choosing my battles

Változás: az amúgy számomra még előnyös vezetőségcsere aztán az előző bejegyzésben említett áthelyezős-jajmégsem hisztiben csúcsosodott ki, és azóta valami megtört bennem. És nem csak bennem, az egész kis közösség morálja érezhetően megzuhant - nehéz megmagyarázni, mert ami eleinte nyomasztott itt, de büszkeséggel is töltött el, hogy mindenki kitette a lelkét és teljes erőbedobással meg lelkesedéssel dolgozott, és ezt már nem érzem.
És egyrészt jól esett a támogatás, amit kaptam azokban a napokban, csak hát ettől még fáj látni a mélyrepülést... Egyik kedvenc munkatársam amúgy már felmondott, mindenki más frissítette a CVjét és nyitott szemmel jár indeedre, én meg holnap hívom újra a HCPC-t, hogy mi a tosz van.
És barátkozom a gondolattal, hogy talán még több változás vár rám a kanyarban.

Hobbi: néztem, hogy még januárban említettem az új hobbinkat, a falmászást - jelentem, azóta is kitart, úgy átlag havonta egyszer eljutunk, és lassan, de biztosan fejlődünk is. Eléggé élvezem a tériszonnyal meg azzal együtt, hogy közepesen béna vagyok benne, de ez van.

Szomorú: gyűlölök vécépapírt venni, megmagyarázhatatlan szégyen fog el ezzel a teljesen természetes testi funkcióval kapcsolatban, nem tehetek róla de ez van és kész. Szóval az életemet megkönnyítendő, rendeltünk amazonról tízezer tekercset, hogy ne kelljen vele foglalkozni pár hónapig - és véletlenül a rossz típust vettük, amitől minden egyes vécélátogatásnál elönt a megbánás, hogy már csak kilencezer-kilencszázkilencvenkilenc tekercs van hátra.

Jom Kippur: megint megfeledkeztem az éves böjtről, de szerencsére most naplemente előtt egy órával figyelmeztetett a családom, így még pont volt időm bevacsorázni. Ezzel együtt eléggé szenvedek most. Sebaj, már csak közel 18 óra van hátra.

Ki se kellett nyitnom a számat, a főnökök megnyugtattak, hogy maradhatok.

Mindenesetre nem tudom, hogy a szlávságom vagy a saját korlátoltságom miatt, de a mentális egészségemről beszélni a főnökeimmel olyan érzés volt, mintha rám nyitottak volna a vécén.

well

Vázlatban volt egy bejegyzés arról, hogy milyen kerek manapság a világ, minden a helyére került, a munkahelyet is élvezem végre, amikor tegnap beütött a krach.

A főnök elém állt, hogy túl sokan vagyunk a jelenlegi, imádott és mindenki által irigyelt helyemen, át kéne mennem az újonnan nyitott, lángoló toitoi budi üzletbe. Ez persze a kilencórás műszakom első félórájában volt - soha műszak ennyire hosszú nem volt még, éjjel nem tudtam aludni, és azóta is szorít a mellkasom, pedig ma szabadnapom volt.
Holnap is szabad lennék, de be fogok menni beszélni a főnökkel, hátha tudok valamit alkudni. 

Ha nem sikerül megoldani vagy kidolgozni egy köztes megoldást, szerintem fel fogok mondani.

Szóval ennyit arról, hogy minden szupika.

Ja és csak hogy tovább fokozzam a helyzetet, a kérdéses napon kb. sírva felhívtam a HCPC-t, hogy mostmár mi a fasz tart ennyi ideig, csak udvariasan, mire az ügyintéző értetlenkedve nézte, hogy hát ő sem érti, mi a fasz tart ennyi ideig, valamiért megrekedt a dolog (?????), megeszkalálja, és öt munkanapon belül visszajeleznek nekem, várhatóan már az elbírálás eredményével.

Hello

Ma egy kicsit elöntött a szorongás epilálás közben, amikor feltűnt a sok kék-lila-sárgás folt a lábszáramon, és megguglizva nyilván kiderült, hogy a halál előszobája lila foltokkal van kidekorálva. De aztán eszembe jutott, hogy múlt héten egyszer Medvegy szólt meló után, hogy nahát, velem meg mi történt, és amikor értetlenkedtem, lemutatott a vérző térdemre - szóval lehet semmi rejtélyes nincs a zúzódásaimban, egyszerűen csak nem tűnik fel, amikor töröm-zúzom magam.

Lányos: meguntam, hogy nem tudom lakkozni a körmöm, szóval vettem LED lámpát és öt gél lakkot, és azóta magamnak alkotok itthon. Az első szett majdnem két órámba fájt és a végére majdnem sírtam, de a következő már megvolt félóra alatt, aminek a nagyja a lámpa alatt telt, és egyelőre csak itt tartok. Nem akarok nagyon variálni, általában szeretem, ha egyszínű a körmöm (fekete), de lehet veszek még egy-két színt a változatosság kedvéért.

Még lányosabb: egy hirtelen ötlettől vezérelve leepiláltam a hónaljam, amikor végeztem az elsővel elég erősen megbántam a dolgot, de addigra már késő volt.

Valamelyik nap az egész estémet feldobta, hogy melóból hazafelé menet egy csomó mormont láttunk, fene sem gondolta, hogy ekkora közösség van Nottinghamben. Próbáltunk nem túl feltűnően nézni, de titokban reméltük, hogy leszólítanak, de nem tették. Ettől még erősen csábulok, hogy elmegyek Londonba megnézni a musicalt újra.

Munkahelyen változások vannak folyamatban, nem tudom, hogyan érzek még ezzel kapcsolatban, majd kiderül. Engem személy szerint nem érint (vezetőségcsere), de a törékeny lelkem mindenféle változást nehezen visel.

HCPC-től továbbra sincs semmi hír, az egyéves évfordulón esküszöm küldök tortát a címükre.