Kakaó

Kiskoromtól kezdve ittam. Szinte literszámra, egy ideig reggelire szívószállal, később este, hatalmas bögréből, tejszínhabbal.
Aztán valahogy rádöbbentem, hogy van összefüggés aközött, amit a fejemen elől található nyíláson betuszkolok, és aközött, hogy nem jönnek rám a nadrágjaim. Így szomorú időszak köszöntött a kakaóra: túl zsíros, túl cukros, mennie kellett.
Most azonban kinyílt a világ. Annyi finomság van a Földön, és én nem akarok egész életemben zsírszegény joghurtot és abonettet rágcsálni! Nem fogok duplámra dagadni, ha olykor különlegessé teszem a napomat valamivel, ami ezeddig "tilos" volt.
Majd másnap jöhet az abonett. Csak akkor van értelme kiegyensúlyozottan étkezni, ha van mit kiegyensúlyozni.

Megjártuk Szentendrét biciklivel.
Most meg csak heverek enyhén elhasznált állapotban.

Elmélkedtem, vajon mikor mozgok majd teljesen magabiztosan az épületekben, ahol megeshetett, hogy több óráról is késtem, mert nem találtam a termet. Mikor szokom meg a fehér köpenyt, a labort, hogy nem tányért vagy poharat mosogatok magam után, hanem mérőhengert meg areométert. Mikor lesz természetes a szabadság, hogy magamnak állítom össze az órarendem, akkor jövök-megyek, amikor akarok (akár óra közben). 

Ja, és hogy bármikor elérhető közelben van a túrórudiautomata.

Remélem, soha, mert még évekig örülni akarok neki. Minden nap.

Őszi szépségek

gesztenye. forró tea. kakaó. meleg tej. mindezekhez keksz. harisnyák. pulóverek. iskola. alma. alma. alma. kendők és sálak. vastag alvós zokni. füstülő vagy illóolaj a párologtatóban. puha pokróc. vörös és sárga levelek. biciklizni. frissen sült kenyér. vajas pirítós. juharszirup. fahéj. csokoládé. kötés. ünnepdömping (énszülinap, egy hónap múlva évforduló, rá egy hónapra Medvegy születésnap).

"Túl rövid a 24 óra"?
Ne egyél-igyál egy napig. Így olyan időrabló tevékenységek is kiesnek, mint étkezések ill. mosdólátogatás.
Rejtélyesen megnyúlik a nap (amivel majd nem tudsz mit kezdeni, mert nincs erőd semmihez).

Életemben először elaludtam az iskolában.
Általános kémián történt a nem túl dicsőséges eset. Eleinte próbáltam figyelni, még jegyzeteltem is. Aztán megtörtem, nézelődtem, olvastam, de már az sem kötött le. Úgyhogy úgy döntöttem, pihentetem kicsit a szemem.
Fél óra múlva zsibbadt lábbal ébredtem, és a mappám kapcsa beleállt a csuklómba.

Ő: Elmegyünk kocogni?

Én:  A szép új bicikliddel?

Ő: Te meg a szép régi lábaiddal.

Milyen blogokat olvasok?
- kreatív blogokat, amik ötleteket adnak, ajánlanak, inspirálnak vagy éppen lépésről lépésre mutatják, hogyan és mit. Lehet divat, bjúti, gasztro, kötögetés vagy lakberendezés, lényegtelen, a közös pont: a készítőik kreatívak, és nem sajnálják az időt, hogy egy jól elkészített poszttal másoknak is segítsenek.
- a különleges élethelyzetekről írt blogokat, például nyaralás, külföldre költözés, esküvőszervezés (köhömm).  Akik tanácsot adnak, ajánlanak, hogy aki hasonló helyzetbe kerül, ne kövesse el ugyanazokat a hibákat.
- azokat, amiknek az írói fejődni szeretnének. Kitűztek maguk elé egy célt ("vékonyabb/sportosabb/jobb ember leszek"), és tesznek érte.
- életszagú, hétköznapi blogokat, amikben lényegében semmi nem történik, de ezt is tudják tálalni. A hangsúly a stíluson, a szórakoztató tálaláson van.
- ismeretterjesztő blogokat. Mindenki találhat hasonló érdeklődési körű bloggert, aki veszi a fáradságot, és feltúrja az internetet valami olyan érdekességért, amiről addig nem is tudtunk.

