Megosztó téma következik

Megnéztem a Néma sikoly illetve a 22 hét című csodás abortuszellenes alkotásokat, meg egyébként is több kedves plakáttal találkoztam az utcán az utóbbi időben, és most zakatolnak a gondolataim.
Nem vagyok vad feminista, vagy bármelyik vallás elvakult híve, nincs gyerekem és terhes sem voltam soha - de majd szeretnék. És már most szeretem annyira a jövendőbeli kisfiamat gyerekemet, hogy a tőlem telhető legjobbat szeretném nyújtani neki. Egy gyerek rengeteg áldozatot igényel (időt, érzelmet, csúf anyagi dolgokat, mint ennivaló, ruhák, amiben nem csúfolják ki, esetleg olyan luxusholmikat, mint játékok vagy úszásoktatás), ami mindenkinek jár.
Személy szerint nem hiszek az élet szentségében: a minőségét klasszisokkal többre becsülöm a lét puszta tényénél. A saját életemhez is addig ragaszkodom, amíg azt tehetem, ami engem boldoggá, az életem érdemessé teszi, nem pedig amíg dobog a szívem. Így ha a gyerekemnek (csúnya birtokosviszony: az ÉN, a SAJÁT gyerekemnek) nem tudok olyan életet nyújtani, amit megérdemel, inkább magamra vállalom ezt a bűnt.
A gyerekem lesz, és őt várni akarom, nem megtűrni.