Legyőzöm a világot

Ma reggel tankonyha volt. Minden ment a maga megszokott, békés unalmasságában: lucskos káposzta volt a menü (ki találta ki, hogy egy étellel kapcsolatban a "lucskos" szót használjuk..?), jól sikerült, elmosogattam-rendet tettem magam után, a tanárnő jóvá hagyta, hogy mehessek öltözni, én meg nagy boldogan fordultam is ki a konyhából...

...és a folyosón vagy egy tucat teljes menetfelszerelésben feszítő tűzoltóval kölcsönösen rácsodálkoztunk egymásra. 

Amúgy nem történt semmi, csak valamit ellenőrizni jöttek, hogy miért ennyien, rejtély, de nem tiltakozott ellenük senki sem.

Ja, és remekül illusztrálja a lányiskola kínjait, hogy egészen felbolydult a kis csoportunk ettől a kis tesztoszterontól, az öltözőt betöltötte a hangos vihorászás, és komolyan csalódottak voltunk, hogy hazafelé menet, amikor már normálisan néztünk ki és nem pedig talpig fehérben és konyhásnéni sapkában feszítettünk, már nem voltak sehol.