He's a workaholic (NOT)

Alaphelyzet: a munkahelyről meg munkahelyi stresszről beszélgettünk
Ő: Gyűlölöm a teljesítménykényszert.
Én: Akkor majd kiköltözünk valami afrikai törzshöz, ahol senkit sem fog érdekelni, milyen gyorsan szedjük a bogyókat a bokrokról.
Ő: De az sem lenne jó, mert ott az oroszlánnal kéne versenyezni, hogy nehogy megegyen engem, mielőtt én enném meg őt.

(már csak azért is együtt kell maradnunk, mert senki más nem fog röhögni az idióta vicceinken)

-

Tegnap este hétkor olvasgattam az ágyon, Ő mellettem NHLezett (soha nem fogom megérteni, mi a jó abban, ha az ágyon fekve sportot imitálnak nekem). Egy idő után éreztem, hogy nehezedik a szemhéjam, úgyhogy pihentettem egy kicsit.
Amikor magamhoz tértem, már totál sötét volt, be voltam takargatva egy pokróccal, fejem alatt kispárna, és Életem Párja lágy hangon suttogta, hogy ideje lenne zuhanyozni mennem.

(mellesleg azért voltam ilyen fáradt, mert későn feküdtem, viszont azt álmodtam, hogy felhívtak az iskolából, hogy azonnal menjek be. Berohantam, erre a titkárságon közölték velem, hogy valami nem stimmel az érettségimmel, és újra kéne csinálnom az egészet... mindez hajnali ötkor történt)

fitness

Na ki lát neki holnap reggeltől (igazából már most el van kezdve, csak az étkezés és mozgásrésze már csak holnap kezdődik) az igen aktív alakformálásnak? Na ki?
Eddig is mozogtam és ettem rendesen, de a látványos változásokhoz ez bizony édeskevés. A ma estémből rászántam egy órát, és összeállítottam magamnak egy étrendet és edzéstervet a következő hónapra. Lelkes vagyok! (még, haha)
Tévedés ne essék, fogyni már nem igazán akarok, a célom a három F-es test: fitt, feszes, formás. A testemmel, adottságaimmal lassacskán kezdek megbarátkozni, de azért szeretném a legtöbbet kihozni a hozott anyagból.
Ja, és a mérleget is igyekszem elfelejteni egy időre, beszéljenek inkább a centik és persze a látvány (mindkettőt holnap reggel rögzítem - magamnak).

forrás: http://amberfitness.tumblr.com

.

Ebédidő

Szellemi és testi táplálék

(mostantól néha lefotózom az ebédem és felteszem. ma ez lesz.)

Ciao

Tavaly nyáron esett meg, hogy noha anyanyelvemmel együtt négy nyelvet beszélek (német, angol és héber), olaszországi nyaralásunk alatt nem mindig sikerült megértetnem magam a helyiekkel (ez persze nem jelentett a temperamentumos taljánok számára akadályt, hogy kézzel-lábbal mutogatva, veszekedésszerű útbaigazítást ne adjanak).
De ha már idén heti négy órarendi olaszórán vettem részt (igen, a szóhasználat nem véletlen, mert a figyelés sajnos nem mindig jött össze), nem hagyom elveszni a tanultakat, és most, ha már annyi szabad időm van, felfrissítem és mélyítem olasztudásomat.
(utána jöhet a svéd, hihi)

Michael Jackson

Három éve ilyenkor már tombolt a nyári szünet, az egyik utolsó gondtalan, és aznap éppen egész nap bugyiban és pólóban mászkáltam itthon, és nem csináltam az égegyadtavilágon semmit. De tényleg. Még a tévét sem kapcsoltam be.

(Akkor volt a Monte Cristo zakkanásom, azt olvastam)

Aztán apukám hazajött, és mondta, hogy meghalt, én meg azt hittem, viccel. Nem viccelt.

Idill

Ő az új játékunkkal szórakozik (bizony, nekünk már xboxunk is van), én Tetovált lányt olvasok, és közben a lábaimmal a hátát dögönyözöm ("szeress a lábaddal!").

Úgyhogy, kérem szépen, itt minden rendben van.

Így jártam apátokkal... 2. verzió

A tizenhetedik szülinapom felé közeledve egyre inkább frusztrált a gondolat, hogy mindenkinek van pasija, csak nekem nincs, ezért végső kétségbeesésemben regisztráltam egy csajozós-pasizós oldalra. Összeraktam egy nagyon tuti profilt, és vártam, hogy levadásszanak.

Egy pár félresikerült randi után kezdtem kiábrándulni a dologból, mikor írt nekem egy srác. Azt kérdezte, miért vagyok olyan szomorú a képeimen és mit tehetne azért, hogy mosolyogjak? Ugyan nagyon szimpatikus volt, már óvatosabb voltam, és először csak MSNen beszélgettünk - de ott órákon át. És mindent megvitattunk, a világ dolgain át a sajátjainkig.

Igaz vagy sem?

-

Még egyszer, régebben azt álmodtam, hogy megcsalt egy ismerősömmel. A csaj mesélt a randijáról, aztán itthon, amikor elmeséltem Szívcsücsöknek, valami olyan részletet is tudott, amiről én nem is meséltem. Először csendben ültem, aztán elkezdtem hozzá vágni a dolgaimat, többnyire könyveket (keménykötésben), és kiabáltam, és nagyon sírtam. Kimentem a házból, úgy becsaptam az ajtót, hogy csak rengett, jött utánam, hogy várjam meg, én meg sírva kiabáltam és egyre csak azt hajtogattam, hogy mondja meg, miért. És ő sosem válaszolt.
Mikor felébredtem, akadozva elmeséltem neki, mire átölelt és azt motyogta, hogy sosem tenne ilyet velem.

Szavak helyett egy kép

Tea

Télen megcsinálom a teámat, és ha nem iszom meg öt percen belül, oda a lélekmelengető hatás. Ha meg nyáron hideg teát akarok csinálni, nem árt reggel nyolckor elkészíteni, ha az ebédhez el szeretnék kortyolni egy pohárral.

Télen nagyon hideg van... képzeljétek, hogy éneklem.

Nagyon fura tétlenkedni.

-

Nagytakarítok a tankönyveim között (kéjes örömmel viszem majd a történelemkönyveimet az antikváriumba), és átlapoztam a régi füzeteim között. Ebből rá kellett jönnöm, hogy már kiskoromban is elképesztően jófej voltam.
Ennek bizonyítékára íme néhány aranyköpés a három évvel ezelőtti negyedévi értékelésemből:
"Történelem: tanul, többnyire figyel is, képességei jók.
Angol: Rendkívül gazdag a szókincse és jó a beszédkészsége, amit órán többnyire a padszomszédaival kamatoztat. Amikor aktivizálja magát az órai munkában, megmutatkozik jó nyelvi adottsága. Erőteljes véleménye van a világról, ezt néha építően fogalmazza meg egy-egy beszélgetésben, máskor viszont nem hajlandó egy-egy írásos feladat követelményeinek alávetni magát.
Ének-zene: Kiváló képességei megmutatkoznak nagyszerű eredményeiben, kár, hogy nem kamatoztatja még jobban nagyszerű adottságait."

(ha eddig nem mondtam volna, én az a típus vagyok, aki csak akkor énekel a gyerekének, ha rossz volt)

7/7

Vége, kész, nincs tovább! Nincs több tanulnivaló, nincs több érettségi! Szabad vagyok!
Egyébként nem volt valami jó a kezdésem, ugyanis a megállóban hívott az egyik osztálytársam, hogy hol vagyok, nekem kéne menni. Úgyhogy úgy estem be a terembe, kihúztam a bioszt. Jó kísérletem volt, levélről kellett nyúzatot készíteni, csak a B-m egy hülye hippitétel volt a túlnépesedésről meg az éhező afrikaiakról. De vettem az akadályokat.
Utána magyar: Rómeó és Júlia, shakespeare-i színház, meg média eszközei, publicisztika. Diszkrét boldogság.
Kértem egy kis szünetet a rettegett töri előtt; mély levegők, relax, drogok szájon át és intravénásan, vissza. Húzzon, kérem. És én húztam. Tétel címe? Magyarország a II. világháborúban, magyar holokauszt. Én komolyan felsikkantottam örömömben!

Úgyhogy most nagy üresség.

Töri

Megveregethetem a vállam, mert minden történelemtételről tudok mondani egy hosszabb mondatot. A baj csak ott van, hogy a tételek egy részéről összesen egyetlen hosszabb mondatot tudok mondani, a másik részéről (leginkább azokról, amikben szerepelnek a nácik/amikkel kapcsolatban szóba lehet hozni a nácikat) viszont egy rövidebb doktori disszertációt tudnék rittyenteni komplett bibliográfiával.

Úgyhogy drukkoljatok, hogy disszertációsat húzzak. Vagy legalábbis olyat, amiről túlzott töltelékszó-használat és önismétlés nélkül tudok négy percig beszélni.

-

Tegnap egész nap a szóbelikre készültem. A fontossági sorrend azért befigyelt, mert minden második gondolatom az volt, hogy mi lesz majd a zene az esküvőnkön. És csupán az benne a vicces, hogy az érettségi úgy volt, ma lesz, de holnap lesz, az esküvőm meg valamikor a távoli jövőben. De azt már tudom, hogy a bevonuló zeném a Cápás "tütü tütütütü tütütütütütütütütüttü" lesz, haha.

Modern lány

Az igazi modern lány, ha nem tud aludni, este tízkor felpattan a szobabiciklire és teker egy órát; éjjel esküvővel álmodik, reggel az alvó párja mellett Interjú a vámpírral-t olvas; egyébként meg tételeket tanul, és csak úgy összedob egy uborkasalátát a kérdéses párnak, ha megkívánja. Ja, és Múzeumok Éjszakájára készül (amit évek óta ki nem hagyna).
Legalábbis szerintem.

Így jártam apátokkal... 1. verzió

A buszon utaztam. Többnyire zenét hallgatok és olvasok, de akkor elfelejtettem könyvet hozni, így unalmamban a többi utast szemléltem.
A Blaha Lujza téren felszállt egy srác. Először a piros "programozó lettem" póló tűnt fel rajta, de a fantáziámat a szemüvege és a magas homloka ragadta meg - mivel ezeket a tulajdonságokat magamban az intelligenciával párosítottam.
Elkapta a tekintetem (kék volt a szeme), és rám mosolygott. Visszamosolyogtam.
Több megállón át csak somolygott, én meg nagyokat pillogtam. Aztán ahogy közelgett a megálló, ahol le kellett szállnom, összeszedtem a bátorságom, remegő térdekkel odamentem hozzá, és azt találtam mondani, hogy "szia".

Igaz vagy sem?

A diktátor

Nézzétek meg.

-

Itthon vagyok egyedül, ami tök jó, amíg szomjan nem halok egy teli üveg ásványvíz mellett, amit nem tudok kibontani.
Nem érzem fairnek.

Felajánlás

Több elfekvő bejegyzésem is van, amiket nagy lelkesen megírtam, aztán ma felfedeztem őket a piszkozatok között. Lassacskán majd megosztom őket.
Felajánlás: ha bejutok az ELTÉre, csinálok egy blogot, ahová kiposztolom az emelt kémia kísérleteket magyarázattal és az összes jegyzetemet, amiket én vérverítékkel halásztam össze a netről és tankönyvekből.

Elképesztő, hogy akkor érzem a legnagyobb kényszert hülyeségek írására, amikor tanulnom kéne.

-

Tegnap fogorvosnál voltam.
Rettegek a fogorvostól, de attól még jobban, hogy csinál velem valamit, ezért inkább évente elmegyek ellenőrzésre (az viszont egy dolog, hogy könnyen pattogok, mivel a fogaim ugyan csálék, de tökéletesen egészségesek).
Ajánlom ezt a hozzáállást mindenkinek, mert lehet, hogy egyszer élünk, de én speciel sokáig is szeretnék. És hatvanévesen is a saját fogaimmal akarom Életem Párját megharapni.

-

Nekiállok takarítani, erre az egyik elrámolandó újságban találok egy halom sudokut. Fél óráig ültem a kupleráj közepén, és teljes nyugalomban sudokut fejtettem.
Erről eszembe jutott a fénykép, ami tavaly készült rólam: átrendeztük a szobát, totális a káosz, de én a fitballomon ülök és üdvözült mosollyal az arcomon olvasgatok egy régen látott valamit.
Úgyhogy megnyugodhatsz, Liebling, nem cseréltek el az ufók, még ugyanaz a csaj vagyok, aki tegnap éjjel (de már ma) új billentyűzetet ígért az összezöldteázott helyett (bizonyíték a zöld tea csodatévő hatására: nem ment tönkre!).

(mit keres egy tubus mayo az éjjeliszekrényemen..?)

Fogadalom

Nézelődtem facebookon, és találtam pár elrettentő példát - ezúttal kismamáktól. Annyit mondogattam Uramnak, hogy "ha én ilyet csinálnék, akkor...", hogy kérte, inkább adjam írásba.
Úgyhogy íme.
- soha nem fogom a gyereket pocaklakónak, a terhességet pocakosságnak hívni, egyáltalán, kerülöm a pocak szót;
- soha nem beszélek magamról és a gyerekemről többesszám első személyben ("megszülettünk ekkor, ez a nevünk, felemeltük a fejünket");
- amíg élek, a profilképem engem fog ábrázolni;
- eddig sem volt szokásom kiteregetni a magánéletem minden apró részletét, és ez alól a gyerekem sem lesz kivétel: nem írom ki, ha a másik oldalára fordul, és nem posztolok ki kismillió képet róla - vagyis nem élek vissza azzal, hogy még nem tud szólni a magánélete és személyi jogai védelmében.

UPDATE: csak én gondolom, hogy nincs undorítóbb kifejezés a "babaproject"nél? Vagy csak számomra van olyan üzletasszonyos, "beírtam a gyereket az életem határidőnaplójába, a kertes ház és kutya alá" mellékíze..?

Milka lassúzós nap

Nem vagyok egy táncos lábú alkat (csak, hogy a nagyoktól idézzek: "I wanna dance, i can't do it, i can't dance, i'm too jewish"). Soha nem éreztem vágyat kis testem ritmusos mozgatására; amíg a szüleim vittek, jártam jazzbalettre, de amint öntudatomra ébredtem, ez is kifújt. Ha iskolai előadásra kellett valami, kötelességtudóan betanultam a koreográfiát, és hibátlanul végrehajtottam, de úgy ennyi (de még mindig jobb vagyok Szívszerelmemnél, aki programozó lévén a táncot is úgy csinálja, mint egy robot. DE TÉNYLEG). Idén még az osztálytáncot is kihagytam.
De mikor láttuk a Guiness-rekord kísérletet, felkaptuk a fejünket. Még soha nem táncoltunk együtt - épp itt az ideje!
A sok embert látva kissé megcsappant a lelkesedése (tömegiszony), de végül bejutottunk, részt vettünk benne, és sikerült! Miénk az új rekord!
És lehet, hogy úgy lassúzik, mint egy robot, de csakis az én robotom. <3

6/7

Hát ezt is megértük.
Elképesztő szerencsém volt: tegnap éjjel, miközben rázott az undor a szervetlen kémia fölött, azért imádkoztam, hogy csak szerves legyen, csak szerves legyen... összehasonlítok, elemzek, rajzolok is, csak szénhidrogének legyenek...
Erre kihúzom a tételt, nézem: alkánok általános jellemzése. Majdnem felvisítottam örömömben! Folytatás: nem elvégzendő kísérlet (rosszul kezdődik), NaCl vizes oldatába grafitrúd és 9 V... Határozottan egyre jobban tetszett a tételem. Erre az utolsóhoz hozzá se tudtam szagolni. De ezzel együtt sem sikerült rosszul.
Most rituálisan elégetném a kémiakönyveimet, ha nem egy kémiaegyetemre akarnék bejutni.

Süss fel nap

Nem mondanám, hogy nagy napimádó vagy barnaságbuzi vagyok. Szoláriumban soha nem voltam még, nem is mennék soha, de ha kisüt a Nap, rohanok a szabadba. Megfelelő védelemmel, persze: naptej, napszemüveg, nagy karimájú szalmakalap (tavalyi nyár nagy szerzeménye, azóta is imádom). Szerencsés bőröm van, sosem égek le, de nem rákban akarok meghalni.
Napelemmel működöm (egy ismerősöm szerint fényevő is vagyok)
Akárhogy alakul az életem, amíg udvarom lesz, a hintaszék marad a törzshelyem. De ha nem lesz, kibékülök egy erkéllyel is.
(megfigyelés: ezerszer hatékonyabban és tovább tudok tanulni kint, mint a lakásban bárhol)

-

Utálom a zombikat, nem is nézek zombifilmeket (csak Szívcsücsök miatt, nagyonnéha - szerencsére nem él vissza a dologgal), egyedül a Plants VS Zombies volt kivétel. Az jó volt.
Erre ma azt álmodtam, hogy tényleg eljött a zombiapokalipszis; de nem ám olyan vidám öldököljük-a-zombikat-egy-jól-felszerelt-csapattal-féle, hanem ahogy az a valóságban történne: a utcán katonák felügyelték a rendet, és amikor tovább terjedt a fertőzés vagy mi (mondom, nem vagyok zombiszakértő), elkezdték megszervezni a sürgős evakuálást. És Életem Párja dolgozott vagy egyetemen volt vagy mittudomén, de nem volt velem, és ott hisztiztem, hogy nem megyek én sehová, amíg haza nem érkezik, mert ha elvisznek, honnan fogja tudni, hol vagyok és mi lesz ha nem talál meg...
Ezzel a tudattal ébredni nem túl vidám napkezdés.

-

Szeretem, ha fúj a szél, ha esik az eső. Szeretem a vihart.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak nézni, és egy meleg szobából, jól felöltözve. 

Tudom, ez így nem túl fair, de igen sok dolog van, amit csak külső szemlélőként szeretek (pl. oroszlánok, orvosok, autós üldözés, stb.), úgyhogy ez van.

Az eső akkor szép, amikor nézem a cseppeket az üvegen, és imádok a szél zúgására elaludni. Viszont RÜHELLEM, amikor nedves a lábam, és a szél mintha egy palacsintasütővel vágna arcon.

-

Öröm és bódottá, ha az ember lánya fogy pár kilót. Csak ezúttal nem egészen úgy, ahogy én elképzeltem, mert amíg beteg voltam, nem volt kedvem enni, és ez ugyan óhatatlanul súlyvesztéssel jár, gyanítom, nem az és onnan ment le, amit és ahol feleslegesnek találtam.
Szóval ma visszapattantam Hugóra, és amint kapok levegőt az orromon, kocogni is újra elmegyek.
Ja, egyébként sz.r lett a kémiaérettségim. Csak ha azt hinnétek, milyen jó nekem, hogy az a legnagyobb bajom, hogy kilógnak a bordáim.

-

Indulok a tablófotózásra, drukkoljatok, hogy ne legyek a szokásosnál csúnyább.
(én sminkeltem és a hajamat is magamnak lőttem be, szóval majd meglátjuk)
(ja, és egész éjjel kaptam levegőt az orromon és az említett testrész sem nagyobb és pirosabb a megszokottnál!)

sick Nr. 2

Tegnap estére igen mélyre süppedtem az önsajnálatba, amire csak rásegített, hogy Darth Vaderhez hasonló hangokat adtam ki minden lélegzetvételnél, ami a piros orral párosítva nem éppen nőies (hab a tortán: eddig hajat sem tudtam mosni, mert ha előre hajolok, megfulladok). Ráadásul a mivel nem igazán sikerült összehangolni a gondolataimat, tanulásról szó sem lehetett, felváltva néztem HIMYMet meg olvastam Stephen Kinget.
Ebben a papírzsebkendőkkel, vastag frottírzoknival és C-vitaminnal tarkított paradicsomban történhetett, hogy Életem Párja megsimogatta a karom és mosolyogva azt találta mondani, hogy még így is gyönyörű vagyok. Szóval megállapítottam, hogy 1: perverzebb, mint gondoltam; 2: én egy szerencsés lány vagyok.

sick

Beteg vagyok, és én úúúúútálok betegnek lenni. Ez összefoglalható röviden:
Alaphelyzet: beteg vagyok
-> folyik az orrom
-> nem kapok levegőt
-> rengeteget fújom az orrom
-> úgy nézek ki, mint Rudolf, a piros orrú rénszarvas
-> folyton neogranormonnal kenegetem
-> nem csak sz.rul érzem magam, de már sz.rul is nézek ki.
És ennek a folyamatábrának minden stációját utálom.
(egyébként a helyzet nem lenne olyan vészes, ha nem holnapután lenne a tablófotózás, és nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint "az a csaj, aki úgy nézett ki, mint egy élőhalott bohócorral")

-

Tudni kell rólam, hogy nem vagyok éppen egy partiállat (én inkább a partipocok szót használnám).
Eleinte próbálkoztam, amíg ez volt a menő az osztályban, de ha az ember lánya történetesen absztinens, valahogy nem tartjuk ugyanazokat a dolgokat viccesnek, mint a részeg részleg (még cikibb, hogy én reggel emlékszem a este történtekre).
Úgyhogy ma este I.teni jelnek veszem, ha nem szakad le az ég, és ha még Szívem szerelmének is sikerül lefejteni görcsösen kapaszkodó ujjaimat az ajtófélfáról, akkor rettegj, híres pesti éjszaka!