2015. augusztus 4., kedd

A nagy pakolászós rohamomban átrendeztem a könyvespolcomat is, máris lett hely az újabb szerzeményeknek. (A ruháim közül egy hatalmas szatyornyit leszelektáltam eladásra, gondoltam a könyveimből is kiválaszthatnék néhányat, de egyszerűen fizikailag képtelen voltam rá.)
Ja, és a könyvtárban is voltam, szóval mindent beborítanak a könyvek.


Kezdem megszokni a városi közlekedést, már csak kicsit ugrik meg a pulzusom, ha elsuhan mellettem egy taxi vagy városnéző busz, és csak háromszor nézek vissza, amikor kilakatolom és otthagyom valahol Konrádot.
Azt meg inkább hagyjuk, hogy amikor először mentem eddig ismeretlen útvonalon, utána percekig remegett a térdem az adrenaline rush-tól.

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy ha az ember érzelmileg kötődik a bicajához, akkor bekövetkezik-e valaha az az idő, amikor már nem néz vissza a lekötött eszközre még egy utolsót, meg még egy utolsó-utolsót :D Én is ezt csinálom..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amennyire szerelmes vagyok belé, akkor jobb, ha megszokom a lassú búcsút:D

      Törlés