Tegnap estére igen mélyre süppedtem az önsajnálatba, amire csak rásegített, hogy Darth Vaderhez hasonló hangokat adtam ki minden lélegzetvételnél, ami a piros orral párosítva nem éppen nőies (hab a tortán: eddig hajat sem tudtam mosni, mert ha előre hajolok, megfulladok). Ráadásul a mivel nem igazán sikerült összehangolni a gondolataimat, tanulásról szó sem lehetett, felváltva néztem HIMYMet meg olvastam Stephen Kinget.
Ebben a papírzsebkendőkkel, vastag frottírzoknival és C-vitaminnal tarkított paradicsomban történhetett, hogy Életem Párja megsimogatta a karom és mosolyogva azt találta mondani, hogy még így is gyönyörű vagyok. Szóval megállapítottam, hogy 1: perverzebb, mint gondoltam; 2: én egy szerencsés lány vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése