Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskolai sportnap, amire én odamentem, megmutattam magam az igazgatónőnek meg az osztályfőnökömnek, kikönyörögtem egy másik időpontot a dolgozatra a matektanártól (pedig tanultam rá, meg minden), aztán elmentem.
Ja, és a mentem igét cseréljétek ki nyugodtan tekertemre, mert igen, biciklivel voltam. Összeszedtem minden bátorságom, legyőztem minden félelmemet (melyek listába szedve a következők: 1. A többi biciklis kiutál, mert nincs futártáskám meg kiszuperált versenybiciklim pirosra festve; 2. Az autósok kiröhögnek; 3. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok kiröhögnek; 4. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok elém szédelegnek; 5. A BKVsok kiröhögnek; 6. Elém szalad egy kutya vagy egy macska; 7. Elütnek), és felpattantam Walterra, mert így hívják.
Egyébként totál sikerélmény volt, egyrészt, mert a fent leírt félelmekből egy sem történt meg, másrészt pedig hihetetlen jó érzés volt, ahogy simogatott a szél, sütött a napocska, éreztem az illatokat, és mégis száguldottam, mint a szélvész, árkon-bokron át.
És nem volt hiába a sok szobabiciklin izzadt óra, ugyanis semmilyen lejtő meg sem kottyant, és olyan könnyedén suhantam, hogy komolyan tök boldog lettem.
Nadeszóval a hirtelen felszabadult délelőttömet nem akartam otthon punnyadva eltölteni, úgyhogy áttekertem a szomszédos Teszkóba, mert ott akciósak a fürdőruhák, nekem meg kell egy. Direkt szánalmasan kevés pénzt vittem magammal, hogy csak bizonyos limitig tudjak költeni (a készpénz varázsa). A fürdőruhák történetesen nem tetszettek, de találtam egy fekete szalmakalapot, amilyet már tavaly és igazából azelőtt és azelőtt is akartam. De erőt tanúsítottam és letettem.
Csakhogy a joghurtospultnál megjelent a Másik Énem, és skizoid beszélgetésbe kezdtem magammal, melynek során a takarékoskodó, szerény apáca énem fölött elsöprő győzelmet aratott szarkasztikus, költekező "egyszer élünk" domina, és ha ez nem lett volna elég, még egy fagyit is betett a kosaramba. Úgyhogy volt fagyim, van kalapom, van egy szabad délutánom, és nincs egy fityingem se.
És boldogan éltem, míg meg nem haltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése