már korábban megvitattuk, hogy ha félrelép, és én megtudom, neki eljön a világvége. Ezt megerősítve az álmomban először pusztító dühöt éreztem, de utána, amikor ott állt előttem és számtalanszor ismételte, hogy mennyire sajnálja, nem gyilkoltam, hanem csak kitöltött a néma, végtelen szomorúság. Mert tudtam, hogy bármennyire is szeretnék, képtelen lennék megbocsájtani.
(szegénynek reggel többször bocsánatot kellett kérnie álombeli viselkedéséért)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése