2017 - könyvekben

Tavaly sikerült az 50+ könyv, és egészen két héttel ezelőttig azt hittem, idén sem lesz gond. Aztán karácsony előtt döbbentem rá, hogy még két könyv van hátra, nekem pedig gőzerővel tanulnom kéne. Szóval kicsit csaltam, és előrébb vettem az Alice csodaországbant - amit amúgy is el akartam olvasni, de a vékonysága miatt most extrán motivált lettem.

Az év elejére került a legtöbb maradandóan jó olvasmány: különösen tetszett a Ne bántsátok a feketerigót!, A legsötétebb szoba, a Neked adom a napot és a Veszedelmes viszonyok. Az És nekem mi közöm ehhez? elég nyomasztó volt, de tetszett, A sárga kapszula pedig ajánlott mindenkinek, aki el akar kezdeni konditeremben bohóckodni.

Az üzenet és az Előttem az élet szörnyen aranyosak voltak, utóbbit még anyukámnak is továbbadtam, ő is rajongott érte. A szolgálólány meséje szerintem tíz éve vár a sorára a könyvespolcomon, de 2017 kötelező olvasmányaként már ideje volt végre elő is venni, nem bántam meg (most két példány van belőle, mert Medvegy is el akarta olvasni, de az én régi kiadásomnak még csúnya volt a borítója. Ez teljesen komoly). A holland szűz hangulata valamiért nagyon elkapott, majd jött az év hivatalos mélypontja, D. Tóth Kriszta Húszezer éjszakája. Szörnyű volt.
A #GIRLBOSS és a We Have Always Lived in the Castle életem első Bookdepository-s rendelése, gyorsan ki is olvastam őket, aztán nem is olvastam semmi mást idén angolul. #nyomi

A nászútra A nyugalmat és a Dorian Gray képmását vittem magammal, az év kedvenc magyar regény pedig fej-fej mellett Az ajtó és a Jelmezbál.

A Harminc év napsütés megjárta velem Amszterdamot és megázott a táskámban (csak nekem tetszik ez így?), A babaház úrnője a tavalyi év egyik kedvence volt, ezért a Múzsától talán kicsit sokat vártam. Hasonlóan jártam a Mellettem elférsszel (wut), amivel kimondottan sokat szenvedtem és többször félbe akartam hagyni.

Amiket átviszek a januárba:
   Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon - állítólag jó, de a fordítás szörnyű
   Marie Tourell Søderberg: Hygge - ezt még akkor vettem, amikor betört ez a hygge-mánia, és azt hittem, szeretek evidens dolgokról olvasni ("puha plédek! gyertyák! tea!")
   Laurie Penny: Bitch Doctrine
   Zeruya Shalev: Szerelmes élet - hirtelen felindulás volt egy könyvfesztiválon, nagyon szerettem volna szeretni, de eddig úgy tűnik, nem szeretem
   Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - tetszik, csak lejárt rá a határidő a könyvtárban és vissza kellett vinnem
   Géra Eleonóra – Szécsi Noémi: A modern budapesti úrinő - IMÁDOM

A fejem, amikor megláttam Pokorny Lia orrát a Társas Játékban

2017

Az év nagyon lelkesen kezdődött: végre sikerült a Rettegett Anatómia, pozitív megerősítést kaptam az egyetlen szakmai tárgyammal kapcsolatban, a többi vizsgám is meglett végül, hála a készülésbe fektetett energiával ellentétesen arányos szerencsének.

Megkezdődött a szabad félévem, ami alatt egyedül dolgozni és esküvőtszervezni lett volna a feladatom.

Aztán elvesztettük Dorcit.

Nem szeretném ragozni, mert még most is sírva fakadok, ha túl sokáig gondolok rá.

Több mint hét év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését - nem ám rosszra gondolni. Elmentem Izraelbe a szüleimmel, elkezdtünk konditerembe járni, részt vettem életem első csapatépítésén (és nem csak a csapatépítésben, hanem a lebonyolításban is!), lett két kiscicánk, akiket azért az első időkben néha erőteljesen ki akartam dobni az ablakon.

Összességében nem igazán voltam boldog.

A nyár gyorsított felvételben telt, csak a folyamatos kapkodást tudom felidézni. Mindig rohantam, úsztunk az utolsó tennivalókkal, utolsó pillanatban lecseréltük a ruhámat (!!!!), intéztük a dekorációt, próbáltunk nem begolyózni.

Végül eljött 2017 augusztus 4. péntek, amiért az összes hülyeség mind megérte (sidenote: csütörtökön anyukámmal mi még buborékfújóért rohangáltunk és éjjel csináltam meg a vendégkönyvet). 

Az esküvőnk napjára életem végéig mosolyogva fogok visszaemlékezni: hihetetlen mennyiségű pozitív energiát kaptam aznap, teljesen kitöltöttek az érzelmek és szerintem a képeken tökéletesen látszik, mennyire elképesztően boldogok voltunk.

Nyilván ezzel együtt nem volt tökéletes, de az apró hibákat sem aznap, sem azóta nem tudom komolyan venni, annyira nem tudtak érdekelni.

Nászútra Berlinbe mentünk, majd nem sokkal később a szülinapomra megint, aztán mire észbe kaptam, már kezdődött is a suli, és fájdalmas lett megint a túlélésre játszani. Eljutottunk Amszterdamba, imádtuk, pedig nem is füveztünk semmilyen formában.

Aztán ahogy rövidültek a napsütéses órák, úgy fogyott az életkedvünk is.

A macskáink nőttek, mint a gomba, kiesznek minket a vagyonunkból és már 4-4.5 kilósak fejenként. Elkezdtem színesebben enni és öltözködni: egyre több zöldséget eszem és kevesebb feketét hordok. Lassan elhagytam a tojást és egyéb tejtermékeket is, de vegán nem leszek, mert mint kiderült, a vegán közösség valóban olyan idegesítő belülről, mint amilyennek kívülről tűnik. Plusz a kávémat továbbra is tejjel iszom.

És most itt vagyunk: Medvegy a záróvizsgájára készül, én csak sima átlagos vizsgákra. Összességében úgy érzem, jól jöttünk ki az évből, de nem vagyok teljesen elégedett: 2018-ra még nagyobb terveim vannak, amikhez nem árt felkötni azt a bizonyost.

Things I Love Whatever

♥♥♥ MEDVEGY LEADTA A SZAKDOLGOZATÁT ♥♥♥ őrült jókat eszem manapság - szépek, színesek, isteni finomak ♥ legyőztük a szigetkört a Ronda Pulcsis Futással ♥ túléltük a céges karácsonyi partit ♥ Privát Karácsonyi Afterparty - régen röhögtem ennyit ♥ Theocracy: I am - imádtam dúdolni, csak a refrénnél aztán kezdett gyanússá válni a dalszöveg (I am righteous, I am holy, I am three and one and only / I am sovereign, I am faithful, everlasting, I AM that I AM) ♥ The Knick ♥ Társas Játék - magyar sorozat, wut ♥ megtaláltam az évekkel ezelőtt vásárolt, már kifogyóban lévő noname körömlakkom szinte tökéletes mását ♥

Újrakezdtem a The Knicket, és egyből beugrott, miért is hagytam abba, mert jézusom de kurvára nyomasztó ez a sorozat.

Az összes epizódban sötét van, vagy legalábbis félhomály, és amint kicsit kisüt a nap, gyorsan meghal vagy három beteg valami ma már rutinnak számító beavatkozás vagy diagnosztikai eszköz hiánya miatt.

Amúgy csodálatos, nagyon nagyon érdekes, mert ha az orvosok + period series koktél nem lenne elég, meg hát az orvostörténet amúgy is a gyengém, ez pedig nagyon hiteles, szóval picit talán ráfüggtem.

Ráadásul enyhén kiöli az emberből a vágyat, hogy eh bárcsak olyan korban éltem volna, amikor a férfiak szexi fehér ingeket meg mellényeket hordtak és lazán ráfüggtek a még be nem tiltott kokainra, a nők meg csini hosszú szoknyákban vonultak és belehaltak az illegális abortuszba vagy a szülésbe.

Sóhaj, azok a régi szép idők.

#29 - 101/1001

 28. lefutni egy szigetkört

Az úgy volt, hogy facebookon belefutottunk egy ronda pulcsis futás nevű eseménybe. Tetszett az ötlet, de D. barátnőm, aki amúgy nem szokott futni, teljesen belelkesült: elintézte a regisztrációnkat, és mire észbe kaptam, már szarvasos pulcsiban caplattam a Margit-szigetre és kezdtem erősen megbánni az egészet az Árpád hídon süvítő, jeges szélnek hála.

Én futkorászom már pár hete, szóval felajánlottam D.-nek, hogy ha nem bírja, szóljon, lassítunk, sétálunk, de amúgy ő diktálja a tempót, én alkalmazkodom - ehhez képest csak kétszer sétáltunk bele kb. 10 lépésre orrot fújni, és a végén felváltva húztuk egymást, amikor az életünkért küzdöttünk az utolsó 500 méteren.

Úgy érzem, két legyet ütöttem egy csapásra: a közösségi futás nagyon jó élmény volt, megfogadtuk, hogy hagyományt csinálunk belőle, ráadásul megtörtem a szigetkör átkát, ami nálam valamiért nagy mumus volt eddig.

A 200 forintot pedig bedobtam a perselybe.

Ma nincs kedvem TILThez. Ebben a hétben nem sok jó volt, leginkább a túlélésre játszottunk mindketten.

(egyetlen egy igazán jó pillanat volt: kedden Medvegy szabadságon volt, ezért a két előadás közötti időmben együtt tudtunk kávézni, könyvtárazni meg sétálni a városban - és nagyon nagyon furcsa volt, hogy hétköznap nappal is látjuk egymást)

Könyvtárban

Medvegy: Te jó ég, mennyi van a könyvtárjegyeden... Mennyi is a limit? Biztos engedni fogja, hogy ezeket is kivedd melléjük?

Én: Nem tudom, de remélem.

(pár másodperc feszült csönd után jóváhagyja és elkezdi kiköpni a méteres kölcsönzési listát)

Én: Ezaz, siker! Akkor most mehetünk átvenni a Bookline-ba, amiket ott rendeltem.

Ezt leszámítva kicsit most semmi sem jó, amit az is jelez, hogy maratoni hosszú lelkizéseket tartunk BFF-fel és felváltva szedjük össze egymást a padlóról.

Egyszerűen imádom őt, de ezt valószínű mondtam már.

Milyen freud-i mellérendelésnek hívják, amikor az ember elbambul a bookline honlapján, kattint kettőt, és teljesen véletlenül lead egy rendelést két könyvre?
(de tényleg, megfogadtam, hogy nem költök már többet, mert csóróság van, meg várólistás könyveim is halomban várják az olvasást, de bakker, olyan régóta akarok már saját Nyáry Krisztiánt...)

A hétvégén beszereztünk egy french presst meg szilárd hajbalzsamot a Lushból.
(te jó ég, de rettenetesen hipszterek vagyunk)
Most legszívesebben azonnal lefőznék egy adag kávét és megmosnám a hajam.

Amúgy könyvrendelgetések, hajmosásról meg kávéfőzésről szőtt fantáziák helyett tanulnom kéne, de gondolom nem feltűnő.

Things I Love Friday

♥ meglátogattam BFF-et a munkahelyén - ami történetesen egy könyvesboltból átalakított kávézó ♥ a keddi zh-t áttették péntekre ♥ így lelkiismeret-furdalás nélkül el tudtam menni az Átriumba az Így szerettek ők felolvasásra - NYÁRY KRISZTIÁN ÉLŐBEN!!! ♥ a hétvége leginkább különböző kávézókban telt, tanulással, de produktívan ♥ tanulmányi kirándulás a Vendéglátóipari Múzeumban ♥ kimaxoltam a Black Fridayt: pótoltam a kifogyóban lévő parfümömet ♥ megkezdtük az HBO GO próbahónapot, és eddig úgy tűnik, előfizetők leszünk ♥ vastag sálban orrig elbújni ♥ kezdek kilábalni a betegségből - hamarosan lehet újra futni meg edzeni menni ♥ Versengold: Kein Trinklied - ami ha jól értem, egy óda az alkoholizmushoz, de imádom ♥ kaptam Medvegytől pontosan olyan kék körömlakkot, mint a sálam ♥ túléltem a hetet! ♥

A mai napom hivatalosan is felkerült a legrosszabbak top 10-es listájába.
Najó, annyira talán mégsem, de a top 10 legszörnyűbb hétköznapba simán.

Nem akarom részletezni, de szerepel benne
- fél hatkor lelőhetetlenül sipákoló macska,
- bénán álló haj,
- kezdődő vírusos megbetegedés miatti pocsék közérzet és sok orrfújástól kidörzsölt nózi,
- elalvás egy előadáson
- és a tény, hogy olyan balfasz voltam, hogy túlléptem a vámmentes vásárlási limitet és kaptam egy kedves SMS-t, miszerint leszek szíves nyilatkozni róla, mit is rendeltem Koreából és mennyiért*.

*Arckrémeket jóval többért, mint amennyiért eddig valaha arckrémet vettem, de múlt hétvégén nagyon öregnek éreztem magam és így már indokolt vételnek tűnt.

Ráadásul tanulnom kéne a pénteki javító zh-mra, de amilyen szerencsétlen vagyok, ellőttem a pihenőnapomat tegnap, mert akkor azt hittem, az volt a pocsék nap, amit ki kell pihenni - a fene sem gondolta volna, hogy a maihoz képest az kimondottan szépnek fog tűnni.

Szóval most összekaparom magam, megmosom a hajam és nekiállok tanulni.

Sötét liftben lőtt szomorú tükrös szelfi vagyok.

Kérdés

Hogyan szerez barátokat az ember huszonévesen?

Vagy ha már túlvagyok a gimin és az egyetemen, a legtöbb, amit tehetek, hogy vigyázok a meglévő készletre? 

Valahogy az az érzésem, hogy az egyetem első évével bezárt a barátságbolt és maradtak a leengedett elvárások, amikor az aktuális közösségből ki lehet választani a legkevésbé idegesítőnek tűnőt, akivel mégis gyorsabban telik az idő a szabadulásig. 

És ennyi.

Lehet csak nyitottabbnak kéne lennem, elvégre egyik barátom sem indult barátnak az elején*. Talán az a baj, hogy én még Medvegyet is céltudatosan vadásztam le (+ volt elképesztő szerencsém), én soha nem randizgattam just for fun. 

Help, hogyan működik ez az egész, hogyan kell barátság-castingot tartani?

*a legtöbb barátomnak mókás eredettörténete van, de ez a legjobb:

gyerekként egy egész nagy baráti társasággal csapattuk minden nyáron a bicikliversenyeket, focimeccseket meg a medencés bulikat, és én egy lányt kimondottan nem kedveltem közülük. Ebből a társaságból már senkivel nem tartom a kapcsolatot - kivéve azzal a bizonyos lánnyal, akit azonnal értesítek kis életem minden eseményéről, habozás nélkül hívnám hajnali háromkor hullát elásni, és idén történetesen a tanúm volt az esküvőmön.

Things I Love Thursday

♥ Medvegyszülinap a szüleimmel ♥ ...és egy rúzs, ami kibírta az egészet: a levest, a pizzát és a kávét utána!!! ♥ futunk - esőben, hidegben, akkor is, amikor nincs kedvünk. és én imádom ♥ hétfői közös szabadnap - csodálatos volt, hogy akárhová mentünk, sehol nem volt tömeg és a kávézóban/hamburgerezőben oda ültünk, ahová akartunk ♥ ismét hambizás ♥ plazmaadás után komplett kis szeretetcsomaggal távozni ♥ csokis szójapuding ♥ Lionel Shiver: Beszélnünk kell Kevinről - eddig az az érzésem, hogy ez a könyv egy gyönyörűen megírt óda a gyerekvállalás ellen ♥ új kávézókat fedezünk fel ♥ újra elmerészkedtem egy csoportos edzésre! - máris sokkal formásabbnak érzem magam ♥ olcsó és finom vegán csoki a Pennyből! ♥ Brooklyn 99 ♥ The Affair ♥ és hogy valami zene is legyen: Schandmaul: Mitgift ♥

Életem

Fun fact: annó, amikor otthagytam az ELTÉt, az undortól az összes kémiás tankönyvemet és jegyzetemet kidobtam.

(kivéve a drága egyetemi darabokat, ofkorsz)

Így előállt az a nem annyira mókás helyzet, hogy Élelmiszer- és biokémiára kéne tanulnom, a tanárnő jegyzetei viszont szörnyűek. 

Szóval miután szomorúan kevéske, "hátha mégis" reménnyel átnéztem a tankönyves polcomat, elmentem a könyvtárba és kivettem azt a könyvet, amiből a saját példányomat rongyosra forgattam az érettségire készülvén...

...és hogy aztán itthon, a könyvespolc második sorában mégis megtaláljam, mert úgy tűnik, múltbéli Sieglindének mégis volt egy csipetnyi józan esze a jelenlegivel ellentétben.

:)

Vallomások

Nem olvasok időjárás jelentést, de ha mégis, akkor sem a leghitelesebb forrást választom - ezért gyakran meg szoktam ázni, és ősszel-tavasszal ritkán öltözöm az időjárásnak megfelelően.

Eleinte csak a reggelijeim voltak vegánok, de manapság már minden magamnak készített kajám az. Amikor elhasal a 100%os növényi étrend: ha máshol eszünk (főleg vidéken sokszor a vega étkekért is egyezkedni kell a konyhával) és a kávénál. Nem ízlik a kávé feketén :(

Ha már kávé: nagyon lassan iszom, és ha másokkal kávézóba megyek, mindig rám kell várni - kivéve, ha szívószálas jegeskávét kérek, mert azt kb. egy szippantással lehajtom.

Nem szeretek másokkal együtt enni, mert jómagam elég undorító vagyok táplálkozás közben. Aki nem hisz nekem, vigyen el egyszer hamburgerezni: a végén általában a könyökömről is szósz csöpög, és ha még finom is, akkor obszcén hangokat adok ki.

Ezer dolgom lenne, szóval inkább loptam egy kérdéssort Koptschektől, mert miért is ne.

What was the best thing that happened this week?
Már akartam írni, hogy nem jut eszembe semmi, elég kaksi volt a hét, aztán annyi kis cukiság jutott eszembe, hogy mostmár nehéz legjobbat választani közülük. De legyen az, hogy Medveggyel elkezdtünk egy futós edzéstervet követni, és végigcsináltuk az első intervall edzésünket is (csak kicsit haltam meg közben, de a levezetésre már megint pattogtam örömömben, hogy sikerült).

What is something you are stressed about?
Holnap és holnapután is zh-zom, és én ezt a posztot írom tanulás helyett.

What book has influenced your life?
Mindegyik, amit eddig olvastam, valamilyen formában hozzájárult a kis életem alakulásához.

What fictional character would you most like to be?
Nagyon nem szeretem az ilyen kérdéseket, szóval úgy teszek, mintha nem lenne itt.

What is something you are proud of?
Az egyik komolyabb írásom első néhány oldalát tegnap megmutattam Medvegynek.
Rettenetesen nagy lelkierő kellett hozzá, és amíg olvasott, az ujjaim közül lestem az arcát, de állítása szerint nem is rossz (mondjuk ezek után mert volna mást mondani).

What was the last thing you celebrated?
Medvegy szülinapját a szüleimmel tegnap, étterembe mentünk és betegre ettük magunkat.

What are weird things you like?
Ablakot, tükröt és más függőleges, fényes felületeket pucolni.

What is your favorite song to sing?
Az éppen aktuális kedvenc számaimat szoktam. Néhány nappal ezelőtt hirtelen eszembe jutott a Nightwishtől az Escapist, szóval most ez megy.

Name three things you do well.
Te jó ég, nem jut eszembe hirtelen semmi.
1. elképesztő tehetséggel halogatom az utolsó utáni pillanatig a tennivalókat, hogy aztán valamiféle csodaszerű közbeavatkozás mentsen meg a teljes összeomlástól;
2. magabiztosan hordok bevásárlós vászontáskákat sima hétköznapi táskaként;
3. nagyon szép ppt-ket csinálok.

What are your priorities in life?
A saját és a szeretteim boldogsága.

What is something that scares you?
A jövő úgy en bloc.

Best book you read this year?
No nézzük csak.
Moly.hu szerint 47 könyvnél tartok (WOOHOO, idén is meglesz az 50), és többet is nagyon szerettem, de valahogy egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint tavaly a Mindig az ördöggel vagy a Rákosztály. De sebaj, még van másfél hónapom találni valami borzongatóan jót.

Things I Love Thursday

♥ sétálni ♥ futni - hidegben betörőnek öltözve ♥ hatalmas adag saláták ♥ gombás rizottó pesztóval - csak emiatt kellett zöld pesztót vadásznom, de bőven megérte ♥ Nightwish - Escapist ♥ házi forralt borok ♥ vegán "túrós" pogácsa és körözött - utóbbi a The Puur blog receptje szerint továbbgondolva, és te jó ég, hogy ez mennyire nagyon finom (az ilyen vegán kísérleteimnél mindig Medvegy a tesztalany, és még ő is odavan érte) ♥ új tisztítószerek vásárlása után lelkesen "teszttakarítani" - engem ilyen ovis módszerekkel kell motiválni ♥ pocsék színházról szünetben eljönni, és helyette végigsétálni az esti belvároson ♥

'A "mi lett volna, ha?" a legizgalmasabb értelmetlen kérdés'

Napi nyomi:
Kb. fél éve alig hordom a szemüvegemet, mert hosszabb viselés után megfájdul benne a fejem. Féltem, hogy a szemem nem kompatibilis a lencsével, és egy kisebb vagyonért újat kell csináltatnom, ezért a biztonság kedvéért még többet viseltem az utóbbi időben - és hirtelen felismertem, hogy fájt már így a kis buksim korábban is.*

Szóval elsétáltam egy optikába, ahol két pillanat alatt állítottak a szárán, hogy ne nyomja annyira az os temporalémat.

Azóta rejtélyesen semmi gond nincs.

*kedves kis történet, amikor egy egész délutánon át meg voltam róla győződve, hogy agytumorom van, amíg le nem vettem a hajpántomat.

A Bosnyák téren találtunk egy közösségi könyvtárat, hát annyira megörültem neki, hogy rögvest meg kellett állnunk rendet rakni. Nem volt sok időm (Medvegy valamiért nem élvezte annyira ezt a programpontot), szóval csak téma meg sorozat szerint raktam őket gyorsan csoportokba, méret szerint már nem volt időm. :(

Amúgy a sok vacak között ott lapult az Ifjú Werther is, hát ki kellett szegényt mentenem a sok Őrtorony meg ezer éves kresz tankönyv közül.

Things I Love Friday

♥ rövid hét ♥ isteni paellát főztem - Medvegy ott helyben is megdicsérte, meg utána is minden nap, amikor azt csomagoltam ♥ sétálós-ciderezős randi BFF-fel ♥ alpro áfonyás joghurt ♥ almák ♥ faleveleket rugdosni ♥ Csáth Géza: Úr volt rajtam a vágy - így a #metoo idején elég aktuális ♥ maratoni skype Angliával ♥ színház anyukámmal - a darab elég feledhető volt, de jó volt végre minőségi időt együtt tölteni ♥ rettenet hidegben is elmentünk futni - és rekordot döntöttünk, mert annyira fáztunk, hogy minél előbb haza akartunk érni ♥ Decathlon haul ♥ sok séta ♥

Things I Love Thursday

♥ Évfordulózás a Pata Negrában ♥ végre kipróbáltuk a Feketét ♥ valami isteni csoda folytán minden zh-m sikerült ♥ jó idő ♥ biciklizni ♥ Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz ♥ receptet követni ♥ Medvegynek is vegánul ebédet főzni ♥ újra futunk! (nem merem visszakeresni, hanyadszor lelkendezek az újrakezdésnek, és tény, hogy jobb lenne abba sem hagyni, de hát no, still lapping everyone on the couch) ♥ újra rubintrékázom! (dettó) ♥ Lord of The Lost: The Broken Ones - rászoktam, hogy munka közben a discover listát hallgatom spotify-on, és hát mit nem tud a modern technológia, csupa csodás muzsikát ajánl a figyelmembe ♥ manapság imádom a hajam ♥ sokat teázni ♥ On The Spot ♥ visszatérő TILTek! ♥

Days are long, but years are short

Ma megtartottuk az évfordulónkat, mert ugyan hivatalosan múlt héten volt, de aznap valahogy nem kerültünk romantikus hangulatba (nem jutottunk be az Anne Frank házba, ronggyá áztunk a szakadó esőben, végül órákat vártunk a reptéren), szóval mára napoltuk, és elmentünk tapasozni meg sétálni a városban.

Olyan furcsa amúgy ez a nyolc év dolog. Rémlik, hogy nemrég még olyan kicsik voltunk, Ő halálra rémített a négy nap járás utáni szerelmi vallomásával, én facebookon lelkendeztem a hónapfordulóknak - és most itt vagyunk, szinte már felnőttként, állam által elismerten, és te jó ég, mennyit változtunk mindketten. És még mindig ugyanúgy fogjuk egymás kezét és röhögünk a másik béna viccein.

*sóhaj*

Rohan az idő.

Ja, és holnap Gyógyszertan zh és én tanulás helyett a fentiek mellett megnéztem még négy filmet, kiolvastam egy könyvet és kötöttem egy fél sapkát.

Ennyike

Ma reggel zh után volt három óra szabadidőm, szóval elugrottam plazmát adni, majd vettem néhány égetően szükséges új holmit (köhömm macskás póló khmhm khömm) és végül beültem egy kávéval pár oldalnyit olvasni. Igazából háromra vissza kellett volna érnem, de úgy elszöttyögtem az időt, hogy csak 15:05kor értem be a leghátsó sorba, ahol már adták is a kezembe a katalógust - csak lestem, hogy nahát, pár perc alatt körbe is ért az egész csoporton?

Eltelt vagy negyed óra, mire rádöbbentem, hogy az előadás nem 15:00-kor, hanem 14:30-kor kezdődött.

Upszika.

no regrets.

Ezek után mondjuk nem volt pofám lelépni korábban, hogy beérjek az EOK-os órámra, szóval arról is késtem fél órát.

A mai napom után senki meg nem mondaná, de utálok késni, és amúgy nem is szokásom.

Egy órás anális krúzolás

Csupán egy csoportnyi német turista röhögött velünk hangosan, amikor ellőttem ezt a poént.

Amszterdam gyönyörű, és a világ legjobb ötlete volt ott biciklit bérelni, egyszerűen semmihez nem fogható érzés volt két keréken közlekedni. Másfél nap viszont pont arra volt elég, hogy rájöjjünk: ez semmire nem elég, szóval nincs mese, vissza kell még térni.

A stoopwaffel pedig egyszerűen mennyei, valahogy nem érdekel, hogy tízezer mennyei karamellás kalória egyetlen darab belőle.

Az utóbbi napok érzéseinek volt valami köze a valósághoz, vagy csupán a hormonjaim b.szakodnak az agyam bizonyos részeivel? - avagy az életem története

Főnöknőm: Egy kicsit nyúzottnak tűnsz.
Én: Két és fél órát aludtam az éjjel.
F.: *csönd* Akkor viszont nagyon jól nézel ki.

Tegnap összejöttünk BFF-fel egy "villámrandira", csak egy-két óra, ami még pont belefér a rohanó hétköznapjainkba - erre négy órán át ültem nála, és ez alatt be nem állt a szánk.

Megvettem a legújabb Grecsó könyvet, hát basszus, úgy tűnik, szeretek egy magyar írót.

Holnap ZH, és még egy szót sem tanultam rá.

Holnap utazunk Amsztrdamba, és még oda sem pakoltam be semmit.

