Tegnap jött át megismerkedni velünk a cicaszitter, aki vigyázni fog a kis szőrös szemünk fényére a jövőhéten. Azért féltem, amilyen szociálisan szerencsétlenek tudunk lenni, de nagyon szimpatikus csaj volt, még a malac is nagyon ügyes volt, megmutatta, milyen tündéri tud lenni és csak kicsit hisztikézett, eleinte azon, hogy ki ez a lakásban és mit keres itt, később meg kajáért.
A főnök tegnap reggel bejön, rám néz.
Főnök: Viki, what are you doing?
Én: /zavartan lenézek a pohárra a kezemben/ ...a pumpkin spice latte..?
F: No I mean with your hair.
Én:
Azóta ha szóba kerül a reggeli pletykálás közben, hogy ki mit gondol a főnökről, nem mondom, hogy szerintem rendben van.
Ezt leszámítva összességében jó hangulatban telnek a napok, valahányszor leszólom a hülye vevőket, jön egy cuki (pl. ma a legelső, aki reggel hatkor megjegyezte, hogy nahát új a hajam?), és annak ellenére, hogy egyre inkább úgy tűnik, ez az üzlet el van átkozva (folyton minden elromlik, hétvége óta megszerelték a kávégépet, de mára megint lerohadt, a mosogatógép meg két napja nem működik), mivel a társaság jó, a miénk a legvidámabb diszfunkcionális starbucks a környéken.
Ami viszont elszomorít, napról napra jobban, hogy akik most ismernek, soha nem fogják megtudni, milyen mókás is vagyok valójában - vagyis az anyanyelvemen. Sokat fejlődött az utóbbi időben az angol beszédkészségem, de így is néha belekavarodom hosszabb mondatokba vagy nem jut eszembe egy-egy szó, amit utána vagy helyettesítek egy suta szinonímával, vagy szerencsétlenül körülírok.
És hát na, I like being the funny friend, nyilván a defektes személyiségem egyik patológiás oldalhajtása, hogy mindenképpen szórakoztatni akarok mindenkit a társaságomban, szóval valahányszor sikerül valami mókásat alkotnom angolul, kicsit kihúzom magam, hogy yass, i'm still worthy.
Ezen a simses képen felnevettem. :D
VálaszTörlésde nem pontosan ilyen néha, amikor valaki valami orbitálisan ellenszenves dolgot mond?:D
TörlésEzt ne vedd készpénznek. Én idén voltam kénytelen újra angolul beszélni (újra alatt azt értem, hogy mióta nyelvvizsgám van, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett hasznát vennem), a párom svájci kollégáival. Egészen baráti velük a viszony, néhány vacsorán vagy sörözésen ott voltam mostanában, és rettenetmód féltem, főleg az első alkalomtól. Viszont én pont hogy azt vettem észre magamon, hogy oké, nehezen jön meg nem olyan extra a szókincsem, általában utólag jobban tudom, mit hogyan kellett volna megfogalmazni, de. De benne vagyok. Szerintem csak idő kérdése, és át tudod magad adni.
VálaszTörlésgyanítom, hogy kicsit túlgondolom a dolgot, mert nem tudom, hogy vagy vele, de néha magyarul is hiba csúszik a gépezetbe - elfelejtek szavakat és körül kell írnom a "kanapé" szót, mert nem jut eszembe vagy hibásan használom a "demagóg" kifejezést:'D szóval minden valószínűség szerint bőven jók vagyunk, csak az elvárásaink nagyok.
TörlésNa ez az, annyiszor járok úgy, hogy a zuhany alatt tudom, hogyan kellett volna kifejeznem magam, az édes anyanyelvemen baszki, szóval annyira nem lehet vészes a dolog. És Neked valószínűleg napról napra jobban megy :)
Törlés