Az egyetlen karácsonyi kajabaki, amit szezonról-szezonra elkövetek, mondhatni tudatosan, tűkön ülve, sőt, napokkal előtte vágva a centit: A BEJGLI. Vagyis nem bejgli, mert mi másképp csináljuk a tésztáját, amitől pont a bejglisége veszik el, és amitől finom (az igazi bejglivel ellentétben).
Már a hét elején ha eszembe jutott, beindult a nyálelválasztásom. Tegnap már bekészítettem az alapanyagokat és a receptet. Ma meg amint kiesett a sütőből, rávetettem magam és még melegen betoltam két szeletet.
Ez a következő napokban így is marad, lelkiismeret-furdalás nélkül tömöm a fejembe ezt az istenek eledelét. De amint elfogy, ígérem, egy évig megint nem fogok rosszalkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése