Vázlatban volt egy bejegyzés arról, hogy milyen kerek manapság a világ, minden a helyére került, a munkahelyet is élvezem végre, amikor tegnap beütött a krach.
A főnök elém állt, hogy túl sokan vagyunk a jelenlegi, imádott és mindenki által irigyelt helyemen, át kéne mennem az újonnan nyitott, lángoló toitoi budi üzletbe. Ez persze a kilencórás műszakom első félórájában volt - soha műszak ennyire hosszú nem volt még, éjjel nem tudtam aludni, és azóta is szorít a mellkasom, pedig ma szabadnapom volt.
Holnap is szabad lennék, de be fogok menni beszélni a főnökkel, hátha tudok valamit alkudni.
Ha nem sikerül megoldani vagy kidolgozni egy köztes megoldást, szerintem fel fogok mondani.
Szóval ennyit arról, hogy minden szupika.
Ja és csak hogy tovább fokozzam a helyzetet, a kérdéses napon kb. sírva felhívtam a HCPC-t, hogy mostmár mi a fasz tart ennyi ideig, csak udvariasan, mire az ügyintéző értetlenkedve nézte, hogy hát ő sem érti, mi a fasz tart ennyi ideig, valamiért megrekedt a dolog (?????), megeszkalálja, és öt munkanapon belül visszajeleznek nekem, várhatóan már az elbírálás eredményével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése