Kiskoromtól kezdve ittam. Szinte literszámra, egy ideig reggelire szívószállal, később este, hatalmas bögréből, tejszínhabbal.
Aztán valahogy rádöbbentem, hogy van összefüggés aközött, amit a fejemen elől található nyíláson betuszkolok, és aközött, hogy nem jönnek rám a nadrágjaim. Így szomorú időszak köszöntött a kakaóra: túl zsíros, túl cukros, mennie kellett.
Most azonban kinyílt a világ. Annyi finomság van a Földön, és én nem akarok egész életemben zsírszegény joghurtot és abonettet rágcsálni! Nem fogok duplámra dagadni, ha olykor különlegessé teszem a napomat valamivel, ami ezeddig "tilos" volt.
Majd másnap jöhet az abonett. Csak akkor van értelme kiegyensúlyozottan étkezni, ha van mit kiegyensúlyozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése