Vasárnap kapok harminc házi tojást a nagymamámtól.
Hát nem most fogunk koleszterint csökkenteni.
Ma egy faszi csak úgy leköpte a trolit, pont ott, ahol ültem. De szerencsére nem kellett sokáig bámulnom a nyálfoltot előttem az ablakon, mert valami faszfej BMW-s megint szabálytalanul parkolt a Dohány utcában, szóval a troli nem tudott a rendes útvonalon menni, én meg mehettem gyalog.
Hogy mégse veszítsem el teljesen az emberiségbe vetett kevéske hitemet is, egész úton olyan pillanatokat idéztem fel, amikor ismeretlenek ok nélkül kedvesen viselkedtek velem: mint amikor egy srác utánam rohant az elhagyott kesztyűmmel, a csemegepultos nő megdicsérte a sapkámat vagy virágot kaptam nőnapon az engem nem is tanító cukrásztanártól.
Manapság valahogy nem érzek ingerenciát az életem megosztására. Nem mintha olyan hatalmas események lennének, de ha fel is merül bennem, hogy hú erről mesélhetnék az egyetemi kis barátaimnak vagy posztolni kéne facebookra/instára/ide, hamar meggondolom magam, és inkább hallgatok.
Ez a felnőttkorral járna, hogy már védem a magánéletemet, vagy csak kezdek azzá az antiszoc seggfej remetévé válni, aki mélyen belül mindig is voltam?
Ez a felnőttkorral járna, hogy már védem a magánéletemet, vagy csak kezdek azzá az antiszoc seggfej remetévé válni, aki mélyen belül mindig is voltam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése