Egy pár félresikerült randi után kezdtem kiábrándulni a dologból, mikor írt nekem egy srác. Azt kérdezte, miért vagyok olyan szomorú a képeimen és mit tehetne azért, hogy mosolyogjak? Ugyan nagyon szimpatikus volt, már óvatosabb voltam, és először csak MSNen beszélgettünk - de ott órákon át. És mindent megvitattunk, a világ dolgain át a sajátjainkig.
Igaz vagy sem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése