2019. április 10., szerda

A D-vitaminnal megmérgezett gyerekek kapcsán újabb adag remény halt el bennem az emberiséggel kapcsolatban. Ha a szülők arra képtelenek, hogy egy ilyen rövid és egyszerű, ámde annál fontosabb információt tartalmazó szöveget értőn olvassanak, ezzel a saját sarjukat veszélybe sodorva, hogyan legyen bizalmam így bárkiben is?

Ma azt álmodtam, hogy terhes vagyok és vajúdom (és álmomban is megfogadtam anyukám tanácsát és sétálni akartam).
Aztán hasamra szorított kézzel és igen intenzív görcsökkel ébredtem, de legalább nem a TLC - I didn't know I was pregnant egyik epizódjában.

És az All-Natural Almond Butterem is elfogyott. Mind az egy kiló. :(

Holnap reggel hétre megyek a kórházba maratoni gyakorlatra, ez a tény egyszerre tesz boldoggá és nagyon nem boldoggá. Amilyen göröngyösen indultak a gyakorlatok, végül eljutottunk megint odáig, hogy a hetem fénypontját jelentik, és ez egyszerre minősíti a gyakot és a hetem többi részét is. Az egyetlen, ami még motivál, hogy mostmár tényleg mindjárt vége, és látni vélem a fényt az alagút végén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése