*úgy, hogy más látta
A műszak alatt végig röhögtünk meg nosztalgiáztunk, aztán a zárásra bejött néhány régi meg jelenlegi munkatárs (a "keménymag") és megvárták, hogy utoljára elvégezzem a zárós feladatokat. Levettem a gelembes kitűzőt a kötényemről, letöröltem a nevem a lockerről, még utoljára kiclockoltam, odaadtam a kulcsom az üzletvezető srácnak, és elmentünk a pubba.
Tizenegy után indultunk haza, amikor még csináltunk egy csoportképet, majd mindenki megölelt és hazaindultam.
Aztán sírtam a telefonba Medvegynek, és most is sírok, ahogy írom, mert tudom hülyeség, de felfoghatatlan számomra, hogy meghívtam embereket, hogy töltsék velem a szabadidejüket, és eljöttek - én nem is akartam beülést szervezni utána, mert miért akarnának munkán kívül is időt tölteni velem, őszintén meglepődtem, amikor kérdezték, hogy ugye lesz - mert idióta vagyok és ha valaki arra utal, hogy kedvel, fel sem merül bennem, hogy komolyan gondolja.
Közben írt az új főnököm, hogy alig várja, hogy találkozzunk hétfőn, és kaptam emailt a HR-től, hogy üdv a cégnél, küldtek a címemre welcome package-et.
Hétfőtől adminisztrátor leszek egy "amerikai banki holdingtársaságnál" - az iroda tíz percre van gyalog, de amúgy sem számít annyira, mert van home office.
Én meg ülök az ágyon és sírok.
Szerintem ideje, hogy rámhúzzanak egy kényszerzubit és berakjanak a szobába, aminek minden fala ágy.
Awww te lány, hát hatalmas ölelés. Engem mindig meglep, amikor olyan igazán jó fej emberek, mint te, nem tudják magukról, hogy a környezetükben élők mennyire imádják őket. Örülök, hogy ilyen szép volt az utolsó napod a kávézóban, és így az egész olyan kedvesen zárult! Egy kalappal az új helyhez 🤠 ők is imádni fognak.
VálaszTörlésAj, annyira köszönöm ♥︎ Közben kicsit összekaptam magam, esküszöm már nem vagyok ilyen nyomorult:D
Törlés