Milyen blogokat nem olvasok?
- "ezt viseltem ma és itt vettem". Nem tudok velük azonosulni, de ha valakinek az jelent örömöt, hogy  naponta kiválogatja a ruháit, pózol bennük valami izgalmas helyen, fotosoppolja, majd kitolja az éterbe, hajrá.
- nagyon elvont. Már a címe árulkodik ("tintába mártott bárányfelhő", "körömlakkfolt a lelkemen"), és a tartalom is hasonlóan zagyva és érthetetlen.
- öncélú énblog. A posztjai nem szólnak semmiről ("ma voltam iskolában, aztán a Pirivel elmentünk fagyizni és ettem egy fagyit!"), ellenben kismillió képet tartalmaz a blog készítőjéről ill. annak kisállatáról.
- primitív emberek blogjai. Hemzsegnek a helyesírási hibáktól, a rövidítésektől, és az idézetes képektől (partizó maca - "Az h tudod a nevem nem jelenti h tudod h ki vok"). Írói meg vannak győződve róla, hogy  mindenki velük foglalkozik és világ nem érti meg őket.
- ahol a poszt első két sorát látom, a többi a "tovább"-ra kattintva látható. Ez tényleg egyéni rögeszme, de számomra ez nagyon zavaró, lerontja az olvasásélményt.

PS.: Ez az én ízlésemet tükrözi. Amit nem olvasok, azért nem teszem, mert engem nem érdekel/nem fog meg, és erről (többnyire) nem a blogger tehet. Jó pár blogon megfordultam már, és még ha olyat is találok, ami felháborít vagy idegesít, SOHA, SENKINEK nem trollkodnék be, hogy hűdeszarvagy ezthogyképzeled. Ilyenkor csak simán nyomok egy jobbfelső x-et. Ennyi.
Azt hiszem, elég nagy az internet ahhoz, hogy elférjünk egymás mellett.

A menyasszonyság előnyei

- Már nem "barátom" van, hanem "vőlegényem". Ezt valahogy sokkal komolyabban veszik, mintha a kapcsolatunk szintet lépett volna, pedig semmi sem változott.

- Viszont a kicsi szívem örül, valahányszor hallom, hogy "a menyasszonyom"-ként hivatkozik rám.

- Tagadhatatlan előjogok, mint például korlátlan beleevés a kajájába, amiért barátnőként még néha durcogott rám, de menyasszonyként megtehetem.

- Látványos foglaltság. Nem kell többet azon aggódnom, hogy engem félreértenek, vagy hogy szinglinek hisznek.

- Létező, de még távoli esküvő. Már lehet róla beszélni, tervezgetni, álmodozni, de kellőképp messzi még ahhoz, hogy ne kelljen aggódnom miatta.

- "Amit a tiéd, az az enyém is". Eddig is megvolt, de már gyakorlatilag mindenre közösként tekintünk. (kivéve a fehérneműt. az szigorúan saját)

- IKEA & Media Markt. Órákig tudunk bolyongani és tervezgetni, miket fogunk kérni nászajándékba. (oké, ez elég csúnya érv, de akkor is az egyik legélvezetesebb)

A menyasszonyság hátrányai

- Már nem "barátom" van, hanem "vőlegényem". Nehéz átállni rá, és néha fellengzősnek is érzem.

- A gyűrű. Büszke vagyok rá, imádom, szépséges, de én UTÁLOK GYŰRŰT VISELNI. 

Lehet, hogy csak én vagyok ilyen egyszerű, de képtelen vagyok felfogni az amerikai sorozatok által sulykolt bonyolult szerelmet. Példának rögtön itt van Chuck és Blair, akik évadok óta szenvednek, mert "mindennél jobban szeretlek és tudom hogy te is szeretsz, de akkor sem lehetünk együtt".
AARGH!
Erre egy ábrát tudnék rajzolni. Szeretlek? Igen/Nem. Te szeretsz? Igen/Nem. Akadályozza valami, hogy együtt legyünk? Igen/Nem. Elhárítható ez az akadály? Igen/Nem. Kitölt, elgondolkodik, cselekszik.
Én is hajlamos vagyok túlbonyolítani a dolgaimat, de dolgozom rajta, hogy olyannak lássam, amilyenek: egyszerűnek.
Mert az élet egyszerű.

Elképesztően izgatott vagyok, ugyanis végre van saját (!!!!) kódom a wifihez (amit mint utóbb kiderült, nem magyar nyelvterületen wájfájnak kell ejteni. ez engem azért meglepett), és most itt ülök az Aréna egyik ablakában ("minek nevezzelek?") és próbálok úgy tenni, mintha valami nagyon fontos dolgom lenne.
Ehhez képest Gossip Girlt nézek és egyéb haszontalanságokat, vagyis pontosan azt, amit otthon is tennék, ha otthon lennék, csak most van rajtam gumicsizma.

Mostanában nagyon jól érzem magam a világban (a bőrömben nem mindig, de már letettem róla, hogy valaha is tökéletesen elégedett legyek a porhüvelyemmel).

Ez az állapot remélhetőleg kitart vizsgaidőszakig, amikor viszont előreláthatólag elszabadul a pokol.

Én szóltam.

1. Kiről lettél elnevezve?
Senkiről, apukám leült egy betűtáblával és egy ingával, és az inga négy betűt jelölt, amiket sorrendben összeolvasva kijött a becenevem. Alexandra lettem volna, de mindenki szerint nagyon illik rám a nevem.

2. Vannak gyerekeid?

Nincsenek. Nem tervezzük, hogy több lesz, és egyhamar egyáltalán nem szeretnénk.

3. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál-e önmagaddal?
Hát, nem tudom. Mivel nem vagyok túl extrovertált, gyanítom, hogy kölcsönösen várnánk, hogy a másik megnyíljon, amíg megunnánk és hagynánk egymást a fenébe.

4. Gyakran vagy szarkasztikus?
Egész létemet jellemzi.

5. Bungee-jumpingolnál?
Szeretem, hogy a szemeim a helyükön vannak, és önszántamból nem változtatnék ezen a csodás állapoton.

6. Melyik a kedvenc gabonapelyhed?
Kicsit sznobnak hathat, de a Bécsből hozott Kellogg's gabonapehely.
(oké, ez nagyon sznobnak hat)

7. Milyen színű a szemed?
Ezt egyszer megkérdeztem Medvegytől is. Valami romantikusra számítottam, erre megkaptam, hogy "mint a Duna. Vagy a balatoni iszap. Olyan zöldesbarna".
Könny szökött a szemembe a romantikától.

8. Ijesztő filmek, vagy happy end?
Attól függ. Néha kiábrándító tud lenni, hogy ráerőszakolják a filmekre a boldog véget.

9. Kedvenc illatok?
Sülő péksütemény. Fahéj. Frissen nyírt fű. Benzin. Alma. Medvegy.

10. Nyár vagy tél?
Mindkettőt szeretem, de a meleget jobban viselem. A fagyhalál nem túl szép perspektíva, és telente egész közel kerülök hozzá.

11. Számítógép vagy televízió?
Számítógépen nézhetek tévét, de tévén nem tudok blogot írni.

12. Mi volt a legtávolabbi hely, ahová eljutottál?
Izrael. Vagy Isztambul? Rossz voltam földrajzból.

13. Van-e valamilyen különleges képességed?
Jó megfigyelő vagyok, ami legtöbbször a gondolatolvasás illúzióját kelti.

14. Hol születtél?
Kórházban. Pedig a nappalinkban szerettem volna. Vagy delfinek között.

15. Milyen hobbijaid vannak?
Az írás a lételemem, állítólag nem is csinálom rosszul, de komolyabb terveim sosem voltak vele. Rajzolgatni is szeretek, de nem szívesen tárom a nagyközönség elé semmilyen munkámat, úgyhogy csak halálom után fog kiderülni, hogy én voltam korom Picassója. Az olvasás magától értetődő, a kötés megnyugtat.

16. Van háziállatod?
Sajnos nincs, de amint lehet, lesz egy cicám.

17. Kedvenc filmek?
Halálos hallgatás (egy gagyi horror, de örök kedvenc lett valamiért), Vörös Sárkány, Schindler listája (bármikor meg tudom nézni, csak azzal a feltétellel, hogy akkor végig. nem hagyom abba úgy, hogy nem ért véget a háború)

18. Mi leszel, ha nagy leszel?
Hát ez egy remek kérdés. Remélhetőleg nem felnőtt. De szívesen leszek feleség, anya vagy vegyész. Esetleg mind egyszerre, multifunkciós vagyok.

A szép medvebarna szemecskéim nem látnak túl jól távolra.
Van egy elképesztően kafa szemüvegem.
Hová nem viszem magammal?
Bizony!
Színházba és a legnagyobb egyetemi előadó hátulról harmadik sorába!

Noha évek óta csak kívülállóként figyelem a musicalipar fejlődését haladását alakulását Budapesten, és ugyan utoljára a Rebecca premierjén voltam (ami nem most volt, és mellesleg arra is csak azért, mert a Bécsi verziót vagy négyszer láttam annó), amikor tegnap elmentünk a Vámpírok báljára, azonnal fangirl-mode-ra kapcsoltam, amikor Von Krolock megjelent a színpadon, és úgy tapsoltam meg húúúú-ztam, hogy Medvegy csak lesett.

Néha sajnálom, hogy nem vagyok kigyúrt és kopasz.
Minden egyéb előny mellett akkor le tudnám hajítani a buszra legnagyobb tömegben feltolakodó büdös csöveseket a kötélfülű szatyrukkal együtt, és nem csak állnék négy oldalról szorosan körülvéve, amíg ők kényelmesen ücsörögnek két széken is.

Néhány órán úgy érzem magam, mint Charlie a Virágot Algernonnak-ban.

Aszonták jöjjek ide és okost csinának belölem.

Hány szakon hangozhat el, hogy "elvégre az nem is igazi előadó, ahol nincs egy lyuk az asztalon..."? (miután a termitreakció lyukat égetett a tanári asztalba)
Vagy hol fordulhat elő, hogy egy óleumos demonstráció után a tanár erélyes hangon közli, hogy most mindenki elhagyja a termet, míg mi köhögve kapjuk a cuccunkat?

Hát a bölcsészkaron tuti nem.

Holnap első nap az egyetemen. Reggel 8tól este 6ig.
(cserébe a péntekem kéthetente teljesen szabad, és a felvett kreditek legalább alulról karcolják a normális mennyiséget)

Nos, egy kalappal nekem.

Olvastam egy TAGet, amiben az egyik kérdés az volt, hogy mi az, amit soha, semmilyen körülmények között nem tennél meg. Mindenki olyanokat válaszolt, hogy megbántani a szeretteimet, csalódást okozni annak, aki bízik bennem vagy embert ölni.
Nekem elsőre az anális szex jutott eszembe.

Aláírtam a hallgatói szerződést.
A nevem lefirkantásakor úgy éreztem, a lelkemet adom el.
Magyarország, szeretlek!

Ma délután kritériumdolgozat, ami azt hivatott felmérni, mennyi mindent felejtettem el az érettségi óta, ami elvileg sikerült olyan jól, hogy felvettek.
Nos, jelenthetem, hogy tudásomat igen vastag porréteg fedi, mivel a nyáron konkrétan kémia közelébe sem mentem. Nyaralásra vittem magammal a kémiakönyvemet, de a kinyitásig már nem jutottam el.

Az az egyetlen szerencsém, hogy stresszhelyzetben még az is eszembe jut, amit nem tudok. De egyedül erre apellálni igazán nem szép tőlem.

Visszaolvastam a timeline-omat, és rá kellett jönnöm, hogy ahogy nőtt az ismerőseim száma, úgy osztottam meg egyre kevesebbet.
Eleinte minden vackot kiírtam ("Született Feleségeket néz és közben mandulát eszik", "Hajfestve. Izg izg izg!"), aztán már csak néhány vackot ("Átmentem! Haha, csak vicceltem, megbuktam"), és már ott tartok, hogy csak a legfontosabbakat (Got Engaged to Medvegy).

Elvégre lelkinyavalyogdának meg pusztába kiáltásnak itt a blogocskám, nemde..?

Következő életemben, majd ha rámenősebb leszek, felsőbbévesként csatlakozom a gólyák facebookos csoportjához, és rájuk sózom a használt tankönyveimet.
Bár addigra vastagabb bőrt kéne növesztenem, a jelenlegi pedig sajnos nem éppen ilyesmikre lett kitalálva.

Elképesztő, mennyire megváltozik néhány ember "hozzánk-állása", ha gyűrű húzódik az ujjamra.
Idősebb rokonokra egy hatványozottan igaz.

A háziorvosom letolt, hogy ezen a szép bőrön ilyen pöttyöket hagyok, úgyhogy el lettem látva instrukciókkal, hogyan nyomozzam ki, mi okozza őket, meg kaptam receptet gyógyszerrel (amit nem váltok ki, mert nem veszek be gyógyszert, de erről inkább hallgattam) meg krémet. Mindez körülbelül öt percet vett igénybe, de vagy fél óráig ültem bent, mialatt az egyetemről beszélgettünk. De a végén megnyugtatott, hogy az orvosomként nem csak a bőröm pöttytelenítése, hanem a lelkem ápolása is a feladatai közé tartozik, és megfenyegetett, hogy minden vizsgaidőszak után számonkéri az eredményeimet.
Kicsit sem éreztem elégtételt az eddigi életem során orvosi folyosókon haldoklott órákért, amíg arra vártam, hogy az unatkozó öregasszonyok eszmét cserélhessenek az orvosommal.