2015. május 7., csütörtök

Sikerült lebetegednem.
A tegnapi napot úgy csináltam végig, hogy már reggel 37.4et mértem, dél körül már éreztem magamon a láz jeleit (fájt a bőröm és a veséim tájéka), és amilyen elképesztő szerencsém van, a szerda az a nap, amikor 10kor tesivel kezdek és egy fontos és három katalógusos előadás követi, vagyis negyed 7ig úgy haldokoltam, mint még soha. Hazafelé komolyan megfontoltam, hogy ha nincs hely a trolin, megkérek valakit, hogy adja át a helyét.

Itthon se lett sokkal jobb, de innentől inkább pszichésen viselt meg a dolog: főznöm kellett volna meg intézni a saját kis ügyeimet, de egyszerűen nem ment. Rettentően nyomorult érzés volt.
(Ja és nagyon rossz beteg vagyok: nem kérek segítséget, nem kell semmi és a tanácsoktól egyenesen beagresszívulok. Ilyenkor békén kell hagyni és megfelelő mennyiségű részvétet kell irányomba mutatni, de azt is távolról)

Az éjszakát túléltem és már lázam sincs (hangom se nagyon, de ez már részletkérdés), és a lényeg: jó a közérzetem és tudok gondolkodni. Szóval úgy tűnik, megmaradok.

(Egy-egy ilyen betegség mindig rádöbbent, mennyire nem értékelem az olyan, magától értetődő dolgokat, mint a FÁJDALOMMENTES NYELÉS. Kis apróság, de pokolian idegesítő.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése