2020. február 19., szerda

Ma gyakorlat után voltam konzultáción, bár valódi megbeszélés nem történt - elvégre nem azért nem haladok, mert megakadtam vagy valamit nem értek, egyszerűen lusta darab szar vagyok és nem ülök le írni -, csak aljas módon ki akartam csalni egy kis buksisimit a konzulensemtől, hogy ügyes vagyok, meglesz ez, csak így tovább.
Megtörtént, elégedetten hazajöttem, és most a sok melótól kimerülten heverek az ágyon a macskával a lábamon.
Why am i like this.

Napok óta beteg emberek vesznek körül és szabadidőmben beteg barátaimat látogatom hobbiszinten, ha most megúszom, adok az immunrendszeremnek egy pacsit.

Amúgy van itthon maszkunk, csak nem hordjuk

BFF és én lefoglaltuk a következő utunkat, már várom nagyon.

Meg a pénteket is, Medveggyel mindketten szabadságon leszünk: hétköznap délelőtt a városban lenni még mindig olyan érzés, mint régen lógni a suliból. Jó értelemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése