Ma egy kicsit elöntött a szorongás epilálás közben, amikor feltűnt a sok kék-lila-sárgás folt a lábszáramon, és megguglizva nyilván kiderült, hogy a halál előszobája lila foltokkal van kidekorálva. De aztán eszembe jutott, hogy múlt héten egyszer Medvegy szólt meló után, hogy nahát, velem meg mi történt, és amikor értetlenkedtem, lemutatott a vérző térdemre - szóval lehet semmi rejtélyes nincs a zúzódásaimban, egyszerűen csak nem tűnik fel, amikor töröm-zúzom magam.
Lányos: meguntam, hogy nem tudom lakkozni a körmöm, szóval vettem LED lámpát és öt gél lakkot, és azóta magamnak alkotok itthon. Az első szett majdnem két órámba fájt és a végére majdnem sírtam, de a következő már megvolt félóra alatt, aminek a nagyja a lámpa alatt telt, és egyelőre csak itt tartok. Nem akarok nagyon variálni, általában szeretem, ha egyszínű a körmöm (fekete), de lehet veszek még egy-két színt a változatosság kedvéért.
Még lányosabb: egy hirtelen ötlettől vezérelve leepiláltam a hónaljam, amikor végeztem az elsővel elég erősen megbántam a dolgot, de addigra már késő volt.
Valamelyik nap az egész estémet feldobta, hogy melóból hazafelé menet egy csomó mormont láttunk, fene sem gondolta, hogy ekkora közösség van Nottinghamben. Próbáltunk nem túl feltűnően nézni, de titokban reméltük, hogy leszólítanak, de nem tették. Ettől még erősen csábulok, hogy elmegyek Londonba megnézni a musicalt újra.
Munkahelyen változások vannak folyamatban, nem tudom, hogyan érzek még ezzel kapcsolatban, majd kiderül. Engem személy szerint nem érint (vezetőségcsere), de a törékeny lelkem mindenféle változást nehezen visel.
HCPC-től továbbra sincs semmi hír, az egyéves évfordulón esküszöm küldök tortát a címükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése