Volt valami furcsa Dorci fizimiskájában, amikor hozzánk került, és beletelt egy kis időbe, mire rájöttem: nincs bajusza. Nem nem nőtt, hanem levágták. Néhány eleven kis rosszcsont biztos jó mókának találta.
Inkább kihagynám a prédikációt a macskák hatodik érzékszervének fontosságáról, amit így Dorc fejlődésének eme fontos szakaszában nem tanult meg használni, elvégre már kezd visszanőni.
De amikor az ölembe bújik, és a lábamra hajtja a fejét, olyan, mintha gombostűkkel szúrkálnák a bőröm. Borostás a szentem.
(Igyekszem nem folyton a macskáról beszélni, élőszóban visszafogom magam, így ez az utolsó menedékem. Azt hiszem, a környezetem lelki épsége érdekében kénytelen leszek egy cicablogot nyitni, és később TUTI fogok vezetni babablogot is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése