Legyőzöm a világot

A Szex és New Yorkot nézve egyre inkább kikristályosodik, hogy Carrie egy ÖNZŐ PITSA, aki folyton csak magára és a pillanatra gondol, másokon átgázolva, következményekkel nem törődve.

Mellesleg nem értem, miért fél mindenki ebben a sorozatban olyan kórosan az elköteleződéstől? Mi abban a rossz, hogy nem kell minden héten új hülyegyerek nevét megjegyezni, hülyeségeit fejben tartani, szexben összeszokni? Én speciel imádom az emlékeinket, a szokásainkat, hogy tudom az ő dilijeit és ő az enyémeket. És ez most nem jelenti azt, hogy mi ketten már a nyugdíjaskorra gyúrunk, mert a spontaneitás és a "kalandok" abszolút csak rajtunk múlnak.