Hurr durr.

Tegnap pont egybe esett az éves 25 órás böjtöm az éppen esedékes anyóséknál tett látogatással. Egész jól fogadták, hogy én most ilyen költséghatékony vendég leszek - aztán egész végig, amíg ott voltunk, főzőműsorok mentek a tévében. Amikor szóvá tettem, nevettünk egy jót, de nem kapcsoltak volna el.
Még a szokásosnál is lassabban ment az idő.

A hétvégén tanulás helyett visszaolvastam a régi naplóimat, és nagyon vicces, 15-16 évesen mennyit tudtam írni a semmiről. Mert vicc nélkül, nem volt valami ingergazdag a kamaszkorom: suliba jártam, németül tanultam, és kb. ennyi, mégis, naponta oldalakat teleírtam, és az a vicc, hogy egész szórakoztató tartalommal.
Aztán 17 évesen fellendülnek a dolgok, akkor megszerzem a jogsim, találkozom Medveggyel, kifejlesztek egy jó kis étkezési zavart, elkezdek jógára járni, jönnek az érettségik majd egyetemek, de arról már koránt sem írok annyit.
Most pedig már naplót sem írok.
Hát így megy ez.

I can hear the universe changing

Nemrég megkérdeztem Medvegyet, az ő véleménye szerint is új téli illat után kéne-e néznem - miután a múlt héten lecseréltem a nyári parfümömet, és kisebb helyiségekben és közös légtérben való megjelenésem után többször is megjegyződött, hogy nahát, micsoda illat, valaki füstölőt gyújtott?

Medvegy: Szerintem maradhat, elvégre illik hozzád. Olyan... hippis.

A lyukas tornacipős, színes sálas lány szava erre elakadt, dühödten visszatette az éppen olvasott Az ötös számú vágóhidat az újrahasznosított műanyag palackokból készített hátizsákjába, és megfogadta, hogy ezt a párbeszédet még felhasználja egy novellájában, amit egy kávéházban jegyez le a moleskin noteszébe tintásüvegből tölthető töltőtollával.

For hands of gold are always cold But a woman's hands are warm

Tegnapelőtt kicsit Hermione fílingem volt, ugyanis van egy kötelező, random alkalmakkor katalógusos órám 16:00-ig a Vas utcában, és 16:00-kor kezdődik a valóban érdekes szabadon választható tárgyam az EOK-on.

BKVval se gyorsabb

Szóval mostantól én leszek a nyomi, aki előbbi óráról mindig eljön hamarabb, hogy utóbbiról meg késsen.
Az óra maga amúgy tényleg érdekes, még én is meglepődtem, amikor megláttam az előttem lévő padsorban az előző előtti félévből ismert Élettan tanárnőmet is, és hát őt aztán biztos nem a két kredit motiválja.

Utána viszont a szülinapom alkalmából BFF elvitt vacsorázni (so grown up, such adult), és amíg a kajánkra vártuk, két forralt bor fölött megvitattuk az élet aktuális fontos dolgait. Egyszerűen imádom őt, de tényleg.
Mellesleg mikor lett hirtelen tél, hogy már nem Aperolt kíván az ember, hanem almás szegfűszeges forralt bort?

Ma pedig életemben először voltam és vettem valamit a Lushban. Egyrészt ennyi pénzért nagyon ajánlom, hogy jó legyen a cucc, másrészt viszont lövésem nincs, hogyan bírják ezt a szagot szerencsétlen eladók minden nap ilyen töményen.

Black is such a happy color

Egyelőre egész jól bírom a munka + suli témát (mondta a lány a tanév első hetében), sőt, tetszik, hogy pörög az élet és történnek a dolgok. Az emberekről mondjuk nem akarok beszélni, gyűlölök mindenkit, órák előtt bedugott füllel olvasok, nehogy véletlenül hozzám szóljanak és Steve Busceminek érzem magam a How do you do, fellow kids gifből.

Nyilván ez is elmúlik majd, általában azért mosolygós meg jókedvű is szoktam lenni, csak az nem most van.

Nemrég vettem egy piros? narancssárga? korallszínű blézert, mert Medvegy szerint túlságosan egyhangúan (vagyis feketén) öltözködöm.

Eddig szinte mindenki megdicsérte, én mégis egész nap szorongtam és úgy éreztem magam benne, mint egy papagáj.

Talán nem mindenkinek valók a színek.

Csendben és diszkréten megünnepeltük a szülihetemet is: néhány napig tökéletesen boldog voltam, és mindent megkaptam, amit kicsi szívem vágyott. És az említett szervnek elég finnyás és fura ízlése van, szóval ezen jeles alkalomból sétáltunk kb. tízezer kilométert négy nap alatt.

Fun fact, egyszerűen imádok sétálni.

Aztán meg a héten elkezdődött az iskola. Úgy két napig tartott a lelkes eufória, aztán az utcába befordulva már rázott az undor. Csinálnom kell valamit magammal, különben nagyon hosszú és érdekes lesz az előttem álló pár (*csendben zokog*) év.

Nálunk a családban szokássá vált az illendőnél hosszabbra nyújtani az egyetemi tanulmányainkat, de hát no, mások csipszet esznek, dohányoznak vagy kokainoznak, szóval lehetne sokkal rosszabb is.

Át kéne írnom a bemutatkozót az oldalsávban, ha már nem csak a korom, de a családi állapotom sem stimmel. Ja, és a macskáim száma sem.

Are we all blind? Do we not see? Do we not bent to misery?

Vettem egy sminkpalettát, amiben van pirosító és highlighter*: ideje volt már, és most megtanulom használni is. Vészesen közeledve a huszonöthöz talán már nem csak a BB-krém felkenésének kéne jelentenie a sminkelés csúcsát.

*Csak hogy érezzétek a szándék komolyságát, azért nem mertem a felnőttsminkek közül választani, hanem két tinilányt félretúrva levettem ezt az essence állványról.

Életem egyik tragédiája (a sokból), hogy imádom a gombát, de a gomba nem szeret engem, vagyis a bélésemet, és másnap meg akarok tőle halni. Egyre jobban félek és emlékszem, amikor anyukám és a nővérem a kukoricától haldoklott, és mondták, hogy majd meglátom én is, ha idősebb leszek.
Mondjuk magamat ismerve nem fog érdekelni.

Serj Tankiant hallgatok, és ilyenkor mindig felerősödik bennem a hála a kis életemért - mert akármilyen szar is a helyzet, soha de soha nem kellett a saját vagy szeretteim biztonságáért és életéért rettegnem. És lehet, hogy én ezt természetesnek veszem, de nem csak földrajzilag, de időben sincs olyan messze, amikor ez még nem volt az.

Vennem kellett füldugót.
Tippeljetek, ki lehet ennek az oka.
Na vajon.

mégis.

Kevés kommenttel lehet úgy felhúzni, mint ha valaki az "ébredjetek fel" vagy "nyissátok ki a szemeteket" kifejezéseket használja, mert meg van róla győződve, hogy mindenki "agymosott birka" - bezzeg ő, ő már megnézett a témában két youtube videót és négy cikket tudnodkell.info-ról.

Tegnap megint volt egy olyan homályos látásos-fejfájós-hányingeres rohamom (a moziban kezdődött az új Amityville közben, Medvegy szerint csak a különösen pocsék filmtől lettem rosszul). Most nem kicsit vagyok nyugtalan, mivel ezekre a tünetekre az első találatok között szerepel a stroke, a tumor és egyéb szexi agybetegségek, szóval ez már nem tréfa. Pedig utálok orvoshoz járni.

Nincs sok drága berendezési tárgyam, mert alapjáraton nem hiszek benne, hogy több pénzt kéne kiadnom egy használati tárgyért a szükségesnél csak azért, mert nagyobb az esztétikai értéke. Ennek értelmében két darab tányérom van összesen a Butlersből - vagyis már csak egy, hála Purritónak. I can't have nice things, I have two cats.

Miss Pöttyöspocak és Mr. Destruktív

Megkaptuk az esküvői képeinket is. Őszintén szólva nem vártam sokat, annyit reméltem, egy profilképre meg egy borítóképre való csak összejön majd - hát erre annyi cuki képünk lett, hogy egy órát ültem fölöttük, melyikeket töltsem fel. Pedig leszoktam róla, hogy megosztom az életemet facebookon, de most nem bírtam magammal.

A közösségi oldalak nagy dilemmái ezek.

A gyűrűkönyvünk

So it begins

Én: *élménybeszámoló az esküvőről* ...és végig izgulhattam, nehogy megjöjjön, mert hát lányos napok plusz fehér ruha...

Más: Miért, nem szedsz már fogamzásgátlót?

Én: Nem, egy ideje abbahagytam.

Más: Csak neeeeem? :) :) :) :)

Medvegy szülei (AZ ANYÓSOM ÉS AZ APÓSOM, OHH GOD) már nem voltak ilyen diszkrétek, a nászút utáni vendégségnél konkrétan rákérdeztek, hogy akkor most a gyerek jön, nem?

A szelfiszépítés funkció a telefonom kameráján kiszépíti a mintát a macskák bundájából.

Akármilyen kötelességem is van éppen, előszeretettel bújok ki alóla és keresgélek helyette inkább teljesen irreleváns témákban az interneten.
Így telhetett a tegnap estém rendrakás helyett azzal, hogy a nőgyógyászat történetéről olvastam (mert mi is lehetne izgalmasabb az orvostudomány azon ágának fejlődésénél, amit évszázadokon át elnyomott a prüdéria) és végül megkoronáztam néhány náci háborús bűnös kivégzési videójával.
Már előre látom magam előtt.
- Anyaa, mi lesz ma az ebéd? És miért üvölt a bizarr német folkmetál a háttérben?
- Csitt, Hansi, a mama most a XVIII. századi férfi fehérneműkről olvas.

Tegnap munka közben megkívántam a magyar kortárs irodalmat, úgyhogy bementem egy könyvesboltba és hazafelé a villamoson már a második Grecsó regényemet olvastam.
Ma pedig az aperol spritzet kívántam meg, úgyhogy most éppen azt kortyolgatok. Kedd este, mert yolo.

Befőttesüvegből, fém szívószállal, a háttérben az esküvőről hátramaradt dekorációval.

Medvegy szerint hipszter vagyok és Berlinben a helyem egy reKanken hátizsákkal, de nem is értem, miért mond ilyeneket.

Átrendezzük a lakást (két szekrényt megszüntetünk és beszerzünk három újat + egy sütőt), de nem ám úgy, mint a normál emberek, hogy két nap tömény szenvedés és utána szépséges újdonságok, nem, hanem apránként. Szóval egy hete minden délután fokoztam kicsit az itthon uralkodó káoszt: kezdetnek leszanáltam két hatalmas zsáknyi kacatot és tegnap volt egy túránk az IKEÁba, szóval már félig összerakott és bedobozolt új szerzeményeink is vannak. 

Ilyesmi lehet a pokol is, egy soha véget nem érő rendrakás.

Mellesleg ezzel együtt is meglepően zen vagyok manapság, minden akadályt mosolyogva fogadok, munkahelyen elvagyok, a sulikezdést meg végül azért várom már. Úgy tűnik, jót tesz a házasság az idegrendszeremnek.

Be akarom festeni kékre a hajamat. 

Nagyon nagyon régóta húzom már (barátaim nyilatkozhatnak erről, kb. két éve nyígok róla), és igazából megfogadtam, hogy az esküvő után kék vagy szőke leszek. Most nem tudok dönteni. Igazából valami ilyesmi < lenne a cél, csak félek, hogy két mosásig lenne csak ilyen, aztán meg bajlódhatnék a szarrá tört, csufi zöldre kopott hajvégeimmel. Jól megjártam ezzel a hülye kékmániámmal, miért nem tudom a lilát vagy a rózsaszínt szeretni.

Furcsa még, hogy már nem kell szolgáltatókkal egyeztetni, dekorációt gyártani vagy ötletekért bújni a pinterestet.

Hazaértünk, és még mindig el vagyok varázsolva.

Itt az a bőrönd még félig üres.
Hazafelé már nem volt az.

Az egyik kolléganőm mondta sejtelmesen somolyogva, amikor már csak napok voltak hátra a lányságomból, hogy meglátom, a házasságtól nem változik meg köztünk semmi - de közben mégis minden megváltozik majd. 

És tényleg.

Mert attól még, hogy már van hivatalos papírunk róla, hogy bírjuk egymást, nem változtak a terveink a jövőt illetően, nem most költöztünk össze, évek óta együtt élünk már... és mégis, mosolyogva emlegetjük a másik új titulusát ("Férjem?" "Igen, feleségem?"), és valahogy felnőttnek érzem magam.

Még akkor is, ha hazaérve felváltva rajongjuk körbe a macskáinkat, és Pózi borotvált pocakján látszik, hogy igazából nem is vörös csíkjai, hanem pöttyei vannak, és hát mi aranyosabb egy fehér alapon vörös pöttyös pocakú kiscicánál?

Ja, két könyvvel indultunk el Berlinbe, és tizenkét könyvvel + három újsággal jöttünk haza. Tegnap pedig kaptam még egy könyvet, mert kell valami új magyarul is. Sallala.

nincs több "jézus milyen lesz a hajam" poszt

Imádtam minden egyes percét, egyszerűen tökéletes volt.

Mesélek majd még, hogy hogyan sikerült minden ennyire csodálatosra meg hogy milyen furcsa Medvegyre a férjemként hivatkozni*, csak most be kell pakolnunk a nászútra is.

*Érdekes, vőlegénynek sosem hívtam, most pedig minden adandó alkalommal a férjemre hivatkozom.

Két hét múlva esküvő, és én még mindig nem tudom, hogyan fog állni a hajam c. rovatunkat hallották.

Mai nap

Reggel felkeltem, minden szipi szupi.

Az iroda felé menet a jobb szememre elhomályosult a látásom, és beérve a fejem is elkezdett hasogatni - pedig nekem soha de soha nem fájt még a fejem.
Itt még nem estem pánikba, cöhh, dehidratált vagyok, csak innom kell.
Aztán amikor olyan hányingerem lett, hogy negyed órán át nem mertem eltávolodni a vécétől, na, akkor már nem voltam nyugodt.

A közérzetem innentől meredeken romlott, így mikor végre beláttam, hogy nem tölthetem a napot az egyik vécéfülkében, elvonszoltam magam a főnökömhöz, hogy talán haza kéne mennem. Életemben először taxit hívtam, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy amúgy sem magas túlélési esélyeimen sokat javítana egy óra tömegközlekedés, és a háziorvoshoz menet végig meg voltam róla győződve, hogy kész, eljött a vég.

A doki kikérdezett, megnyomkodott, megnézett, végigsétáltatott a rendelőn csukott szemmel, majd abban maradtunk, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom, menjek haza, igyak sokat és pihenjek.

Amíg apukámra vártam a rendelő folyosóján, a fejfájásom ahogy jött, úgy ment, és további kb. öt perc kellett hozzá, hogy a hányingerem is elmúljon. Mire aggódó édesapám megjelent, hogy mi a baj, már semmi nem volt a baj.

Hazaérve ettem egy pirítóst meg két almát, és azóta minden rendben.

Tegnap nem tudom, milyen erő kerített a hatalmába, de majdnem válaszoltam egy "nekem komolyan semmi bajom a buzikkal, csak minek nekik vonulgatni" kommentre egy index-cikk alatt.

Igazából meg is tettem, de a posztolás után fél perccel tudatosult bennem, hogy URAMATYÁMMITTETTEM és gyorsan töröltem.

Egy hónap

Pontosan egy hónap van hátra az esküvőig.

Most kezdek abba a lelkiállapotba kerülni, amikor legszívesebben lefújnám a f.szba az egészet, fognám Medvegyet és elszöknék Las Vegasba egy Elvisnek öltözött paphoz, de azt hiszem, ez a vonat már elment a meghívók kiosztásakor, vagy legalábbis amikor kifizettük a szolgáltatókat.


Ja, és a legeslegrosszabb a szervezés hetei alatt a tudat, hogy basszus, másodjára mennyivel jobban tudnám csinálni. Addigra lenne rutinom, tudnám, mi valóban fontos és mire kell hangsúlyt fektetni, és mi az, ami valójában a kutyát nem érdekel majd.

A gond csak az, hogy nem igazán tervezek több esküvővel.

*Benzinkúton*

Én: Melyik magazincsomag legyen: ebben két egész értelmes van, ebben pedig egy értelmes és egy nagyon buta, de adnak hozzá borotvát ajándékba.

Ő: A borotvásat.

Én: De tényleg nagyon buta az a magazin.

Ő: Akkor a másikat.

Én: Biztos?

Benzinkutas: *Medvegynek* Legyél gavallér és vedd meg neki mindkettőt.

manapság

Az esküvő előtt másfél hónappal új ruhám lett.
Hosszú történet, és szerepel benne anyám, amint két eladóval rángat le egy ruhát egy próbababáról a kirakatban. Vicces, egyszer majd elmesélem.

Lett PayPalom, és két perccel később leadtam az első Book Depository rendelésemet, szóval úton van felém a Girlboss és a We have always lived in the castle. Most pedig fejest ugrok az ebaybe is.
Nem értem az öregeket, a technológia fejlődése a legjobb dolog a világon, és én boldogan ölelem keblemre a változást. Emlékeztek még, amikor el kellett hagyni a lakást, sőt, ki kellett mászni az ágyból, hogy mozijegyet/színházjegyet/könyvet/koreai kozmetikumot vehessünk? Én alig.
Azokról a régi időkről nem is beszélve, amikor papírdarabokkal meg érmékkel szöszöltünk a kasszánál az elegáns "paypass, mehet" helyett. Cöhh.

Vittem be egy növényt az irodába, hogy feldobja a közhangulatot. Jenőnek neveztem el.

Kitöltöttem egy online "rizikótesztet", hogy milyen betegségekre is vagyok hajlamos. Őszintén kiváncsi voltam, mert szerintem elég egészséges az életmódom plusz a hozott anyag sem vészes (egyik nagyszülőm halt meg idejekorán tüdőrákban évtizedeken át tartó dohányzás után, egy másik pedig kettes típusú cukorbeteg), szóval ami rajtam múlik, azt megteszem, hogy ne hulljak el negyvenévesen.

Na de a lényeg, kilencvenakárhány kérdés és válasz után a gép kidobta az eredményt, lepődjünk meg együtt.

A tesztben adott válaszai alapján, életkörülményei és életmódja miatt a következő betegségek kialakulása lehetséges, amennyiben nem változtat azokon:

Depresszió

9

Vesebetegség

6

Húgyúti fertőzések

5

Cukorbetegség

5

Pajzsmirigy betegségek

5

IBD

4

Kérjük, vegye figyelembe, hogy a táblázat az Ön által megadott válaszok alapján áll össze. A pontosabb rizikóbecsléshez részletes, alapos orvosi vizsgálatra és az Ön betegségre való genetikai hajlamainak ismeretére is szükség lenne, a családi előfordulást is csak korlátozottan tudja bekalkulálni a tesztünk.

Az Ön eredményei

A legfontosabb tanácsaink Önnek!

• Nem fognak maguktól megoldódni a problémák. Kérjen segítséget pszichiáter szakorvostól!
• Különösen a füstölt, pácolt hústermékek okozhatnak sok káros egészségügyi hatást az Ön számára, csökkentse ezek súlyát étrendjében!*

(*a kérdés az volt, hogy milyen gyakran eszem füstölt termékeket, én meg írtam, hogy hetente, mert a füstölt tofu a kedvencem. Hát ez lett belőle.

Amúgy a többi indoklása:
Vese- és húgyút: keveset iszom és sokáig szedtem fogamzásgátlót.

Cukorbetegség: volt cukorbeteg a családban, ülőmunkát végzek és stresszes vagyok.

Pajzsmirigy: ülőmunka és stressz)

Kuponnapok a Corvinban, egy csomó mindenre 20% kedvezmény! c. szolgálati közlemény

Ma a gyúrós boltban az előttem álló lány komplett tanácsadást kapott a vásárlása mellé: minden terméket végigbeszéltek a pénztárossal, aki miközben saját kezűleg vágta ki neki a kupont a füzetből, biztosította, hogy ha mindezt betartja, hamarosan látja majd az eredményeket.

Az én cuccaimat szó nélkül lehúzta, majd a kezembe nyomta az ollót, hogy ezt legyek szíves vágjam ki.

101 - 1001 update

Nagyon csúfan megfeledkeztem erről a kihívásról, pedig azért alakultak róla tételek idő közben.

40. saját mázolmányt a falra akasztani

Ha nem is a saját falamra, de a szüleimére festettem egy kis képet, ami azóta kint van náluk.

43. megtanulni normálisan kifesteni a szemem

Az évek meg a rutin, ugye, de egyre kevesebb időt igényel megcsinálni úgy, ahogy szeretem. Mivel sajnos nem olyan objektívan mérhető ez a cél, én már ezt is sikernek könyvelem el.

44. beszerezni egy második cicát

Ugyan nagyon nem úgy, ahogy eredetileg elképzeltem, de végül két macskánk lett. Nem kicsit féltem az elején, de nem bántam meg, jó, hogy vannak.

57. koncertre menni

Tegnap megvalósult ez is, Paddy and the rats lemezbemutatóval. Ez volt az egyetlen, ahol tudatosan, a kihívás miatt vettem részt, és nem bántam meg, fergeteges volt.

85. Medveggyel táncolni

Tegnap az Another Life alatt valahogy úgy alakult, hogy lassúzós és smacizós formációt vettünk fel, és egy nagyot romantikáztunk egy szomorú, szakítós számra. No regrets.

86. megtalálni a kedvenc boromat

Áfonyabor. Isteni.

87. házi fagyit csinálni

Ezt nagyon elfelejtettem, de már tavaly csináltam házi fagyit Deliciously Ella receptje alapján fagyasztott gyümölcsökből, és mivel isteni finom volt, idén sem hagyjuk majd ki.

1400 forint ment egyszerre a perselybe... talán nem ártana gyakrabban frissíteni ezt az egészet.

Elegáns és kifinomult pár egy kávézóban ül és megvitatja a Nap Eseményeit.

Én: ...és beszéd közben úgy hadonásztam a kezemmel, hogy egy ilyen laza mozdulattal *huss* felllöktem a kulacsomat az asztalomon, amin nem volt rajta a kupak, szóval mindenki engem nézett és minden tiszta víz lett, az asztal, a naptáram, a szőnyeg...

Ő: Nálatok van szőnyeg?

Én: Öhm, aha.

Ő: Milyen burzsuj cég ez..?

Szívesen

Esterházy-tól a Hasnyálmirigynaplót olvasom, úgy tűnik, nálam a nyár az onkoliteratúra ideje (tavaly hasonló időben ment az év irodalmi fénypontja, a Rákosztály).

Medvegyet két darab vizsga választja el az egyetem végétől - durva dolog ez, tekintve, hogy mióta csak ismerem, ő egyetemista. Szerintem párterápiára kell majd mennünk, ez új alapokra helyezi a kapcsolatunkat. Együtt tudok élni egy olyan pasival, akinek nincs érvényes diákigazolványa? Megtudhatjuk a reklám után.

Helyzetjelentés

Már megint egyetlen számot hallgatok végtelenítve, micsoda meglepetés, most éppen ezt.

Végre rákerestem, és a hazel eyes nem is mogyorószínű szemet jelent, hanem azt a fura árnyalatot zöld és barna között. Minden nap tanul valamit az ember.

Akármennyire is megy a self-love meg önmagam elfogadása és kezd tetszeni, amit látok a tükörben - elmegyek ruhát próbálni, és legszívesebben már elő sem jönnék többet a próbafülkéből.
Nem érdemlek szép ruhákat, húzzatok rám egy krumpliszsákot és forduljatok el, ha arra járnék.

Manapság a reggelim és a vacsorám is vegán. A kettő közöttiekért nem vállalok felelősséget, de már így is sokat teszek a környezetért, az állatkákért, a világért, bla bla blabiti bla.

Szerintem tökéletesen leírja, mennyire önző seggfej vagyok, hogy néha komolyan rácsodálkozom, hogy nahát, másokat is hívnak úgy, mint engem. Elvégre a kis fejemben a nevem is csak az enyém lehetne egyedül a világon.
(majd nyilván énis olyan gyökér szülő leszek, akinek külön kell engedélyezni az anyakönyvi hivatalban a gyerek nevét, hiszen egy ilyen egyedi kis hópehelynek csakis tökéletesen egyedi neve lehet)

Időnként vannak nihilista korszakaim, és most megint egy ilyenben vagyok nyakig.
Sebaj, majd elmúlik.

Bevallották a migránsok, hogy Soros György utasítására erőszakolták meg a szentéletű apácát

Hát ez a nap is eljött: bejelentettük a házasságkötési szándékunkat az anyakönyvvezetőnél. Hivatalosan, írásban, jegyzőkönyvvel meg minden.

Röhej, de végig az járt a fejemben, hogy a szüleim engedélye nem kell hozzá? Anyukámnak ne vigyek valami papírt aláírni? Csak úgy hagynak engem megházasodni, mint valami komoly felnőtt embert... ja, hoppá, haha.

*A címnek meg semmi köze nincs a tartalomhoz, csak ezen az Index cikken fetrengtem egész pénteken.

Biztos már feltűnt, hogy nem egyszerű a zenei ízlésem, nekem a sima gitár+dob+ének nem elég. Valami extra kell, legyen nagyon folk, legyen fura hangja az énekesnek, ne használjanak semmilyen hangszert vagy éppen használjanak metálba nem illőket.

Most találtam egy új zenekart, akiknek rá vagyok gyógyulva néhány számukra:

Coppelius is a German band which plays metal on drums, double bass, cello and clarinet. 

Kib.szott nagybőgőn, csellón és klarinéton játszanak metál zenét, hát én meghalok.

Ja, és így néznek ki:

És így szólnak (ha ez tetszett: Spieldose, Bitten Danken Petitieren, Ein Experiment):

Manapság vol. II.

Hát a fene se gondolta volna, hogy munka + két kismacska + esküvőszervezés ilyen rettentő strapás tud lenni.

Munka: Meglévő munkaköröm kiegészült egy újjal, aminek hála az eddig laza munkanapjaim elég... khm... feszítetté váltak. Nem panaszkodom (csak egy kicsit), mert hát na, de most odalettek a két érdemi munkavégzés közötti hírolvasós, netezős óráim. RIP.

Sok munkát bizonyítandó undormány kávéfoltok az asztalomon.
Tudom, disznó vagyok.

Két kismacska:
(miközben ezt írom, éppen az ölemben ölik egymást, időnként panaszos nyávogással jelezve, ha egyikük a másik fülére/ágyékára menne)
A kis szőröket általában "gyerekek" néven emlegetem, de futnak még rókakölykök és kisrókák (főleg amikor összebújnak, és úgy néznek ki, mint a rókagyerekek az odúban) meg malackák néven (a rózsaszín nózijuk miatt). Imádjuk őket, de ó te jó ég, el is felejtettem, mennyi melóval járnak ebben a korban.

Balról jobbra: Pózi döglik, és hát istenem milyen szép ez a kislány; ketten lesnek az ölemben; Purrci megmutatja malackarózsaszín pofiját a kamerának.

Esküvő: Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor a büdzsé csökkentése érdekében úgy döntöttünk, hogy amit csak lehet, mi csinálunk - vagyis a dekort is. Szerencsére az internet kimeríthetetlen forrás a témában, szóval anyukámmal tévénézés közben is papírvirágokat hajtogatunk ipari mennyiségben, én meg megégettem magam a ragasztópisztollyal és ecseteket teszek tönkre az antik hatású lakkal.

Ruhapróba közben a mókás kedvű menyasszony csíkos zoknit villant az amőbamintás szőnyegén.