Ez még korábban történt, de most megtaláltam a screenshotot és felkuncogtam. Ez a kép illusztráció lesz "Nekem semmi sem jó" című önéletrajzi regényemben.
M. kérdezte a múltkor, várom-e, hogy hazamenjünk, és én csak a vállamat vonogattam, hogy hát nem különösebben, mert eddig eléggé csak egy ilyen elintézendő dologként tekintettem a hazautazásra, hogy na ezt is le kell tudni, mert lejár az útlevelem, bankszámlát meg kell szüntetni, néhány téli holmit kihozni, satöbbi, de ahogy közeleg, kezdem meglátni benne a vakációt, hogy nem lesz ez rossz.
Igyekeztem nem túlszervezni, szóval csak a legfontosabbakkal töltök majd időt és lesz időnk Medveggyel is bóklászni a régi kedvenc helyeinken, és így remélhetőleg tényleg lesz egy kis nyaralás érzése is.
Nem tudom, mit várok, milyen lesz majd újra látni a körutat meg felülni a 74es trolibuszra, de majd beszámolok.
És nem tudom, mennyire fog sznobnak hangzani (valószínű nagyon), de a hazatérésre készülve listát írok, miket kell majd vennünk, és a fejemben átszámolom az árakat, hogy az mennyi is fontban.
(és minden alkalommal hozzáteszem utána, hogy "...nice")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése